December 12,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Egyéb


Nem hátrafelé nyilaztak azok, hanem hátrafelé mutogattak

Konrád György tehet mindenről. Orbán Viktorról is. Meg Kuncze Gáborról is. Eredendően is ő tehet mindenről, de most, hogy Ceaușescuhoz merészelte hasonlítani Orbánt – holott Slobodan Miloševićhez kellett volna hasonlítania -, abból egyértelműen kiderül, hogy ő, személyesen felelős mindazért, ami Magyarországon történt és történik. Pont. Ezt Pörzse Sándortól tudhattam meg, a nagyon sikeres, egy évvel ezelőtt megszűnt Barikád főszerkesztőjétől. Pörzse pedig Puzsér Róberttől tudhatta meg, vagy csak csatlakozott annak kirohanásához a tegnapi, Szabadfogás című műsorban.

Bevallom, tátott szájjal hallgattam az urak csacsogását és összeszorult szívvel tértem nyugovóra. Tehát Konrád György tehet a jelenlegi nyomorúságunkról, mégpedig azért, mert ő ajánlotta Soros György figyelmébe Orbán Viktort. Konrád másik bűne az, hogy értelmiségi, már amennyiben jól értettem Pörzse szavait. Szerintem meg nem kellene itt megállni, mert félmunkát nem érdemes végezni. Konrád György lényegében áldozat, az ő dédnagymamája a bűnös, amiért megtanította beszélni Konrád nagymamáját. Ja, nem, mert annak is volt előzmény. Maradhatunk talán annyiban, hogy Árpád vezér a bűnös. Vagy az első emberpár.

Mindegy, hogy kicsoda. A lényeg az, hogy nem mi és nem most. És ez örök érvényű. A nem mi és a nem most. Azok a fiatal emberek, akik most a húszas éveikben járnak, bűntelenek. Az elődök bűneitől szenvednek, akik nem tettek semmit a Szovjetunió ellen, később nem akadályozták meg a privatizációt, majd pedig megválasztották Orbán Viktort, aki nem hasonlít Ceaușescuhoz.

Ezek a bűntelen fiatalok azok, akik ma nagy ívben tesznek a politikára, mert ezer fontosabb dolog van életükben, mert nem is értik, nem is érdekli őket, mert szerelmesek, mert tanulnak, mert állást keresnek, mert családot kell alapítaniuk, karriert kell építeniük, hétvégén bulizni kell és amúgy is, csak az öregek politizálnak.

Ezek azok a fiatalok, akiket 20-30 év múlva számon fognak kérni a gyerekeik, unokáik, hogy mégis, miért hagyták, hogy ez történjen az országgal, hol voltak ők addig, ameddig a demokratikusan megválasztott kormány letarolta a jövőt, miért nem védték meg azt a gyerekeik érdekében. 20-30 év múlva a mostani fiatalok lesznek a bűnösök, ahogy most is az előző generáció a bűnbak.

Az ittről és a mostról soha, senki nem tehet ebben az országban. Biztos vagyok abban, hogy tévednek a történészek, amikor azt állítják, a magyarok hátrafelé nyilaztak. Fenét. Nem nyilaztak azok, hanem hátrafelé mutogattak. Erről szól az életünk ezer éve. A mi múltunkban kizárólag szentek és sötét bűnösök vannak, átlagemberek, akikben van jó és rossz, olyanok nincsenek.

Ebben az országban nincsenek 18-40 évesek. Ha vannak is, őket nem érdekli a politika, jobb dolguk is van. Legfeljebb annyi hozzáfűznivalójuk van a dologhoz, hogy az elődök tehetnek mindenről. Például azok, akik az előző diktatúrában – nem kis kockázatot vállalva – bábáskodtak egy reménybeli demokrácia megszületésénél. Miután a demokráciából végül ismét diktatúrába fordultak a dolgok, visszamenőleg megvan a bűnös. Most csak az a fontos, hogy a megfelelő diktátorhoz hasonlítsuk a mi kis vezérünket, mert ha nem így teszünk, Puzsér puszta kézzel megborotválkozik a kamerák előtt, Pörzse pedig vádlón felmeredő mutatóujjal bök rá minden bajok forrására. Ez a mi ellenállásunk. Ilyenek a forradalmaink.

Jó lenne átaludni a következő 10-20 évet, aztán belenézni egy akkori Szabadfosásba. Amikor majd az akkori idők Puzsérja és Pörzséje jelöli ki a bűnösöket a múltból, miközben a maga természetességével elsiklik a tény fölött, hogy ő végigszundikálta a fiatalságát és fel sem merül benne, hogy ő is felelős a jelenért, de felelős volt már 10-20 éve is.

Így telnek az éveink a honfoglalás óta. Soha nem óhajtunk szembesülni a jelennel, mert az olyan fárasztó. A múltba révedünk, miközben a jövőről álmodunk és fel sem merül bennünk, hogy a jövőt a jelenben építjük. Mindaddig ezt nem látjuk, ameddig múlt nem lesz belőle. Sehonnan sehová nem haladunk. Ülünk a döglött dakota ló nyergében és mutogatunk hátrafelé. És a következő fiatal generáció már köszörüli a torkát, hogy megfelelő frekvencián szidhassa majd az elődöket mindazért, amiért és ami ellen a mában kellene tenni. Nekik is. Ezt az országot nem szögesdróttal kellene bekeríteni, hanem egy baromira nagy tükörrel. Ameddig még nem késő.

 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.