Április 19,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Úgy tűnik, a többség szeret szarul élni

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Néha azon gondolkodom, hogy mi a francért csinálom ezt. Mi értelme van naponta felkelni, megmarkolni az ócska, hasadozott fa kardot és nekifeszülni a szélmalomnak? Évek óta csinálom. Évek óta ugyanazt hajtogatom. Mesében és káromkodva, egyszerűen, bonyolultan, suttogva és üvöltve. Ugyanazt.

Aki meglop valakit, az tolvaj. Ha sok valakit lop meg, ha egy országnak okoz kárt, akkor is tolvaj. Bűnöző. Börtönben a helye.

Aki hazudik, az gerinctelen. Aki gerinctelen, abban nem szabad bízni, azt el kell zavarni a francba.

Diktatúrában élni nem jó. Szabadon jó élni.

Nem elfogadható, hogy ebben az országban létezik nyomor, szegénység. Nem elfogadható, hogy emberek éheznek, fáznak.

Nem szabad eltűrni, hogy kiraboljanak, becsapjanak, ketrecbe zárjanak.

Évek óta mondom, hogy szarul élünk, de nem kellene így élnünk.

Évek óta mondom, hogy rajtunk múlik. Mindenkin. Egyenként.

Évek óta mondom, hogy jogunk van változtatni és erőnk is van változtatni.

De úgy tűnik, a  többség szeret szarul élni. Szeret fázni, éhezni, félni. A többség szereti, ha nincsenek jogai, sem lehetősége. A többségnek jó, hogy a fiatalok elmennek ebből az országból, a középkorúak elviselhetetlen terheket cipelnek, az idősek, betegek nyomorognak. Sokaknak megfelel a közmunka kilátástalansága, a becsületes megélhetés helyett az ingyen ebéd a gyereknek, a felszerelt kórházak helyett a külföldre talicskázott pénzek hűlt helye, a minőségi oktatás helyett az egyház beépülése a mindennapokba.

A többségnek a szeme sem rebben attól, hogy minden más országban börtönbe kerülne az a politikus, akinek a rokona csak egy fillér közpénzhez is hozzányúl. A többség nem érti, mi a baj Tiborcz István gazdagodásával és a többség bólogat akkor, amikor Lázár János belevigyorog a pofájába és azt mondja: csak nem hiszi valaki, hogy azért nem indulhat egy vállalkozó közbeszerzésen, mert egy vezető politikus rokona?

Pedig de, bazdmeg. Ezt gondolom. Mert ez a normális. Nem indulhat, mert ha indul, azt korrupciónak hívják. Bűncselekménynek nevezik. A banánköztársaságokban, diktatúrákban nem, de a normálisan működő demokráciákban igen.

Sokan nem értik, mi a baj azzal, hogy egyetlen egy párt irányítja az országot, kiszorítva mindenkit mindenhonnan. Nem értik, miért baj az önkormányzatiság felszámolása, az iskolák önállóságának megszüntetése. Sokan nem értik, miért baj, ha egy átlagosan sikertelen gázszerelő milliárdos lesz néhány év alatt csak azért, mert a miniszterelnök úgy akarja.

Nem értik, hogy azok a száz és ezer milliárdok, amiket Mészáros Lőrinc, Szíjj László, Tiborcz István, Garancsi István, Simicska Lajos és még néhány – mindig ugyanaz a néhány – kivételezett visz el, az az ő megélhetését, életterét, jövőjét, a gyereke jövőjét pusztítja el.

Nem értik, hogy azok a száz és ezer milliárdok, amikből a kormány szavazatokat vásárol és propaganda-miséket vásárol, az ő jövőjét zabálják fel. Az az ő pénze, az ő járandósága, tőle veszik el.

Elmondom, leírom, elmesélem, elkáromkodom, elüvöltöm és nem értik. Azt sem értik, mit mondok és azt sem, miért nekik mondom. Azt értik, ha a politikai hiéna az arcába hazudja: aki sztrájkol, tüntet – pláne a választás előtt – az politizál és ahhoz nincs joga senkinek, mert az a politikusok előjoga. A választópolgár négy évente egyszer elmegy szavazni, választ magának egy diktátort, aztán négy éven át eltűri annak minden mocskos húzását. Holott a francot. Mindenkinek, minden áldott napon joga, sőt, kötelessége politizálni. Politizál aki sztrájkol, aki tüntet, aki lefesti az ÁSZ székházát? Persze. Ez a nép eszköze arra, hogy befolyásolja a saját életét, hogy hangot adjon a nemtetszésének, hogy arra kényszerítse a kormányt, ami az ország érdeke.

Évek óta ordítom bele a szélbe, hogy a bűnöző akkor is bűnöző, ha törvénybe foglalja a bűncselekményeket. Mert azok a törvények nem érvényesek. És a bűnözőknek börtönben a helyük, nem luxusvillákban. A korrupció, a rablás, egy ország becsapása, kifosztása, elbutítása, rettegésben tartása a legsúlyosabb bűncselekmény.

Nem azért ordítom ezt évek óta, mert én akarok kormányra kerülni. És nincs olyan sem, akit én akarnék kormányra juttatni. Leszarom, ki van kormányon. Csak hozzáértő, becsületes, jó szakemberekből álljon az a kormány.

Évek óta mondom, de néha úgy tűnik, csak magamban beszélek. És néha – mint ma is – elgondolkodom azon, hogy hagyom a francba az egészet, magamra zárom a kertkaput, végzem a munkámat, felveszem a fizetésemet és nem érdekel semmi, ami a kapun kívül van. Oldja meg mindenki a maga nyomorát, mert én nem éhezem, nem fázom, tudom taníttatni a gyerekemet, tudok gondoskodni az anyámról, el tudok menni magánorvoshoz ha kell, szeretem a páromat, boldogan és nyugalomban élhetünk.

De nem tudom ezt mondani, hanem minden nap a kezembe szorítom azt az életlen kardot és újra elmondom azt, amit ezerszer elmondtam már. A szabadság jó, a diktatúra rossz. Felelősek vagyunk egymásért és önmagunkért is. Az ország a miénk. A politikusok minket szolgálnak. Aki lop, csal, hazudik, az méltatlan a bizalmunkra. Bármikor jogunk van elzavarni a méltatlanokat.

Mondom újra és újra, ameddig ki nem veri valaki a kezemből azt a kardot. Vagy el nem ejtem magamtól.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.