December 12,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Sem a hazug, tolvaj gecik, sem az élősködő ribancok, sem a talpnyalók, sem a seggnyalók kedvéért nem takarodunk el

Riadó kurvák, ég a kocsma!

A tegnap esti ringatóból kimaradt egy apróság. Ezentúl igazságosan elosztjuk a dolgot, tehát olykor kénytelenek lesztek az én artikulálatlan üvöltésemre ébredni. Illendően kopogok a hálószobátok ajtaján (páros lábbal), ne izguljatok. Nagyon.

Ez azért elég gáz, hogy az új esztendőhöz nem jár egy új kormány. Valahogy itt maradt a lestrapált régi, egy állatira felszántott fejű miniszterelnökkel. Ha egy centivel is jobb országot barkácsolt volna össze az elmúlt években, akár még aggódnék is érte, de momentán nem lelek magamban ilyen érzéseket. Aggódjon az, aki hasznot húz a zavaros tekintetű zavaros gondolataiból. A kormánypárt és kiszolgálószemélyzete már teljes pofaszélességgel ráfordult a választásra, holott már eddig is azt csinálták.

Van itt minden, mint a hetivásáron, vagy a lengyelpiacon. Jajveszékelő firkászok, fenyegetőzés rogyásig, átkozódó primadonnák és habzó szájú senkik. Mielőtt még az általános hangzavar elnyelné a normalitást, tisztázzunk néhány dolgot. És ezt ismételgessük gyakran, nehogy elfelejtsük.

Az az önmagát politikusnak, vagy újságírónak tartó illető, aki kétségbe vonja bármelyik választópolgárnak azt a jogát, hogy önmagát liberálisnak, jobboldalinak, baloldalinak, konzervatívnak, vagy bárminek vallja, az nem politikus és nem újságíró, hanem egy mocskos patkány. Akármelyik oldalról óbégat, akkor is az. Aki politikusi, vagy újságírói minőségében hazaárulónak merészeli nevezni bármelyik honfitársát azért, mert nem abban a faszságban hisz, amiben az illető patkány, aki ezért fenyeget, vagy az országból való takarodásra szólít fel bárkit, az egy utolsó, legalja mocsokláda. Bármelyik oldalról teszi ezt.

Az a politikus, vagy újságíró, aki kétségbe vonja bármelyik polgár azon jogát, hogy higgyen, vagy ne higgyen bármiféle istenben, aki rá akarja kényszeríteni a társadalom egyetlen tagját is arra, hogy az úgy éljen, olyan elveket valljon, amilyeneket az illető érdekei megkívánnak, az egy ótvaros görény. Nem politikus és nem újságíró. Akkor sem az, ha bársonyszék van a hájas segge alatt és akkor sem, ha szerkesztőségi hokedlin dülleszti a picsáját, vagy ellenzéki hokedlin szorong. Pont.

Az a politikus, vagy újságíró, aki azt meri állítani, hogy lopni márpedig nem bűn, hazudni simán lehet, zsarolni, fenyegetni, a társadalmat anyagilag és erkölcsileg lepusztítani természetes dolog, az egy utolsó, legalja senki. Akár kormányon van, akár ellenzékben, akár a trágyadomb legalján.

Mindenkinek – bárkinek – jogában áll polgárként hinni, vagy nem hinni, bármelyik pártra szavazni, bármilyen nézettel azonosulni, vagy elhatárolódni, a véleményét elmondani. Ha ezért bármilyen hátrány éri, ha ezért fenyegetve érzi magát a saját országában, ha ezért hazaárulónak meri bárki nevezni, ha ezért elveszítheti az állását, ha ezért nem érezheti magát biztonságban, akkor az a kormány, amelyiknek a feladata lenne ezeknek az alapvető jogoknak a biztosítása, csődöt mondott. Akkor az nem kormány, hanem egy halom híg fos.

Lehet, sőt, kell is vitázni, érvelni, dühöngeni, káromkodni, megpróbálni meggyőzni a másikat, de fenyegetőzni nem lehet. El lehet küldeni egymást a picsába, de az országból elküldeni nem lehet. Senki azon jogát, hogy éppen úgy az otthonának tekintse ezt az országot, mint azok, akik máshogyan képzelik a jövőt, elvitatni nem lehet. Senkinek. Senkitől. Soha.

Ez mindig jusson eszünkbe (nekem is, mert ha elönti az agyamat a köd, hajlamos vagyok elfelejteni), amikor egy erkölcsi hulladék azt vágja az arcunkba, hogy takarodjunk el innen, ha nem tetszik az, ami most ebben az országban van. Nem takarodunk el. Sem a hazug, tolvaj gecik, sem az élősködő ribancok, sem a talpnyalók, sem a seggnyalók kedvéért nem takarodunk el. Ha nem tetszik, ami ebben az országban van, majd változtatunk rajta. Elegen vagyunk hozzá. Ha nem tudunk változtatni, akkor nem is akarunk igazán, akkor nem fontos eléggé és el kell fogadnunk azok akaratát, akik elegen vannak annak érvényesítéséhez. Politikai nézetek ellen lehet és kell is küzdeni, ha károsnak gondoljuk. Emberek, személyek, polgárok ellen nem lehet küzdeni, nem szabad küzdeni.

Akkor is fogunk küzdeni, ha szaporodnak a szarkavarók. Akik szerint úgyis mindegy, alapvetően ők kurvára egyetértenek velünk és mindenki mással, de mi a fasznak kell leírni, elmondani, mert aki olvassa, úgyis tudja, aki nem tudja, úgysem olvassa és egyébként is jobb a punnyadás, a kussolás és amúgy sem fog semmi változni soha. Nekik üzenem, hogy remélem, marhára megéri. Remélem, jól megfizetik őket és elégedettek az életükkel úgy, ahogy az van. Ha valóban mindegy lenne, nem itt hápognának, azt sem tudnák, hogy a világon van ez, vagy bármelyik másik portál. Ha mindegy lenne, szót sem érdemelne, olvasni se kellene és írni se. De nem mindegy. Kurvára nem mindegy. Ők is tudják, mi is tudjuk.

Ameddig ki nem megy a fejemből: jó reggelt!

 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.