Április 26,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Úgy is mi vagyunk az éllovasok, Európa kovásza és fáradhatatlan mozgatórugója

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Megkezdődött a svájci Davosban a 48. Világgazdasági Fórum.

Amikor e sorokat karcolom, még csak szerda éjszaka van, de már eddig is adódott jó néhány szép, és akár HL-szempontból is kiemelendő pillanat – egyik nagy kedvencem például, amikor az amerikai pénzügyminisztert megkérdezték, nem aggódik-e a gyenge dollár miatt, mire Mr. Mnuchin azonnal hetykén rávágta, nem hogy nem aggódik, de úgy gondolja, a gyenge dollár éppen hogy kedvező lehet az amerikai gazdaságnak. Nem tudom, tőzsdei trollkodás lehetett-e vagy sem, ami utána jött, de tény, kellett vagy három perc, hogy a dollár három éves mélypontjára zuhanjon, ami azért valahogy nekem eléggé lol, ha fogalmazhatok újmagyarul: azaz a miniszter elég hamar megkapta, amit akart.

Szerencsénkre Szijjártó Péternek nem tették fel viccből ugyanezt a kérdést a forinttal, bár még ez is megtörténhet, de ne izguljatok, ha netán megtörténne is tök mindegy, mert egyrészt a kutyát nem érdekelné nemzetközileg, mit kaffog a fiatal Paprika János, másrészt nekünk aztán tényleg fux egyre megy, mi történik a forinttal, a tőzsdével, a világgal, a bármivel, az M1 „híradójában” így is, úgy is mi vagyunk az éllovasok, Európa kovásza és fáradhatatlan mozgatórugója, minket másol mindenki, akinek esze van, mi vagyunk az alfa és az ómega, kulturálisan, hagyományilag és nemzetivágtában a fasorban sincs senki hozzánk, jaaaaaa, és lenyomtuk a németeket bérfejlesztésben, kis pofám, akikkel 2030-tól mi diktáljuk a tempót, mondom még egyszer, 2030-tól… mondok én is egyet, képzeljétek, 2040-től gyökerünk nő meg lombkoronánk, és oxigént termelünk, aki nem hiszi, majd csak reklamáljon nyugodtan… és amúgy is mi vagyunk a kiválasztott nép (na persze csak abban az esetben, ha a Párt kap még legalább húsz évet, belekérdezés és -ugatás nélkül, hogy teljes komplexitásában kidolgozhasson mindent, ami csodálatos terveiben még szerepel), Jézus magyar volt, legalábbis míg újra le nem született, nem is beszélve a dalai lámáról, akiről még dal is kelt ősi népünk ajakán, abból tudjuk, hogy a szeme sötétkék – na, ha már itt járunk, valósággal kínálja magát az alkalom, hogy ezredszer is elmondjam, ha a Brent-olaj ára csökken a világpiacon, Magyarországon (akkor is) emelkedik; nálunk hagyományosan drágább a gázolaj, mint a benzin; Gázos Bébi többet keres egy év alatt, mint mondjuk Rihanna az elmúlt négyben… Tudom, igazatok van, a szórakoztató értéke lényegesen magasabb. Mármint Lölőnek.

Ha külföldről van szerencséd nézni, tét nélkül. Ja… Szijjártó… merthogy őt delegáltuk Davosba, persze. Ilyen komoly helyre már igazi suckembert, nagy formátumot kell küldeni… Mondjuk engem azért rendesen meglepett, hogy nem Ő Maga ment Svájcba: pedig pénteken befut Trump mester, akit amúgy ekéznek elég szépen, keletről-nyugatról, nem mintha fájna neki, csak úgy mondom… szóval egy manósapkányi szerencsével hátha be lehetett volna navigálódni egy képkivágásba vele; netán a liftnél vagy valami jó kis tumultusban titkon meg lehetett volna érinteni a zakógombját… lopva megszagolni a mikrofont, amibe beszélt… és hopp, már meg is van az oly áhított nagy találkozás, az együttdübörgés, a nagy közös ülés. Amiért oly sok mindenre hajlandó lett volna és lenne a frappáns válaszok kis királya.

Mégse ment el, hagyta a sanszot. Igaz, ami igaz, volt neki való dolog itthon is bőven: például találkozni kellett a Nemzetközi Röplabda Szövetség elnökhelyettesével, pontosabban a Parlamentben fogadni őt – azért ez sem adatik meg mindenkinek, tény. Sok minden más mellett, megtudhattuk, szó esett például a honi röplabdasport nagy sikereiről, aminek kapcsán persze elmondódott, hogy immár a röplabda is tao-érett lett. Jut eszembe, ezt a szép kört egyébként Bánki Erik, a parlament gazdasági bizottságának elnöke kezdte el megrajzolni még 2011-ben, ugyanis az ő javaslatára kelt életre a tao, mint olyan. Most, hogy immár a röplabda is bekerült a „támogatható” sportágak közé, ez a kör lényegében csodásan bezárult: Bánkiné asszony a Magyar Röplabda Szövetség strand- és szabadidős röplabda-bizottságának elnöke – a hölgy tulajdonában lévő mohácsi sportklub gyenge 115 milliót kapott sportfejlesztési programjának cizellálására. A klub egyébként Bánkiék 120 milliós eu-s támogatásból épült Mohácsi Lovasklubján belül működik… Egy meglehetősen ismeretlen pécsi röplabdaklub pedig, a Beach Sport Kft., mely mögött ugyancsak a Párt Baranya megyei erős emberét, azaz Bánkit sejthetjük igen jó eséllyel, alig százmillióval több mint egymilliárd forintot nyert el két megvalósítandó programjára. De tudom, Kósa Lajos nagymamája 103 évesen zsoké ugyanott, úgyhogy nincs semmi lényegi kérdésem… No… bocsánat… elég szépen eljöttünk Davosból Baranyáig… az viszont kétségtelen bizonyítást nyerhet a fentiek alapján, hogy van még egy terület, amelyben a világ igen nagy része előtt járunk, tényleg nem kevéssel – ez pedig a tökéletes, végsőkig vitt, már-már művészi szintre finomított, az érintettek körében láthatólag jelentős sportértékkel is bíró következménynélküliség…

Boda András

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.