VENDÉG

Így vert közénk éket a Soros meg a Békekölcsön

Levélben kér anyagi támogatást a magyaroktól a Soros-terv elleni hadviseléshez Orbán Viktor.

Unatkoztunk a Suszterral, mint az ökör: már napok óta nem történt velünk semmi, se egy kis nemzetárulás, se egy kis liberálbolsevik vircsaft, egy árva migráns nem sok, annyit se simogattunk – annyira untuk már magunkat, hogy a titkos föld alatti bázisunkon kiragasztott egész alakos, bikinisre fotósoppolt Csizmadia László-poszterre se volt kedvünk dobálni a dartsot, szóval tényleg elértük a mélypontot, amikor egyszer csak a Suszter azt mondja, te Bandi, menjünk már, aztán csináljunk valamit, hát ez így nem mehet tovább, gyerünk, üljünk fel a konflisra, hajtassunk el Veszprémbe, aztán csináljunk ott estére egy Soros-bázist, amibe, persze ha kész lesz, majd a brüsszeli technokraták zúdíthatják a terroristákat ezerszám.

Mondom neki, hát aztán miért jó neked, éppen neked, akinek végképpen fogalmad sincsen az illiberális állam mibenlétéről és jóságáról, ha annyi terrorista lesz itt? Azt feleli erre, hogy hát azért, mert ha végre elég lesz hozva ide, akkor, olvasta a beszédben, amit véletlenül egyszerre lehozott minden független sajtótermék, szóval a legfelsőbb szinten elmondták, hogy el lesz véve a karácsony kőkeményen. És merthogy mennyibe került neki az idén a karácsony, a gyerekek meg a zasszony, neki tele a puttonya az egésszel, meg neki aztán teljesen megfelel, ha jövőre már nem lesz és továbbá soha többé. Meg hogy reméli, hogy utána majd ezzel a svunggal a születésnapok meg a névnapok is el lesznek véve, mert akkor ennyit meg annyit meg tud spórolni. És ezért tenni is akar az ügyért a két kezével.

Hát… úgy voltam vele, ez bizony kristálylogika, belekötni fáradságos lenne, mondom jó, egyébként meg, megmondom őszintén, egy kicsit nekem is tetszett, ahogy levezette. Fenyőfa, díszek, csillagszóró, tűzijáték, az a nagy csomó ajándék, eszem-iszom, vendégek tucatszám, tudom is én… Menjünk. Kérdem tőle, no de miért pont Veszprémbe: azt mondja erre, hát csak azért, mert őneki a veszprémi érsek nagyon szimpatikus, és mindenképpen szeretné neki meggyónni a bűneit, ha végzünk a Soros-iroda elkészítésével. Akkor sokáig leszünk – naná, hogy próbáltam finoman mondani, szinte mintha ott se lettem volna, olyan lágyan csusszant ki a számból a szó: de hát tudjátok is ti, milyen sértődős ember ez a Suszter, nem könnyű vele, na. Gyorsan felhelyeztem egy közepes méretű tampont az orromba, így egész hamar elállt a vérzés, nem tudom, mi van velem, azt hiszem, allergiás lettem az ütésre, mindegy, nem akarlak terhelni benneteket a gondjaimmal. Felcihelődtünk az ekhós szekérre, két nap múlva szépen meg is álltunk Veszprémben, egyenesen az illegális, külföldi karvalytőke által szponzorált civilek hamarosan nyitandó illegális irodája előtt. Az ablakában nagy tábla állt, rajta a félreismerhetetlen Soros-kaparással ez a felirat: Migrants And Terrorists Welcome Home! No More Christmas, No More Christ! Már az utcán kígyózott a sor.

Mondom a Suszternak, látod-e, hát nem véletlen, hogy nemsokára hála Istennek találkoznak a megyei jogú városok polgármesterei, hogy egyeztessék a teendőket, itt, szépöcsém, lépni kell, mert nemzetünk léte a tét, és ez bizony nem lepkeűzés, a kurvanyját a labancnak, aki kerget! Tizennégymilliárd embernek látszó valami dobol idegesen az ujjaival a határokon, alig várják, hogy megkapják a jelet a Sorostól, akkor beözönlenek, egyből mindnek fizetnünk kell fejenként százmilliárdezercsillió forintot, aeu kiadta, na most számold ki, az mennyi, hát nem két stadion, az egyszer fix. És utána meg elveszik a munkámat, plusz jól kitépik a veséimet és megeszik ott helyben, mert az a legkedvesebb ételük, benne is van a Korálban vagy mi, láttam fészen. Kép is volt róla. A Korálról. A Balázs Fecóval. Na és akkor aztán nekem kapáltak, mert ugye vese nélkül mit érek én. Na, mindegy, félre bánat, félre bú, azért első a hazaárulás, bementünk gyorsan, hogy megcsináljuk a tisztasági festést, feketére – mi már csak ilyenek vagyunk, nem bírjuk a tétlenséget.

