Október 23,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


És akkor majd senkit nem fog érdekelni, hogy kire szavaztak, és kiért rajonganak fenntartások nélkül

Dübörög a politikai propaganda, repülnek a választási milliárdok, a szitkok, a minden irányban hazug, gátlástalan lejáratási kísérletek. A teljes magabiztosságában rettegő kormánypárt semmit nem bízhat a véletlenre. Közben rendre elmaradnak a legfelsőbb szintű, jobb helyeken megkerülhetetlen magyarázatok arra, hogy az elmúlt nyolc év utáni elmúlt nyolc évben hogyan sikerült megugrani a kormányzati korrupció korábban elképzelhetetlen szintjeit, hogy miként lehetnek szabadlábon az elmúlt két kormányzati ciklus Farkas Flóriánjai és Rogán Antaljai.

Cserébe naponta ömlenek a rommá fásult választó arcába a propaganda csövén át a migránsozó, sorosozó, nem leszünk bevándorlóország, nem engedjük, ne szóljanak bele, mi döntjük el, mi védjük meg típusú rongyos, hamis dallamok és ijesztő összeesküvés-elméletek. Hatalmuktól megrészegült, de állandóan sértődött és mártírkodó Németh Szilárdok űznek csúfot a parlamenti demokrácia intézményeiből, és tesznek úgy, mintha nem is értenék, mi ezzel a baj. Nagyon is jól értik. Magyarország még nem lépett ki az ENSZ-ből, sem az Európai Unióból, és ez egyelőre mindent megér a felkapaszkodottaknak: van ki ellen folyamatosan hergelni a népeket. Bár nem hiszem, hogy van még ép elméjű és lelkű ember, aki nem fáradt bele ebbe az állandó kardcsörtetésnek álcázott nevetséges fakardozásba, a zsibbasztás így is működik a kritikus tömegnél.

A kormányzati kommunikáció szétcsócsált panelljei mögött zajló nagyipari rombolás és egyáltalán nem szórakoztató groteszk iskolapéldája, hogy ezt is megértük: Farkas Flórián, a cigányok felzárkóztatásának egyszemélyes akadálya, a milliárdos visszaélésekért felelősségre soha nem vont, büntetett előéletű maffiózó, a nyilvánosság elől évek óta sunnyogva menekülő díszcigány, Orbán Viktor és a Fidesz nagyrabecsült csatlósa, a Fidesznek kampányoló Lungo Drom nevű szervezet pórázon rángatója titokban kongresszust tart és sorosozik, elítél, felszólít, megbotránkozik. Nem a milliárdokkal számol el, hanem kamunyilatkozatokban védi az ország szuverenitását és abban reménykedik, hogy  a hazai cigányság tagjai a Fidesz-KDNP pártszövetséget a lehető legtöbb szavazattal támogatják majd akkor, amikor eljön az ideje.

Mindeközben az ország csendben, vagy éppen fájdalomtól üvöltve haldoklik. A haldoklás tényét, a rendszer abnormális, embertelen működéséből fakadó 21. századi gyalázatot rögzítőket trollok, hívők vinnyogó hadseregei találják be, fenyegetik, mocskolják. Tagadják a nyilvánvalót, megsértődnek mások helyett, és rágalmakat szórnak mindenkire, aki nem a propagandát élteti. Egyáltalán nem mellékszál: az óránként tetőfokára hágó háborús elmebaj szellemében a társadalom perifériájára szorulókat felkaroló, gyámolító, kínjaikat-keserveiket enyhítő civil szervezeteket lehetetlenítenek el, járatnak le, üldöznek és köpködnek kormányzatilag. A szorgos alattvalók pedig csatlakoznak az indokolatlan, de legalább véresszájú felháborodáshoz.

Miközben a kormány nyolcadik éve kormányzás helyett közpénzből kampányol és tömi a csahosait, hogy azok megfelelő hangerőn üvöltsék le a megmaradt normalitás és józan ész fejét, miközben sehonnai bitangok pár év alatt többezer ember egzisztenciáját biztosító vagyonokat harácsoltak össze maguknak a közösből, a társadalom pereme – a fanatikus hívek ökölbe szorult tájékozatlanságával, vakhitével ellentétben – a túlélésért küzd. Egyetlen pillanatképről akartam beszélni csupán, ami pontosan megmutatja, mennyire beteggé lett itt minden. Itt, ahol Soros a nemzet ellensége, nem a rablásból, lopásból fakadó nyomorúság. Ahol a milliárdokat sikkasztó erkölcsi hullát a vállára emeli a társadalom akár egyetlen, saját pénzén agymosott tagja, miközben az emberi méltóságáért küzdő nyomorultnak a fejére tapos, ott a holnap is kérdéses, nem csak a mai nap.

