NEHAZUGGY

Hogyha megértem, én is robbantgatni fogok

Tamás Róbert | 2018. Január 1, Hétfő | 9:52

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jó reggelt, boldog új évet és hasonlókat! A reggel amúgy olyan, amilyen, az év akkor lesz boldog – de legalább boldogabb, mint az elhasznált – ha mi teszünk azért, hogy javítsunk rajta. Magától nem gyógyul, az biztos. De ma még felejtsük el a politikát egy percre.

Tegnap – és tegnapelőtt is, mert nem lehet elég korán kezdeni – ültünk családostul a kutyák mellett és ki-ki a neki jutó reszketőt nyugtatgatta. Minden szilveszterkor ez a családi program, mert a kutyáink a barátaink és nem hagyjuk őket magukra a bajukban sem, ha már elfogadjuk a szeretetüket, a kedvességüket és sokszor a vigasztalásukat.

Mondhatnám, hogy rohadjon meg minden petárdázó, tűzijátékozó és tiltsák be, de nem mondom. Ilyenkor a gazdi felelőssége, hogy vigyázzon a barátjára, ne olyankor vigye sétálni, amikor durrogtatóék már elszabadultak, ne hagyja a kertben, ahonnan el tud menekülni. És ne hagyja magára, mert szükség van a nyugtató szavakra, simogatásra. Ennek ellenére minden évben rengeteg kutya rohan világgá ilyenkor, sérül, vagy pusztul el, mert a vak pánikban berohan az autók közé, villamos alá, vagy olyan helyre, ahonnan soha nem kerül elő többé. Mert az okos gazdi nem csak arra nem számít, hogy a kedvence megrémül és elrohan, hanem azt sem tudja, hogy kötelező chipet tenni a kutyusba, mert abból ki tudják olvasni az ő adatait és baj esetén vissza tudják juttatni hozzá az állatot.

Sok gazdi ezzel nem törődik, még egy bilétára sem költ, amin szerepelne az ő neve és telefonszáma. Az is igaz, hogy sok gazdinak annyi esze sincs, hogy sétáltatáshoz megfelelő felszerelést vigyen magával és felszedje, amit a kutyusa séta közben maga után hagy, így aztán a boldog járókelők derékig járhatnak a kutyaszarban. Szóval a kutyatartás kultúrája nagyon finoman fogalmazva is kezdetleges kicsiny hazánkban.

De most maradjunk a szilveszteri programnál. A környék lakóinak durrogtatás és önfeledt üvöltözés, nekünk harminc kilós kutyák ölben ringatása, stresszoldó masszázs, mesélés. Ez is egyfajta wellness. A kifordult szemmel lihegő, reszkető, vagy éppen kővé dermedt barátom ölelgetése közben nem az jutott eszembe, hogy be kellene tiltani a tűzijátékot, de azonnal. Amúgy sem lehet betiltani és van, akinek ezt jelenti a szilveszter.

Nem akarom betiltani, de megérteni szeretném. Mi a jó abban, ha ivarérett emberek felvásárolják ezeket a szerkezeteket, telepítik a kertjükben, vagy ahol tudják és aztán meggyújtanak valahol valamit, amitől éktelen durrogással a magasba emelkednek és picsaegyforma módon felrobbannak a rakéták, majd papírdarabok és minden szirszar záporozik a háztetőre is, de még napokig szedegetem a kertben a maradékot.

Amikor fellövik ezeket a boldog ünneplők, úgy hiszik, hogy az ő érdemük a kibomló forma? Nem az, a gyárban csinálták. Mi van akkor, ha 15 perc durrogással köszöntik az új évet? Az jobb lesz attól? Boldogabb? Vagy egyszerűen csak meg kell mutatni a szomszédnak, hogy nekünk is telik rá, sőt, nekünk drágábbra telik, magasabbra repül, tovább tart, büdösebb a füstje? Olyan marhára sok összefüggés még az éjféllel sincs, mert már előző éjjel – konkrétan hajnali háromkor – is megeresztett egy környékbeli egy kisebb bemutatót. Az év utolsó napján gyakorlatilag reggeltől lehet erre számítani, de délután öt körül már körbe vagyunk véve aktív tűzijátékokkal. Két utcával odébb hét órával előbb van éjfél? Azt is megfigyeltem, hogy többnyire bevárják egymást a játszadozók. Ha az egyik durrogtat, a másik megvárja, hogy az egyik befejezze, akkor kezdi el ő. Nehogy elnyomja az ő művét.

Az éjjel ültem a kutyával az ölemben, nem haragudtam a durrogtatókra, egyszerűen próbáltam megérteni, mi a célja ennek. Nem sikerült. Nem tudom ugyan, hogy mennyibe kerül egy 15 perces robbantgatáshoz elegendő cucc, de az a gyanúm, hogy a környékemen sokszázezer, de talán milliós értékben durrogtak a semmiért. Milyen jó lenne legalább csak arról meggyőzni ezeket az embereket, hogy érjék be fele olyan hosszú durrogással, a megmaradt pénzt pedig utalják el embermentő, vagy állatmentő szervezeteknek.

Túl vagyunk a legsúlyosabb éjszakán, de ma még a maradék rakétákat ki fogják lőni a kedves emberek, amint magukhoz tértek a nagyszerű ünneplésből. Aztán vége lesz. De én változatlanul nem értem, miért jó ez? Miféle örömet képes okozni, mit lehet vele kompenzálni, mitől szabadít meg, mit segít elő. Lehet, hogyha megértem, én is robbantgatni fogok a kertben. De addig nem.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!