Festettünk vagy négy órát egyfolytában, de szép is lett, őszintén. Délben ettünk valamit, szép csendesen katonázzuk a vöröshagymát lilahagymával, azt mondja egyszer csak a Suszter csak úgy anpasszan két falás közt: te, Bandi, aztán hallottad-e, hogy van új Békekölcsön? Mondom ezt az egyet még azt hiszem, nem hallottam, mondom ki bocsátotta ki, Lőrinc barát vagy Németh Szinyó, netántán Habony bátya? Aszongya a Suszter, nem, hanem egyenesen maga Ő. Írt levelet neki, így a Suszter, és már húzza is elő a zsebéből, kihajtogatja érzéssel. Hát és tényleg. Idézem: Я к вам пищу – чего же боле? / Что я могу еще сказать? / Теперь, я знаю, в вашей воле / Меня презреньем наказать. / Но вы, к моей несчастной доле / Хоть каплю жалости храня, / Вы не оставите меня. Oppardon, elnézést, ez Tatjána levele Putyinhoz  Anyeginhez, mindegy, nem is tudom, hogy keveredett ide… Na, lényeg, hogy tisztelt honfitársam, jákvám pisú, mert izé… kommunisták miatt csődben voltunk, de szerencsére jöttünk, és már minden oké és dübörgünk, de közben ránk tört a Soros, hát most az a tét, hogy kurva nagy, miszerint ne ám hagyjuk, hogy mások döntsenek helyettünk, kivéve ha a Párt, mert az államérdek, titkosítva nyolcvan év, de mondjuk ez így nincs benne mind. Na de aztán jön hogy kéne egy kis pénz, mert kevés plakátot láthatott a tisztelt nagyérdemű honderű abból az ócska pár száz milliárdjából, amit belerakott az eddigi cumpányokba, inzultációkba és egyéb, a népfelséget mindig előtérbe helyező kormányintézkedésekbe, felvirágoztatási célzattal.

Szóval… azt kérdi óvatosan a Suszter, mennyit kéne küldeni, és már hajtogatja is ki a sárga csekket. Mondom neki, te, most te rendes hazaáruló vagy, vagy mi, döntsd már el végre. Azt mondja erre sértetten, őneki van egyenesen az egyes számú hazaáruló igazolványa, ha például a karácsony megszüntetéséről van szó, de igazából azért nem kell ezt mindenkinek tudnia, csak jól jönne pár megrendelés vagy bármilyen meló, esetleg valami jó ellopható pályázat, ő nem kényes nagyon, neki megfelel pár milliárd év végi bónusz, vagy szinte bármi. Elragadta a korszellem, ezt csak én mondom – mit tegyünk, élni meg muszáj, rá aztán, igaz, annyi a pulya náluk, mint a pelyva. Hát legyen, küldjünk, mondom, amúgy én is tudom, hogy szegény ember vízzel főz, hétszázezres megtakarítással az ember könnyen félrerakja a szégyenérzetét, aztán kiküld egy fényképes levelet pár millió háztartásba, hogy lécci aggy kis pízt, állampolgártárs, mert Egerben a negyedosztályú padbakúró csapatnak nem lesz meg a fűthető hegyikristály kapufája, aztán akkor csoda-e, ha három nullra akkor is kikapnak, ha az ellenfél busza lerohad a baktai kaptatónál.

Na, nézzük. Ha már épp Veszprémben járunk, jól tudjuk, hogy az itteni polgármester tízezret küld, a semminél az is több, és ő volt az első, aki közölte, adni fog, ezért még nem lehetett rendes viszonyítási alapja. Kicsit piti volt, Porga polgártárs, de a szándékért mindenképp jár az osztályfőnöki dicséret, legközelebb azért kapja összébb magát. Dömötör álomtitkár, elárulta, megbeszéli a zasszonnyal, mennyi fér bele – saccolok egy jó ötvenest, legyen azért meg a havi beutazási hozzájárulás másfél százaléka, minima. Hidvéghi mester, a Párt kommunikációs direttoréja már százezres téttel fog beszállni a show-ba, nyilvánvaló, neki aztán egyáltalán nem mindegy, mennyi jut majd a következő Kék Korszakra, azaz mennyit osztanak vissza a kijelölt kampánylebonyolítók. Szintén adományozni fog a nemes célok érdekében a Professzorok Batthyány Körének elnöke, bizonyos Náray-Szabó Gábor, aki szerint azért szorult ily örvendetesen vissza a korrupció Magyarországon, mert egyre elterjedtebb a bankkártyás fizetés. Hagyok időt, olvasd el még egyszer.

Azonnal javasolnék is e korszakos tudósnak gyorsan egy alternatív Nobel-díjat, horgonylánccal. No. Eleget tudunk hát, mondom a Suszternak emelkedetten, nincs mire várni. Én azt mondom, ha gyorsba’ eladom a lakást, az mondjuk öt milla, az autó még egy, a motor is egy, az akkor hét, a megtakarításom, harmincöt évnyi szirszar munka után… pillanat… hétezerkétszáznegyven… nem, bocs, negyvenöt, itt volt, a lakáskulcs alatt. Akkor részemről 7 007 245, és majd csak lesz valahogy. Mondom a Suszternek, és te mennyit küldesz? Hát, azt mondja, egyelőre kicsit még kivár, megnézi, mi lesz az én hét milliós befektetésemből. Eléggé szar kedvem lett ettől: valahogy nem ezt vártam. Újra nekiálltunk festeni, de valahogy már a hazaárulás se volt olyan, mint rég, estére amúgy is végeztünk. Így vert közénk éket a Soros meg a Békekölcsön. És mégis: most itt ülök az érseki palota előtt, a Suszter négy órája bent van, állítólag személyesen az érsek úrnak gyón. A lovaink nyihognak, szerintem éhesek. A csekket kitöltöttem. Védjük meg Magyarországot! Soros takarodj, de le a karácsonnyal. A barátság örök, ha szar is.

Boda András

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább