NEHAZUGGY

Mert a gyökér is ugyanaz

Tamás Róbert | 2018. Január 10, Szerda | 15:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,614,500 forint, még hiányzik 385,500 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szeretnék elmagyarázni valamit, amit fontosnak érzek. Nem öncélúan fontosnak, nem marginális jelentéktelenségűnek, hanem olyasminek, ami alapjaiban érinti mindannyiunk jelenét és jövőjét. A kiindulási pont látszólag lényegtelen, de mégsem az. Mondom, miért nem.

Született egy cikk Edgar tollából. Dühös cikk, sok csúnya szóval. A szavak használata nem véletlen és nem öncélú, de ez most nem fontos a mondandóm szempontjából. Jött egy olvasó, aki ezekbe a csúnya szavakba kapaszkodva igyekezett kioktatni a szerzőt stílusból és nyelvhasználatból. Tette ezt úgy, hogy egyetlen egy mondatot sem tudott hibátlanul leírni, egy gondolatot sem tudott értelmesen levezetni. Erre válaszul – pontosabban látszólag erre válaszul – Benedikty Béla írt egy cikket. Látszólag a stílusról.

És most jön a lényeg, amiről beszélni szeretnék. Idézem egy olvasó kommentjét:

Van valami felemelő abban, amikor művelt és éles eszű emberek dobálódznak mások számára homályos jelentésű kifejezésekkel.
Ja nincs.

Most akkor tényleg ezzel lett STÍLUSOSAN helyretéve a galád?

Annyira könnyen tudunk valakiből legyőzendő ellenfelet kreálni.
Aztán le is győzzük. Vagy legalább megalázzuk.
Az már majdnem győzelem.

A írás amúgy valóban jó. Szépen felépített meg minden.
Talán lájkolnám is, ha mondjuk (politikai oldaltól függetlenül) valamelyik szóvivő, vagy frakcióvezető, vagy bármely szakmáját gyakorló politikus stílusában értékelhetetlen megnyilvánulását venné górcső alá. Talán ilyen (értékelhető) célpontot sem kéne sokáig keresni…

Nem vagyunk egyformák, no.

Én ezt máshogyan gondolom és mivel fontosnak érzem, sőt, a legtöbb cikkünk éppen ez ellen a jelenség ellen veszi fel a kesztyűt – adott esetben a kapát – ki szeretném fejteni a lényeget. Mert a lényeg távolról sem az, hogy most jól földbe lett döngölve egy kevéssé iskolázott hozzászóló, mert meg mert szólalni. Szó sincs erről. Sokan nehezebben fejezik ki magukat írásban, másoknak ez jobban megy. Soha nem szoktunk nyelvtannáciskodni, sőt, nem egy olyan vendégírást megjelentettünk már, amely első ránézésre közlésre alkalmatlannak tűnt, mivel az írója a magyar nyelvtan alapjaival sem volt tisztában. Azonban az, amiről írt, a gondolatai, melyeket igyekezett szavakba foglalni, fontosak, sokak számára érdekesek voltak. Közlésre alkalmas állapotba hoztuk a cikket. Aki csinált már ilyet, az tudja, hogy több munkát és több időt igényel, mint megírni egy új cikket.

Tehát nem arról van szó, hogy mennyire jó érzés földbe döngölni valakit olyan eszközökkel, melyek használatára a másik nem képes. A lényeg itt van, kiemelem a hozzászólásból:

A írás amúgy valóban jó. Szépen felépített meg minden.
Talán lájkolnám is, ha mondjuk (politikai oldaltól függetlenül) valamelyik szóvivő, vagy frakcióvezető, vagy bármely szakmáját gyakorló politikus stílusában értékelhetetlen megnyilvánulását venné górcső alá. Talán ilyen (értékelhető) célpontot sem kéne sokáig keresni…

Az a szóvivő, frakcióvezető, politikus, de még a miniszterek elnöke is végtermék. Egyikük sem saját erőből került oda, ahol van. Valakik megválasztották őket, valakik a hatalom közelébe engedték és most is ott tartják őket. Ezeknek a politikusoknak az értékelhetetlen megnyilvánulásait azok a polgárok, azok a szavazók teszik lehetővé, akik úgy nyilvánítanak véleményt, úgy döntenek bizonyos kérdésekben, hogy halvány fogalmuk sincs arról, mit csinálnak. Ráadásul a tudatlanságukat hihetetlenül nagy önértékelési zavar kíséri, ezért eszükbe sem jut tájékozódni, utána nézni, utána olvasni, megkérdezni valakit. Ők úgy hiszik, hogy az ő tudásuk megkérdőjelezhetetlen olyannyira, hogy bátran oktatnak is a témában.

Nem azzal van a baj, hogy valaki nem ért valamihez. A baj ott kezdődik, ha úgy hiszi, hogy ért hozzá, ezért nem szükséges tájékozódnia, nem merülnek fel a fejében kérdések, nem gondolkodik, nem tanul, hanem kijelent.

És ezzel távolról sem az a baj, hogy bármelyik szerző lelki traumát szenved el azért, mert az olvasó kioktatja olyan témában, amiben egyértelműen tudatlan, hanem az a baj, hogy ugyanez az olvasó éppen ilyen tudatlan önteltséggel fogja megválasztani az alkalmatlan politikust, aki aztán mindenki más életét is megnyomorítja.

A látszat ellenére ez a történet nem egy iskolázott és egy kevésbé iskolázott ember egyenlőtlen vitájáról szól. Hiszen ezernyi olyan dolog lehet és bizonyára van is, amelyben a remek stílusban író szerző tudása eltörpül a nyelvtannal hadilábon álló olvasó hozzáértése mellett. Az intelligencia nem végzettségtől függ. Az azonban az intelligencia függvénye, hogy mennyire vagyok képes felmérni a saját korlátaimat, hogy képes vagyok-e kutatni az igazságot, be tudom-e látni, ha tévedtem, képes vagyok-e tanulni, vagy az indokolatlanul túlburjánzó egóm felülír minden mást.

A fenti tanmese erről szólt. Az alkalmatlan politikusok, tanulatlan, félanalfabéta tahókból lett elit innen ered, és hiába csipkedjük a gaz felső leveleit, ha a gyökeret érintetlenül hagyjuk. A lecsípett levél helyébe másik, pontosan ugyanolyan fog nőni. Mert a gyökér is ugyanaz.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!