December 14,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Az egész világ, s benne Románia előtt is jár édes hazánk, mely vidáman lengedező árvalányhaj a Tejút kalapján

Kétszázezer eurós (62 millió forintos) értékhatár alatt a hivatali visszaélés ne minősüljön bűncselekménynek.

Nem, drága nemzetsejtjeim, nem a Párt vagy a Cirill Összefosás legújabb direktívája díszeleg két sorral feljebb: e korszakalkotó, igen, azt hiszem, nyugodtan mondhatom, egy új korszak kezdetét jelentő javaslat egy derék román képviselő, bizonyos Cătălin Rădulescu terebélyes koponyaüregéből pattant elő, majd szinte azonnal talált az ötlet mellé még harmincnyolc, ugyancsak Becsületrend-várományos kollégát, akikkel már be is nyújtották a módosítási javaslatot a parlament elé. Az ügy kimeneteléről egyelőre nincsen tudomásom, de tekintettel arra, hogy Romániáról beszélünk, ahol az elmúlt években, legalábbis innen nézve, meglehetősen hatékonyan üzemel egy bizonyos korrupcióellenes ügyészség, azt gondolom, nem biztos, hogy átcsusszan a csalafinta kis módosító.

Tudom, ne is mondjátok, az említett szervezet, mármint a korrupcióellenes ügyészség működése időnként kissé vagy nagyon ellentmondásos: de VAN, és ez bizony mindenképpen elég komoly fegyvertény. Cătălinkă úr, ha valakinek netán kétsége támadt volna, amúgy teljesen makulátlan előéletű politikai tényező: ha már szóba került a korrupcióellenes ügyészség, nos, a szerv előtte sem teljesen ismeretlen, 2014-ben ugyanis faggatták már némely apróságok miatt, később, igaz, próbaidőre felfüggesztve, másfél évre ítélték ugyancsak egy vesztegetési ügyben, aztán előfordult még, hogy szolidan fenyegetett, ilyesmik, apróságok. Nem hiszem, hogy túlzok, ha azt gondolom, egy, a szociáldemokrácia eszméi iránt maximálisan elkötelezett szakemberről beszélünk, aki a nép fáradhatatlan szolgálatát választotta hivatásául, azért lett politikus, hogy embertársai javára munkálkodjon. Lényegében önzetlenül. Van-e hát, kedves egybegyűltek, aki felróná neki, ha a címünkben már idézett módosító javaslata mellé még egy apróságot szeretne elérni: csupán azt, hogy a három évig terjedő szabadságvesztést az ilyen ügyek elítéltjei otthonukban tölthessék le.

Bizonyára csak én érzem úgy, hogy ez a két előremutató indítvány önmagában is felér egy öblös feltáró-beismerő vallomással – persze tudom, úgynevezett jogilag ez igazából smafu, de azért akkor se csúnya…  Mint azt nyilván mindannyian tudjuk az egyre sűrűsödő, ragyogóbbnál ragyogóbb kormányzati felsővezetői megvilágosító beszédekből, Magyarország persze nem Romániához méri magát: a múltkor valahol egyenesen azt hallottam elkrákogni a kis betegtől, hogy egyenesen mi vagyunk Európa húzógazdasága, mi diktáljuk a tempót olyan szerencsétleneknek, mint az ezer csapás és Merkel sújtotta Németország, a szomorkás csigaevők, mi több, még Dánia is meg lett említve, mint holmi feldúlt, szánalmas siralomvölgy, amelybe csak hálni jár. Alig várom, mikor derít ki végre arról a nyomorult Norvégiáról valami igazi bűzlő nagy titkot a tényfeltárásban is oly professzionális “köztelevíziós” tudósítócsapat: csak jelzem, azt is most olvastam, ott tavaly az újonnan forgalomba helyezett autók fele hibrid vagy elektromos (három éve, amikor még igazán nagy szám volt, a legtöbb új eladott autó épp a százezer eurós Tesla volt), igaz viszont, hogy egy tisztességes nemzeti vágtájuk nincs, esküszöm. Szarjankók, dugják fel maguknak a hülye olajukat. Nálunk úgyis drágább, ha megszavazzuk.

Na, mindezekből tehát világos, hogy az egész világ, s benne Románia előtt is jár édes hazánk, mely vidáman lengedező árvalányhaj a Tejút kalapján: e tekintetben is. Nálunk ugyanis egyetlen képviselő sincs, aki arra pazarolná a méregdrága idejét, hogy ilyen hülye kis módosító javaslatokat nyújtson be a Marianaárok-mélyen tisztelt ház, ó, bocsánat, Ház, sőt, kegyelem árva fejemnek, ne lőjeTEK, HÁZ színe elé: a mi demográfiánk olyan fejlett, köcsög Európa, überköcsög Brüsszel, hogy nálunk rég nincs is szükség ilyesmire… törvények??? Pfúj, micsoda liberálkommunista csökevény! Ja… és nem is szólva holmi nevetséges összeghatárokról, gyerekek, elárulom, hatvanmillióval nálunk már egy szimplex középkádert se lehet jelentősen befolyásolni, hát körberöhög, piha, mit képzeltek ti, hol mi tartunk, ki mi vagyunk?

Nem kevésbé röhejes, hogy szegény román honatyáknak még megszabhatja valaki, hol töltsék le a szabad rablás limitjén kívül eső botlások következményeképp – szégyen, még ilyet! – rájuk mért éveket: itt viszont senkinek nem kell aggódni, egyrészt mert úgyse bukik le senki semmivel, de ha, ad absurdum, a körülmények szerencsétlen összjátéka következtében netán mégis elindulna valami kis látszatnyomozás, akkor se kell fosni, legkésőbb Peti bácsi majd ügyesen elintézi, mint anno Tibi bácsi a bármit a Három kívánságban. Van tehát bőven még mit tanulni, szőröstalpúkáim: ha adhatok egy jó tanácsot, ne amatőrködjetek ott tovább, inkább vegyétek meg a magyar franchise-t, azaz hívjátok meg részmunkaidős miniszterelnöknek a miénket, persze a nagyszerű brigádjával együtt, ők majd rendet tesznek nálatok is, csak hagyjátok, hogy kifuthassák magukat egy kicsit. A korrupcióellenes ügyészség egy megfelelő és tisztes összeg fejében magától fog lemondani és eltakarodni, attól fogva pedig már csak arra kell ügyelni, hogy ne ragadjatok le holmi pár százezer euróknál: a tétel az minimum milliárdos legyen, akkor kutya baja nem lesz egyikőtöknek se, Cătălinkám. Okos legyél: értsd meg szépen, sok éves tapasztalatból mondom a jót…

Boda András

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.