A történet egyszerű és egyszerűségében lesújtó: János fával fűt, ám az egyik falubelije, aki valószínűleg szintén fával fűt, ellopta a tűzifáját. János visszaszerezte tőle. Jánost önbíráskodás miatt 220 ezer forint pénzbüntetésre ítélték. Mert meglopták, és ő visszavette azt, ami az övé. János nem tudta kifizetni a pénzt, ezért 220 nap fogházban letöltendő szabadságvesztésre változtatták a büntetését. Egyszer már kapott halasztást, de ez most lejárt. János korábban befizetett 30 ezer forintot a 220-ból, kért részletfizetést, illetve büntetése további halasztását, de a kérelmét visszautasították. Ha hétfő reggelig befizeti a 190 ezer forintot, nem kell börtönbe mennie. János nem akar börtönbe menni, felesége utolsó stádiumban levő rákos beteg, kórházban ápolják, bármikor meghalhat. János helyzete reménytelen volt. És még annál is reménytelenebb lett volna, ha az Utcajogász Egyesület – amely hajléktalan és lakhatási szegénységben élő emberek jogainak és érdekeinek érvényesítéséért dolgozik – önkéntes jogászokkal és joghallgatókkal, valamint a Város Mindenkié csoporttal együttműködésben nem nyújt segítséget neki. A civilek azonban cselekedtek: rekord idő alatt összegyűjtötték a pénzt, úgyhogy hétfőn, azaz holnap befizetik a bíróságnak a 190 ezer forintot, a maradékot pedig megkapja János és családja. A névtelen Kanalas Jánosnak nem kell börtönbe mennie, hanem gyógyíthatatlan felesége mellett lehet, aki élete utolsó óráit kórházban tölti.

És akkor most mindenki álljon meg egy pillanatra és gondolkodjon el azon, amit olvasott, mielőtt a fejemhez vágná, hogy az önbíráskodás bármely formáját támogatom. Tudok viszont egy emberről, aki nem csupán tűzifát lopott a szomszédaitól, nem egyetlen alkalommal lopott, de legalább nyilvánosan fel is karolta az önbíráskodókat. Ezzel az emberrel ellentétben mi pontosan azért pofázunk itt naponta, mert fontos lenne, hogy soha senki ne az önbíráskodás útján szerezze vissza azt, ami az övé. De legalábbis fogja fel, hogy őt is meglopják, miközben tapsol és harcol és gyűlölködik.

A mondanivaló kimagyarázása helyett javaslom megfontolásra, bármennyire unalmas is: az semennyire nem normális, ha az embert meglopják. Se a tűzifáját, se az adóforintjait ne lopják el. Se 100 ezer forintot ne lopjanak el tőle, se 1,6 milliárdot. Aki a másét ellopja, az egy közönséges tolvaj, egy ordenáré gazember és ennek semmi köze Soros Györgyhöz, a migránsokhoz, az ENSZ-hez, vagy a nemzet szuverenitásához.

Azt nem tudom, hogy a tűzifát ellopó tolvaj sorsa mi lett, de azt biztosan tudom, hogy a milliárdokkal elszámolni nem tudó ordenáré tolvajokat a hatalom védi, ápolja és eltakarja. Miközben milliárdos közpénz-tételek pofátlan eltulajdonítóit védi a rendszer, a társadalom legalján vegetáló, meglopott emberre lesújt a törvény vasökle. Neki börtönbe kell mennie, Farkas Flórián meg röhög a markába.

Mert nem minden névtelen, magára hagyott, önérdekérvényesítésre képtelen János mögé tud felsorakozni egy civil szervezet, vagy az emberség hangját még beszélő, embertársai felé empátiával forduló, segítőkész polgárok csoportja. Rengeteg névtelen János hangját soha senki nem hallja meg. Amikor a milliárdos lopások kormánya a jogvédő, karitatív tevékenységet folytató civileket rúgja szájba, bélyegzi meg mondvacsinált baromságokra hivatkozva, akkor valójában a saját polgárai ellen fordul. Akik bármikor kerülhetnek olyan kilátástalan helyzetbe, mint János, és senkit nem fog érdekelni, hogy kire szavaztak, és kiért rajonganak fenntartások nélkül.

Aki azt is képtelen felfogni, hogy ezzel már megint mi a baj, aki most is az áldozatot hibáztatja, akit nem zavar, hogy a mindenkire kötelező erejű törvény csak a hatalomba kapaszkodókra nem érvényes, az megérdemli, hogy élete végéig láthatatlan ellenségektől rettegjen. Az nyugodtan pártolja a bűnt, tapsoljon annak, hogy meglopják, rúgjon bele a gyengébbe és remélje, hogy majd a mennybe jut. Mint minden igaz magyar hazafi. Nem fog.

A többieknek, akik szembeszállnak, küzdenek és segítenek, tisztelet az emberségükért.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.