Június 21,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Egy diktátor jóindulata

Végigbüntették a pártokat a párttörvény alapján. Most azt mondják, a büntetést majd csak a választás után kell megfizetni. Csakhogy a törvény a 15 napos fizetési határidőt is tartalmazza. Ki bírálhatja fölül a törvényt? Csak nem egy diktátor jóindulata? (István)

Ez itt egy hozzászólás, mégpedig az egyik legfontosabb hozzászólás, amit az Állami Számvevőszék Jobbik (és úgy általában az ellenzéki pártok) elleni hadjáratának tragikomédiába fulladása kapcsán olvastam. A tragédia cinikus komédiába fordulásának lényege, hogy Varga Mihály közepes képességű könyvelő és az általa vezetett nemzetgazdasági tárca tegnap felszólította az érintett politikai pártokat, hogy a

a törvénytelen gazdálkodás miatti befizetési kötelezettségek ütemezéséről, a részletfizetés rendjéről kezdeményezzenek egyeztetést a Magyar Államkincstárral, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatallal.

Vagyis miután az országgyűlési választás előtt 3 hónappal a teljhatalmú állampárt által nehezített pályán mozgó, korlátozott lehetőségekkel rendelkező ellenzéki pártok egyébként sem egyenlő esélyekkel indulnak az áprilisi megmérettetésen (nem akarom felsorolni a fideszes propagandára költött milliárdokat, a választási alamizsna gyanánt funkcionáló tonna krumplikat, tűzifát és egyebeket, amelyek az ÁSZ szerint valamiért nem minősülnek tiltott pártfinanszírozásnak) a látszatra sem adó, Országgyűlésnek alárendelt ellenőrző szerv által megállapított tiltott pártfinanszírozási összegekkel kapcsolatban a kormány egyezkedést, lókupeckedést javasol az érintetteknek.

A történet legfontosabb eleme, ami talán a számvevőszéki megállapítások jogosságánál/jogtalanságánál is fontosabb, hogy bár a jogorvoslathoz való jog alapvető, alaptörvényben garantált jog, az eljárás alá vont pártok számára nincs biztosítva a jogorvoslati lehetőség: az ÁSZ által hozott döntésekre nincs jogorvoslat. A kicsinálás, földbe döngölés garanciája ez. Hogy az érintettnek ne legyen lehetősége a sérelmezett döntést felülvizsgál(tat)ni, és a sérelem megállapítása esetén a döntésre visszaható módon a sérelmet orvosolni.

A kormány, és külön Varga Mihály azon nagyvonalú javaslata, miszerint a NAV ne indítson behajtási eljárást és ne érvényesítsen inkasszót az országgyűlési választásokat megelőzően, attól igazán tragikus, hogy a nyilvánvalóan törvénysértésre szólító felajánlást megfejelték az alábbi megállapítással:

A törvényeket mindenkinek be kell tartani, a politikai pártoknak is, a törvénysértés következménye alól felmentést adni senkinek nem lehet.

Vagyis ebben a velejéig mocskos, stratégiailag kiszámított ügyben már régen nem az a kérdés, hogy az Országgyűlés ellenőrzési szerve hatóság-e, vagy nem hatóság, hogy de facto/de iure bírságolt-e, vagy nem bírságolt, hogy van joga erre, vagy nincs joga, hogy érvényesül-e a hatalmi ágak szétválasztásának jogállami elve vagy sem. A Czeglédy ügyben hozott országgyűlési határozat, amelyben jogerős bírósági döntés, konkrétan a vádemelési eljárás megindulása előtt mondták ki bűnösnek az értintettet, világossá tette: Magyarország távolodik a jogállamiságtól, ha egyáltalán még van hozzá bármi köze.

A fentieknél sokkal fontosabb kérdés (amely sajnálatos módon a választ is magában hordozza): amikor egy miniszter hivatalosan jogsértésre, a törvény megkerülésére szólít, konkrétan felhatalmazva érzi magát arra, hogy a jogrend felülírására tegyen javaslatot, ott teljes szánalmasságában rohad a jogállam ványadt teste. Ahol egy kormány a nyilvánvaló túlkapásai az ellenzék bürokratikus eszközökkel való kivéreztetésére ilyen áttetsző, alattomos kísérletekben öltenek testet, ott Istvánnak van igaza. Az nem jogállam és nem demokrácia, hanem egy diktátor kényének-kedvének, és látszólagos jóindulatának (értsd: ördögi önkényének) kiszolgáltatott banánköztársaság.

Ahol az Állami Számvevőszék elmúlt hetekben tapasztalt szakmailag, jogilag minden lehetséges sebből vérző eljárása kizárólag az állampárt ellenzékének ellehetetlenítését célozzák, ott legfeljebb a józan ész helyett vakhittel felruházott, tájékozatlan, semmiből semmit nem értő, de annál nagyobb meggyőződéssel fröcsögő hívek gondolhatják: mekkora jófej ez a Viktor, amiért a választások utánra hagyja az ellenzék teljeskörű ledarálását.

Engem egyáltalán nem vigasztal, hogy a Fidesz valószínűleg rádöbbent arra, hogy ellenzék hiányában saját maga fogja felfalni saját magát záros határidőn belül. Az még kevésbé nyugtat meg, hogy estleg arra is rájöttek: a falon túltolt illiberális izmozás olyan egységbe kovácsolhatja a darabjaiban heverő ellenzéki térfelet, ami utolsó pillanatban még akár boríthatja is a bilit, és a népakarat egyáltalán nem szándékolt helyreállása áthúzza a betonbiztosnak kinéző, zsinórban harmadik mandátummal kapcsolatos várakozásokat. Azt meg végképp nem gondolom, hogy összeszarták volna magukat egy potenciális nemzetközi botrány miatt, miután a Jobbik világossá tette, hogy Strasbourgig mennek, ha tovább büntetik őket és tényleg be kell fizetniük a büntetésüket.

Szerintem egyszerűen az van, hogy tényleg ez van. Van hozzá vastag pofabőr, pénz, paripa, fegyver: általános és mindenkire kiterjedő törvénytiszteletre hivatkozva további csapdákat állítanak és törvénysértésre buzdítanak. Aztán, ha majd úgy értékeli Habony két szippantás között március idusán, akkor teli torokból üvöltöznek, hogy a korrupt, szar, nemzetellenes ellenzék testületileg köpi le a törvényeket, és ráront a törvénytisztelő magyar polgárokra.

Bőven itt lenne az ideje, mert már évekkel ezelőtt is késő volt: mindazok, akik a legelvakultabban szokták a szemüket forgatni azon, hogy egyesek a szájukra merik venni a diktatúra szót, hagyják a fenébe a glaszé kesztyűs csipkerózsikásdit. Nem csalás és nem ámítás, hogy Orbán Viktor demokratikus úton már aligha eltávolítható. Olyannyire nem, hogy ebben a lángoktól drótkerítéstől, Soros-ügynököktől és szügyig nyomorúságtól ölelt földi paradicsomban semmi nem marad, ami ne egy diktátor jóindulatától függne.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.