Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Én nem akarok lejjebb csúszni! Én más jövőt akarok

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Kedves Szalonna! Olvastam egy minapi vendégposztjukat! Akartam kommentet írni hozzá, de túl hosszúra sikerült…

Nincs elég erős ellenzék? Hát adjunk erőt nekik mi! Adjunk nekik szavazatot, felhatalmazást ahhoz, hogy erősek legyenek! Hogy tehessenek valamit értünk, választókért.

Mert MI döntünk! Az a sok kicsi x fogja meghatározni a jövőnket, gyermekeink jövőjét!

Csak az a fontos, hogy mikor eljön a szavazás, napja legyünk őszinték saját magunkhoz. Mielőtt letesszük a voksunkat, kérdezzük meg magunktól, hogy jobban élünk-e most, mint 8 éve? A jelenlegi kormány beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket? Értünk dolgoztak? Értünk tettek? Kérdezzük meg magunktól, és most először őszintén válaszoljunk, hogy jó ez az irány nekünk? Valóban ezt akarjuk bebetonozni?

A gyerek/unoka kapott munkát az elmúlt 8 év alatt? És ha igen, mennyiért? Elég az neki? Keres annyit, hogy családot tudjon alapítani?

Ha a gyerekek elmentek az országból, azt miért tették? Jó nekünk az, hogy nem látjuk őket?

8 év alatt hányszor voltunk nyaralni?

Lecseréltük az autót egy újra? Nem egy másik kevésbé roncsra, hanem egy zsír újra. Vettünk új mosógépet?

A gyereket el tudtuk küldeni egyetemre? Vagy be tudtunk rendezni neki egy műhelyt, hogy saját vállalkozása legyen?

Nőtt a megtakarításunk? Vagy csak megmaradt a megtakarításunk, és nem éltük fel?

Ha megbetegedtünk, mennyi idő alatt jutottunk szakorvoshoz, speciális kivizsgálásokhoz? Ha privát voltunk valahol, vajon az ott elköltött pénz hiányzott máshonnan?

Ha nyugdíjba mentünk az elmúlt 8 év alatt, a járadékunkból méltó öregkort tudunk magunknak biztosítani? Vagy napról napra lefele csúszunk, és egyre nagyobb a létbizonytalanságunk?

Ha az elmúlt 8 év alatt gyerekünk született, hány új dolgot, és hány, más által levetett használt holmit vettünk neki? Jó ez így nekünk? Ezt akartuk a gyerekünknek? Vagy szeretnénk neki jobbat, többet adni?

Csúsztunk már valamelyik sárga csekkel? Nem, nem azért, mert pont két hét nyaraláson voltunk valami egzotikus szigeten és kiment a fejünkből a csekk, hanem mert dönteni kellett, hogy kenyér legyen, vagy a villany befizetve?

Úgy érezzük, hogy az elmúlt 8 évben lejtőre kerültünk? A lejtőn akarunk maradni? Hogy napról napra nehezebb legyen?

Van nekünk itt jövőnk? Gondoltunk már rá, hogy bárcsak mi is elmehetnénk? Akár csak egyszer is?

Mert ha a válasz bármelyik kérdésre az, hogy ez itt és most nekem nem jó, akkor bizony tenni kell valamit! Akkor változás kell! Esélyt kell adnunk az újnak! Ez, ami most van, nem lesz jobb. Nem lesz más. Volt 8 év a kezükben, hogy bizonyítsanak. Hogy tegyenek valamit azért, hogy a mi életünk jobb legyen. De nem lett jobb. Rosszabb lett.

Tudjátok, engem nem érdekel, hogy 10-20-30 éve mi volt. Az már történelem. Engem csak az érdekel, hogy amióta a mostani kormány van, nekem jobb lett-e, vagy csak rosszabb. És akarom ezt folytatni, vagy adok esélyt egy újnak. Mert nekem rosszabb lett! Sokkal rosszabb!

Engem nem az érdekel, hogy az előző mit rontott el, hisz arról már elmondtam  a véleményem az előző szavazáskor. A mostani szavazáskor a mostani kormány munkáját fogom értékelni! Őket fogom minősíteni! És én nem akarom, hogy a mostani tendencia folytatódjon, mert nekem ez nem jó! Engem ez a jövőtlenség tölt el félelemmel, nem a Soros és a mumus-migránsok.

Nekem sokkal valóságosabb az, hogy zsonglőrködök a sárga csekkekkel. Hogy az alulfűtött lakásban két zoknit és vastag pulcsit viselve főzők hétfő óta már másodszor főzeléket, és még nincs vége a hétnek. Hogy rettegek attól, hogy az autószerelő a következő fizetés nap előtt megjavítja az autónkat. Én nem akarok lejjebb csúszni! Én más jövőt akarok!

És én úgy hiszem, akkor lesz nekünk más a jövőnk, ha itt és most változtatunk. Ha merünk változtatni! Nem nagy dolog. Csak egy rubrikával kell arrébb rakni azt az qurva X-et. Hogy hova? Mindegy! Csak másik legyen! Csak új legyen! Olyan, akinek el tudjuk hinni, hogy értünk tenne! Akinek még tiszta a tekintete! Olyan, aki még nincs eltelve gőggel! Aki még figyel ránk, mert emlékszik arra, hogy tőlünk kapta a felhatalmazást. Aki tudja, hogy jogot kapott tőlünk, hogy tegyen értünk, és ezért felelősséggel tartozik nekünk! Ő tartozik nekünk! Nem mi neki!

Mert az igazi erő, az igazi hatalom mi vagyunk! Ezt az erőt adjuk a választottunknak szavazáskor! Miattunk, általunk lesz ő is erős, de csak addig, amíg mi mögötte állunk! Csak addig erős ő, amíg mi ezt hagyjuk. Nem tovább. Nélkülünk ő is csak egy a tömegből. Nem különb, nem jobb, nem erősebb. Nem kell félnünk tőle! Mert mi védjük meg a határt ha kell, nem ő! Mi adjuk össze az év végi utalványra valót, nem ő! Mi fizetjük az ingyen ebédet az iskolásoknak, nem ő! Mert mi mind ide születtünk, és mindannyiunknak jogunk van itt élni és boldogulni! Szabadon!

Mert mi vagyunk Magyarország, nem Orbán!

H. Lívia