VENDÉG

Mondjátok meg nekik, hogy nem Soros György miatt kell 10 órát várniuk a sürgősségin

Elgondolkodtam tegnap délután, ahogy Pesten a kedvenc árusommal beszélgettem, hogy ilyen országban szeretnék-e élni, vagy sem a következő évtizedekben. A kedvenc ruhaboltom eladójával beszélgettem, elmesélte a sztorit, hogyan fojtja meg a kerület új vezetése a régi piacot, és a kinti bódésor árusait. Amit mondott, az maga volt a mai nagybetűs diktatúra élő, egyenes adásban, 2018-ban Magyarországon és az Európai Unió közepén.

Történt, hogy 2010-ben megválasztották a kerület új polgármesterét, aki a régebbi polgármester mintegy húsz évnyi vezetése után vette át az irányítást. Az addig egyik legélhetőbb budapesti kerület tehát egy klasszikus Fidesz-káder irányítása alá került. Volt például egy hentesüzlet a központban, ahol mindig friss volt a hús, korrektek voltak az árak, aztán valahogy 2010 után mégis el kellett hagynia az addigi helyét, hogy egy másik vállalkozás vegye át a boltot. Ők kb. egy év után szedték a sátorfájukat, és a megüresedett helyre egy amúgy kellemes hangulatú kispolgári bisztrót építettek, ami azóta is üzemel. A tulajdonosnak ugyanabban a házban van egy másik étterme is egyébként. Arra, hogy mégis miért kellett a később – végül meg is szűnt – hentesüzletnek elhagynia az üzlethelyiségét, azóta nem derítettem fényt, de ahogy néha-néha visszatértem a kerületbe egy sétára és beszélgettem a helyiekkel, lassan kirajzolódott az a maffiamódszer, amellyel ez a bűnbanda tervezi vezetni ezt az országot.

A piaci lángososnál ettem idén is kedvenc lángosomat, és mondtam neki, hogy minden évben jövök, mert itt isteni a lángos. A tea is nagyon kellemes volt, amíg kortyolgattam, elmondta az eladó hölgy, hogy bizony már csak december 31-ig ehetek náluk, utána lehúzzák a rolót, mert épül az új piac, és ott már nekik nem lesz maradásuk. A kétszintes üveg-, beton- és acélmonstrum több szintes mélygarázzsal már ott tornyosodik a régi tégla építésű csarnok mellett, és amint befejeződik az építkezés, már csak az új épületben lehet majd árusítani. Nekik pedig nem lesz havonta egymillió forintjuk, hogy lángost árulhassanak a népnek, így bezár a bazár.

Szomorúan ballagtam el a bazársorra, hogy megvegyem a kedvenc pamutzoknijaimat, amit pedig minden évben megteszek, mert sehol máshol nem kapok tiszta pamutot, 3 darabot 1200-ért, ilyen korrekt minőséggel. Kérdeztem az árust, azért ők megmaradnak-e a jövőben? A boltos kijózanító választ adott… Elmesélte, hogy huszonöt év után le kell hogy húzza a rolót, mert nincs maradása az új helyzetben.  – Még egy évig vagyunk itt, aztán meg majd lesz valahogy. Itt azt ígérte a polgármester amikor megválasztották, hogy mindenkinek lesz munkája (a piacon), nem kell aggódni, megköszönte a bizalmat, aztán néhány hónap elteltével jött beszélni velünk, hogy hamarosan új piac épül, le kell bontani a régit. Az árusok képviselői mondták neki, hogy inkább a régit kéne felújítani, ahogy azt az előző polgármester tervezte, az sokkal olcsóbb volna, a két szintnek meg amúgy sincs értelme, az sehol sem működött rendesen. Az új vezetés persze hajthatatlan volt, azt mondta, hogy a régi épületet felújítani 11 milliárd forintba kerülne, az új csak 6-7 milliárdba.

Az új piac pedig lassan megépül, és a bódésor árusai egy évet kaptak, azután vagy beköltöznek az új épületbe havi fél meg egymillió bérleti díjért, vagy mehetnek, amerre látnak. Hogy ezt a pénzt ki fogja tudni kigazdálkodni a termelők és az árusok közül, az jó kérdés, mindenesetre a Lehel példáján is láthatjuk, hogy egyáltalán nem biztos, hogy mindenkinek fog ez sikerülni. Ezért aztán az emberünk elkezdett más üzlethelyiséget keresni magának, és ami még csak ezt követően történt, az volt az igazán bicskanyitogató. Történt ugyanis, hogy a közelben talált magának egy üres helyiséget, ami kiadó volt és egy éve üresen állt, gondolta, minden adott, mire kiderült, hogy nem adják ki neki, ha üres, ha nem, pedig kifizette volna a bérleti díjat, és ő volt az egyetlen jelentkező. Elhatározta, hogy ügyvédet fogad, aki nem hagyta annyiban a dolgot, ám a bíróságon azt mondták neki, hogy ne ugráljon, mert nincs semmi értelme, mire az ügyvéd az ombudsmanhoz akart fordulni, de néhány nap után azt mondta a jogász, hogy tehetetlen, mert mindenhol a polgármester emberei vannak, és úgyse nekik adnak igazat.

