December 12,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Ha hagyod, hogy mások éljék az életedet, az nem a te életed lesz

Nem tudom milyen félelemben élni.

Még nem próbáltam.

Mert bármilyen is az élet,

mindig van választásom.

Állunk az erdő szélén. Szeretnénk benne barangolni, megcsodálni lüktető világát, élvezni az illatát, meglesni apró lényeit, vagy elcsenni a pillanatot, amikor bőgnek a szarvasok, vagy csak önfeledten hallgatni a madarak semmihez sem hasonlítható csiripelését. Az örömöt akarjuk megélni, amit él a természet. Eggyé válni vele, hisz bennünk él az ősi ösztön, hogy mi is e csoda részei vagyunk, még akkor is, ha már rég elfelejtettük a csodát. De félünk beljebb menni. Csak állunk az erdő szélén és reménykedünk, hátha sikerül majd egyszer legyőzni félelmeinket. Csak kevesen képesek bátran lépni az erdőbe. Vállalva minden veszélyt. Pont úgy, ahogy az életben is. Ott is csak keveseknek adatik meg a bátorság a valódi élethez.

Valahogy így vagyunk a demokráciával is. Sőt, az élettel is. Mindkettőhöz bátorság kell. Pont mint egyedül barangolni az erdőben. Mind veszélyekkel van teli, és talán pont ettől oly csodás. Pont ettől van meg bennünk az az ősi vágy, hogy a részesei akarunk lenni. Csak félünk. Szabadságra vágyunk, egy szabad életre, hogy mi mondjuk meg, mi jó nekünk, hogy mi, hogyan szeretnénk élni az életünket, hogy szabadon, önfeledten barangolhassunk az erdőben.  De félünk. Valami csodára várunk. Ha eljön, talán majd lesz bátorságunk hozzá. Fohászkodunk isteneinkhez: ó, uram adj erőt az élethez, bátorságot, hogy győzzünk, hogy sikeresek legyünk, hogy merjünk, hogy túléljünk. És az istenek süketek. Nem hallják fohászunkat. De miért is hallanák, miért is segítenének? Megkaptunk mindent, ami kell az élethez. Mi kellene még? Fogják a kezünket? Éljék helyettünk az életünket?

Kevesen vannak, akik elég bátrak az önálló élethez, s nagyon sokan, akiknek fogni kell a kezüket. Akik gyávák egyedül élni az életüket. Nekik erős vezetőkre van szükségük. Vagy az isteneikre. Vagy olyanokra, akik gondolkodnak helyettük, megvédik őket, ha baj lesz, akik gondoskodnak róluk. Nem baj, ha alamizsna csak az a gondoskodás. Az aprópénzben mért fizetés, nyugdíj, Erzsébet-utalvány, vagy bármi, amit kapnak a vezetőtől. De van. Ő adta. És a gyávák hálásak érte.

Az élethez bátorság kell. A szabadsághoz is. Az önálló élethez is. Az erdőben való barangoláshoz is. Bátorság kell a kudarchoz is, pont úgy ahogy a padlóról való felálláshoz is. Bátorság nélkül semmi sincs. Mert ami van, az a gyávák világa. A megalkuvóké, a beletörődőké, a fohászkodóké, a csodaváróké, az alamizsnáért magukat eladóké.

Az élet túl rövid ahhoz, hogy gyáván éljük. Az egy színtelen, szürke világ. Ha hagyod, hogy mások éljék az életed, az nem a te életed lesz. Az a mások élete.

A magyar nép legnagyobb baja, hogy a gyávák vannak többségben. A nép nagyon nagy része gyáva. Bátorsága kimerül a szavak világában.

El akarja zavarni a zsarnokot. A kizsákmányolót. A tolvajt. A hazugságaival együtt, a történelem szemétdombjára akarja kiszórni, és talán még az emlékét is kitörölni a lapokról. Gyáván? Nem fog menni. Gyávák vagyunk összefogni, kiállni a jövőnkért. A gyerekeink jövőjéért. Önmagunkért. Egy szabad életért. Egy szabad országért.

Sosem voltunk szabadok.

A hatalom szabadságot hazudik, miközben gyáván nagyhatalmakhoz dörgölőzik. Hazugságokkal tartja sakkban a népet. De a hazugság a gyávák fegyvere. A bátor meri vállalni önmagát, tetteit. Bátran ki mer állni elveiért, nézeteiért, ha kell, vitába száll értük, hogy abban győzze meg a másikat az ő igazságáról. A gyáva hazugságok mögé bújik. A gyáva hatalom magára szabja a törvényt, s aztán eszközként használja a néppel szemben. Nincs annál rosszabb mint, amikor a gyávák hatalmat kapnak a kezükbe. Mindig diktátorok válnak belőlük.

De ne feledjük: ha a gyáva hatalomra kerül, az már csak következmény. A nép gyávaságának a következménye.

Ellenzéki pártjaink is gyávák.  Valójában önös érdekeikért harcolnak. A túlélésért. Azt hazudják, Orbánt és rendszerét akarják leváltani, miközben látjuk gyávaságukat. Nyolc éve tűrik érdemi cselekvés nélkül a hatalom ámokfutását. Szavakkal harcolnak cselekvés helyett. Hagyták, hogy a hatalom a saját képére írja az Alkotmányt, alaptörvényt, hogy ilyen-olyan Lex-eket hozzon. Képtelenek összefogni egy cél érdekében. Persze nem kellene összefogni, ha nem hagyták volna gyáván átíratni a törvényeket. De amikor bátornak kellett volna lenni, mindig gyávák voltak. Pedig lett volna eszköz a kezükben még a 2/3 ellenében is. Mert fegyver mindig van. Mindig két út van, tehát mindig van miből mit választani. Össze lehetett volna fogni és kivonulni a Parlamentből, bojkottálva a döntéseket. Nem tették, legfeljebb nyomták a nem gombokat, a hatalom meghozta törvényeit, ők pedig nem-cselekvésükkel asszisztáltak hozzá. És most ezen törvények szerint kellene győzniük egy összefogásra kényszerített pályán. Jól látható viszont, hogy képtelenek rá, hisz a törvények megalkotását is képtelenek voltak megakadályozni.

Ők is gyávák. Azt hazudják leváltják a hatalmat miközben lesír róluk, hogy önmaguk sem hisznek benne. Egymás ellen harcolnak, mert a hatalommal szemben gyávaságukban képtelenek.

Majd, ha egyszer ez a nép el akarja zavarni Orbánt és rendszerét, előbb az ellenzékét kell lecserélnie. De előbb meg kell tanulnia a bátorság útján járni. Orbán hatalma a nép gyávaságának a következménye.

Mert soha ne feledd, ellenfeled ereje a te gyávaságodból táplálkozik, és erősödik.  Amíg nem vagyunk képesek bátran szembenézni hibánkkal, és aztán kijavítani azokat, addig nem fogunk előrehaladni sem.

Czotter József

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.