December 14,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Mi lenne, ha egyszer ennek az országnak a történetében nem várnánk meg, amíg a tömeg elindul a legádázabb hülye után

Munkára, harcra kész. MHK. Az ötvenes évek széles tömegeket mozgósító mozgalmi mozgalma. Munka és harc. Szovjet tőről fakadó kötelező. Futni kellett meg kislabdát dobni. Mindenkinek. Emhákázott az ország apraja-nagyja. Nem lehetett tunyulni, mert az ellenség nem aludt. Az imperialisták. De lőteret nem építtetett Rákosi Mátyás! És terrorelhárítási tervet sem kellett készíteniük az iskoláknak!

Mondom egy ideje, ilyen förtelmes korszaka nem volt a magyar történelemnek, ilyen elmebeteg briganti nem került még a kormányrúdhoz. Sok büdös tróger gyilkolta már ezt a népet, de eddig mindegyiket a világpolitika szennyáradata okádta ki magából. Magyarország lakossága soha, a honfoglalás óta soha nem volt annyira független, amilyen 1990. óta, soha nem fordult még elő, hogy társadalmi és gazdasági viszonyait nem külső körülmények kényszerítő hatására lehetett alakítania. Azaz önszántából termelte ki magából első miniszterelnökét, akinek sikerült néhány hónap alatt – most már látjuk – visszafordíthatatlanul tönkretennie az egész országot, és finom meleg akolt építenie kedvenc “politikusának”, egy tomboló gazembernek, aki remélhetőleg annyira azért beszámítható, hogy a független orvosszakértők tetteiért felelősnek nyilvánítják, és nem egy elmegyógyintézetbe utalják, nyilvánvalóan életfogytig tartó büntetésének letöltésére.

A rendszerváltás első miniszterelnökének másik kreatúrája, a Torgyán nevű pojáca valamilyen rendezvényen (a fene emlékszik rá, mi volt az) eljuttatta odáig a hallgatóságát, hogy érezhetően kezdett kialakulni a lincshangulat, többen el is indultak felé. Akkor ez a bármilyen aljasságra kész, de alapjában véve kisstílű szélhámos elkezdett ordítani, hogy “komcsik haza”, és ritmusra a levegőbe lökte a karját. Az előtte hullámzó csürhe megállt, és elkezdett vele együtt üvölteni, komcsik haza. Akkor nem gondoltam, hogy ez a kép a maga primitív iszonyatával ennyire rögzülni fog bennem, hogy megrezzenek, amikor valamiről eszembe jut. Azt még kevésbé gondoltam, hogy jön még egy, az előbbinél is ostobább gonosztevő, aki folyamatosan élni fog ezzel a zsigerekre ható akcióval, és ez minden egyes alkalommal ki fogja váltani a horda várható reakcióját: az együtt hörgést egy meghatározhatatlan, félelmetes külső ellenség elüldözésére.

Lövöldözünk és tervet készítünk a meghatározhatatlan, de félelmetes külső ellenség távol tartására. Ugye tetszik tudni, mit jelent ez? Tanároknak és diákoknak az ősember szintjére való lerángatását. Egy pillanatra bele kellett gondolnom, mi tennék, ha még tanítanék. Nyilvánvalóan azzal kezdeném, hogy írnék egy úgynevezett nyílt levelet ennek a nyavalyás csúti gonosztevőnek, egy példányt postáznék, egyet-egyet kifüggesztenék az iskola minden emeletén, egyet-egyet meg eljuttatnék a legnépszerűbb portálokhoz. Körülbelül a fentieket írnám le. Természetesen tudom, hogy a következő lépés az eltávolításom volna. Mindig így volt, ahányszor ehhez hasonlókat műveltem, és mindig lehetett így, mert mindig egyedül voltam (kivéve 56-ban, de akkor jobb lett volna, ha egyedül vagyok).

Mi lenne, ha egyszer ennek az országnak a történetében nem várnánk meg, amíg a tömeg elindul a legádázabb hülye után, hogy “forradalmat” csináljon? Hogy stupid erőszakkal akarja elérni azt, amit már szinte felkínáltak neki. Mi lenne, ha legalább a tanároknak és diákoknak lenne egyszer az életben annyi esze, hogy ezt a felháborító disznóságot, ezt az ellenségkereső harcrahívást egyszerűen visszaküldenék a csútinak – harcoljon egyedül. Álljon ki! Hogy ki ellen? Hát ez az.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.