A választásokig még nem fogják őket kitenni, majd csak azt követően indul be a gépezet. Nem lesz mese, vagy fizetik a védelmi pénzt, vagy mehetnek zoknit árulni, ahová akarnak. Megnyugtató egy ilyen sztorit hallani akkor, amikor Handó Tünde úgy szűri a rendszertől független bírák pályázatait, akár egy halászháló a halakat. Hát így mennek itt a dolgok, és április után még inkább így fognak, főleg, hogy a választási irodában is az ő embereik vannak. Hogy mégis mi adhat reményt? Az, hogy az időközi választáson be nem kalkulált módon elvesztették a kétharmadukat. Ezért maradt egyetlen utolsó kiskapu, amin keresztül még le lehetne lassanként bontani ezt a rendszert, ami végül is Orbánéknak nem csak a pénzmosás miatt kell, hanem azért is, hogy ne lehessen őket felelősségre vonni azért a milliónyi bűncselekményért, amit elkövettek a 12 évük alatt.

Ha viszont kétharmadot szereznek, akkor azzal megpecsételődik ennek az országnak a sorsa, elindulhat a katonai hatalom kiépítése, az állampolgárok terrorizálásától és személyes vagyonának kifosztásától még valamilyen szinten a Fideszt visszatartó bíróságok maradék függetlenségének a felszámolásáig. Volt szerencsém, és beszéltem bolgár kollégákkal ott, ahol dolgozom, arról, hogyan mennek a hétköznapok feléjük és bizony mondták, hogyha van egy szép lányod, vagy házad, ami megtetszik valakinek, akkor kb. senki sem véd meg attól, hogy ezeket el is vegyék tőled.

Még nem értünk tehát a gödör aljára, csak épp most még dönthetünk, hogy akarunk-e magunknak még több szenvedést, és a jogainknak a végleges felszámolását, vagy felállunk szépen, és megpróbáljuk a lehetetlent három hónap múlva, hogy ne kelljen megélnünk a poklot. A kormány egyébként az internet szolgáltatóknak is hatalmas pénzeket fizet a széles sáv kiépítésére, de garantálom, hogy a következő években fel fogják számolni az internetes kommunikáció szabadságának a maradékát is, és akkor már nem lesz a kezünkben ez a fegyver sem, hogy a totalitárius rendszer ellen felvegyük a küzdelmet. Ez a maffia, amely migránst képez az itt élő emberekből, az utolsó nagy kaszálásra készül, és mindenkinek, aki még cselekvőképes most kell cselekednie, mielőtt még nem késő.

A hatalmi gőg, a „mi megtehetjük, ti meg kussoltok” szereposztása fog maradni nekünk, és győzni fog az elnyomás, meg ez a beteg kasztrendszer, ne várjunk külső segítséget, mert az éppen ezermilliárdokkal támogatja most is a rendszer kiépülését. Pattanjatok motorra, autóba, és szánjátok rá a hétvégéteket, hogy elmenjetek a szomszéd településre, hogy elmondjátok, mi történik a rendszer áldozataival, a többséggel nap-mint nap, ami nem jut el a tv-híradón keresztül a vidéken élőkhöz. Ha csak minden tizedik ember megteszi ezt, akkor már más lesz az eredmény. Írjatok hatásos beszédet, mondjátok meg a vidéken élőknek, hogy ahhoz, hogy az unokáikat ne csak a skype-on láthassák, le kell váltani ezt a pénzszivattyút, amely negyven évnyi, általunk hazahozott pénzt rabolt ki az államkasszából hét év alatt, és ki kell dobni Viktor képét a nagyszoba faláról, mert addig biztos, hogy nem lesz perspektíva.

Új kormánnyal se lesz könnyű, sok meló lesz, de nem lesz reménytelen. Mondjátok meg nekik, hogy nem Soros György miatt kell 10 órát várniuk a sürgősségin, meg két évet egy műtéti beavatkozásra, hanem mert az állam a magánegészségügyet támogatja adómentességgel, és azért szántották be az OEP-et, hogy a maradék ellenőrzés is megszűnjön az egészségügy címén elköltött adóforintok fölött, és leginkább azért ilyen rossz a helyzet, mert a kormány üres betonteknőket építget, és azon keresztül lopja a közpénzt ahelyett, hogy meggyógyítaná a beteg embereket.

Hogy a költségvetésben azért nincs pénz, mert a tőkejövedelmek szabadon vándorolnak az offshore-paradicsomokba ahelyett, hogy rendesen megadóztatnák őket egy olyan világban, ahol tőkejövedelemmel a társadalom néhány százaléka rendelkezik csak, de azok olyan hatalmasok a munkajövedelmekhez képest, hogy az aránytalanságot nem kezelve állami újraelosztással a többség nyomorba taszítódik. A szociális rendszereink, amelyeket ennek ellenére lerombol a kormány, már nem bírják sokáig, ezért lépnünk kell.

Ne legyünk csak passzív médiafogyasztók, tíz elolvasott cikk után szánjuk rá magunkat, hogy megírjuk azt is, milyen igazságtalanság történt velünk vagy a környezetünkben, ne csak bújjuk a telefonjainkat, amikor megyünk haza a buszon, mert úgy nem fogja megírni senki, hogy mi megy itt. Az igazság megírásáért sosem fizetnek meg senkit közvetlenül, viszont segít abban, hogy tisztuljon a köd és hogy elindulhassunk együtt egy szebb és igazságosabb jövő felé.

S.A.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább