Október 18,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


El kell menni szavazni és kész

Olvasom, hogy létrejött és megmutatta magát a nyilvánosság előtt is a pillanatnyilag 11 tagot számláló, és egy nyolcpontos alapvetéssel rendelkező Válasszunk! 2018 (V18) csoport. Amely nem árnyékkormány, nem politikai párt, nem egyik, vagy másik politikai pártot támogató tömörülés, hanem egy mozgalom, amelynek egyetlen célja van: mozgósítani, meggyőzni a bizonytalanokat, hogy menjenek el szavazni. Pont.

Még mielőtt arról írnék, mit gondolok én erről az egészről annak a mérhetetlen fikahullámnak a fényében, ami az internetes fórumokon övezte ezt a kezdeményezést, fontosnak tűnik kiemelni: baloldali és konzervatív politikusok közös mozgalmáról van szó, amelyet Balázs Péter volt külügyminiszter és uniós biztos vezet. További tagok: Andor László korábbi EU-biztos, Bárándy Péter egykori igazságügyi miniszter, Bod Péter Ákos, az MNB volt elnöke, Göncz Kinga volt külügyminiszter, Holoda Attila, a második Orbán-kormány energiaügyi helyettes államtitkára, Lévai Katalin, korábbi miniszter, EP-képviselő, Mellár Tamás, a KSH volt elnöke, Pusztai Erzsébet volt miniszter, Raskó György volt államtitkár és Székely Tamás egykori miniszter.

A cél tehát ránézésre egyszerű: választásra akarják buzdítani az embereket, mert úgy vélik, ha az Orbán-rezsim marad hatalmon, az Magyarország tartós (visszafordíthatatlan?) leszakadásához vezethet. Hogy Gulyás Gergely sztárjogász és fideszes frakcióvezető szerint a V18 megjelenése egyszerű kampányfogás, olyan szinten nevetséges a megválasztása óta folyamatos kampányüzemmódban háborúzó állampárt részéről a választási kampány hevében (!), hogy kommentálni sincs kedvem.

Azt viszont igen, hogy jó magyar szokás szerint elindult a megelőlegezett leokádása ennek a mozgalomnak. A jól fizetett internetes trollokat, vagy a nem jól fizetett, de annál nagyobb meggyőződéssel bomlasztó, sablonos féligazságokat szajkózó fideszes híveket értem: az ő agyukig az sem jutott el, hogy ezek az emberek egyáltalán nem mind balliberális elfajzásai a nagy nemzeti magyar ugarnak, és egyáltalán nem a bukott baloldal képviselőit kell személyükben kétpofára köpködni.

A többieket, a hitetlenkedőket nem értem. Akkor sem, ha egyáltalán nem állítom, hogy pillanatnyilag átlátom, miként hozhat áttörést egy ilyen mozgalom a már régen leszakadt, reménytelen, perspektívát, jövőképet nyújtani képtelen, elszigetelt zsákfalvakban vegetáló, a helyi kiskirályok kényének-kedvének kiszolgáltatott emberek megszólításában. Azt viszont életbevágónak tartom, hogy az értelmiség tisztességes része hangosan és érthetően kifejezze a véleményét, hogy ne dugja homokba a fejét, ne tegyen úgy, mintha nem lenne felelőssége abban, hogy egy ország miként mond le önként dalolva a szellemi tőkéjéről és nézi végig, ahogy a kizárólag kétszavas, gyűlöletben fogant primitív csatakiáltások megértésére butított társadalom 30 évvel a rendszerváltás után újra az önkény útjára lép. Ahogy megadóan, belefásultan, érdektelenül lemond arról, hogy demokráciában éljen, hogy ugyanannyi esélye legyen az emberhez méltó élethez, mint bármelyik közpénzből zsíros egzisztenciát építő becstelen, korrupt, hatalmával maximálisan visszaélő politikusnak.

Nem értem, hogy miközben az ellenzéki pártok, köztük a Fidesz váltópártjával évek óta képtelenek érdemben meghaladni a hitelességi deficitet és felnőni a kormányváltás feladatához, miközben a választás előtt három hónappal még körvonalai sem látszanak egy új erőnek, miért kell eltemetni, leírni, jó előre lejáratni ezeket az embereket. Úgy, hogy ráadásul közben az ellenzék egészét igazságtalanul egy kalap alá véve savazzuk őket, hogy micsoda tehetetlen, megélhetési balfaszok.

Ez a tizenegy ember – ha semmi mást nem is fognak elérni ezzel az egésszel – azt máris elérte, hogy különböző elveket vallókként képesek voltak leülni egy asztalhoz és egységesen kiállni a hatalommal szemben. És ha tizenegyen képesek voltak erre, akkor ennél sokkal többen is képesek lehetnek. Ez normális körülmények között nem lenne hírérték. Nem normális körülmények között viszont évtizedes háborúban állunk/élünk: úgynevezett jobboldali, konzervatív emberek gyűlölik ellenségként az úgynevezett baloldali, liberális embereket (és viszont) azért, mert ez a mesterséges csatazaj biztosítja a Fidesz számára a politikai túlélést. Annak evidenciája, hogy egy igaz hazafinak semmi köze nem lehet, sőt: kutya kötelessége gyűlölni és levadászni más politikai szimpátiákkal bíró honfitársát, mert az nem magyar és árulja a hazát. Az a földhözragadt téveszme, hogy semmi más nem számít, csak legyen kit gyűlölni és ki ellen megvédeni a nemzeti nyomort.

Ebben a mesterséges háborús zajban már tegnap is késő volt példát mutatni, de még mindig nem késő meghaladni a szekértábor-logikát. Ki kell állni minden lehetséges fórumon és el kell mondani, hogy a politikai lövészárkok egyik, vagy másik oldalán állni nem jelent életbiztosítást. Ott, ahol a kormány háborút vív az ország egyik fele ellen, ott a másik fele sem érezheti biztonságban magát. Hogy háborúban nem lehet építkezni, csak rombolni, hogy békét kell kötni egymással, mert mindenkinek csak egy élete van. Akkor is, ha konzervatív, akkor is ha liberális. Hogy konzervatívnak lenni nem jelent felsőbbrendűséget, és fordítva.

Ezek a fajta felismerések és változások soha, sehol a világon nem működtek még úgy, hogy a tisztességes, becsületes értelmiség csendben maradt volna. A köpködés, a rezignált, úgyis minden mindegy, nem változik semmi típusú legyintések sokkal károsabbak, mint ezer akcióba lendülő fapados troll munkálkodása. Nem igaz, hogy nincs értelme szavazni, hogy nincs kire szavazni. El kell menni szavazni, ahelyett, hogy a nincs alternatíva, mit akarnak ezek a leharcolt fejek, ugyan már fotelforradalmi magasabbrendűségtől vezérelve főznénk egy újabb kávét a Fidesznek.

Nem ismerem ezeket az embereket, nem tudom, hogy milyen finalitása lehet ennek az egy asztalhoz ülésnek, de abban biztos vagyok, hogy egy sincs közöttük, aki abból épített volna egzisztenciát hetedíziglen magának és a pereputtyának, hogy a gázszerelőjét, a vejét, a haverját, a feleségét milliárdos strómanná ütötte és elmagyarázta, hogy miért lesz jó, ha az ő kezébe kerül a nemzeti vagyon. Úgyhogy le kéne szakadni a felelősségek gennyes, hazug összemosásáról, az önsorsrontó állintelektuális siránkozásról és a rohadt kifogások kereséséről. El kell menni szavazni és kész.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.