Azt nem tudom megállapítani, hogy a Kisvárdán, a Seszták nevű miniszter városában 2,2 milliárd közpénzt felemésztő termálvizes lówellnes központ mindenáron felhúzása pontosan hol helyezkedne el egy egészséges ország egészséges kormányának cselekvési listáján. Azt viszont egészen pontosan tudom, hogy mit lehet elmondani egy olyan kormányról, amelyik párhuzamosan a legnyomorultabbakat lopja meg afrikai banánköztársaságokat megszégyenítő módszerekkel. Amelyik nem mellesleg a keresztény karácsony leplét is arra használta, hogy nyélbe üsse rengeteg választási közpénz szétszórásának ördögi tervét.
Az LMP kormányzati korrupciós ügyekkel foglalkozó társelnöke, Hadházy Ákos által feltárt-felvázolt történet akkor is gyomorszájon rúgja az embert, ha egész évben minden egyes napon azzal volt kénytelen szembesülni, milyen kifinomult maffiamódszerekkel operál az ország vezetése, amikor a törvényesített korrupció útján egyenes vonalú egyenletes mozgással, rezzenéstelen pofával rabolja ki az államkasszát, módosítja a közpénz jellegét, és hisztérikusan toporzékol, amikor bárki ezt szóvá teszi.
Röviden: az éhező magyar állampolgárok megsegítésére szánt, 100 százalékban az Európai Unió pénzéből finanszírozott Rászoruló Személyeket Támogató Operatív Program első fázisát nem sikerült botránymentesen lebonyolítani. Júniusban úgy osztottak szét egymilliárd forintnyi, kartondobozokba csomagolt élelmiszert, hogy az adományokra ráíratták, ráhazudták:
Ezt a csomagot Magyarország kormánya juttatta el Önhöz és családjához.
Azt elfelejtették feltüntetni a dobozokon, hogy a projektet 100%-ban a rothadó, megállításra szoruló Európai Unió finanszírozta. Aztán jött a program második fázisa, amellyel szintén nem hazudtolták meg magukat a mélykereszténység zászlóshajói. A nettó 13 milliárd forintos (=bruttó 17,4 milliárd) tenderen – melyen az dőlt el, hogy melyik cég szállíthatja a segélycsomagokat a keményen éhező magyaroknak az EU által finanszírozott program keretében – három céget azért zártak ki a versenyből, mert szerintük „aránytalanul alacsony áron” vállalták volna a kijelölt élelmiszerek beszerzését, dobozolását és kiszállítását. Így történt, hogy a legdrágább ajánlatot tevő cég maradt egyedül versenyben, és ennek köszönhetően meg is nyerte a közbeszerzést.
Itt tennem kell egy rövid kitérőt: amikor októberben Hadházy Ákos szóvá tette a parlamentben, hogy egy lélegeztetőgép-beszerzési ügyben szarháziék a fentihez hasonló okokból (a drágább ajánlat jobb, mint az olcsóbb) 800 millió forinttal károsítják meg az országot, az ország egyszemélyes vezetése tajtékozva vizsgálatot követelt a gennyes korrupcióra rámutató honatya ellen.
Vagyis nem az a baj, hogy aljasok vagyunk, csalunk, hűtlenül kezeljük azt a pénzt, amit az ország lakói demokratikus megválasztásunk okán ránk bíztak, vagy ami európai uniós tagságunk okán megillet, hanem hogy ez előbb, vagy utóbb kiderül. Számomra nincs annál nagyobb gyalázat (még ha hasonló rengeteg is van), mint a legkiszolgáltatottabbak meglopása. Ami a konkrét esetben úgy valósul meg – ahogy Hadházy is elmagyarázta -, hogy az olcsó ajánlatokat kizárják az elvtársak, mert így kevesebb nélkülözőn, éhezőn lehet segíteni, vagy ugyanannyi csomagba jóval kevesebb adomány jut.
Azt hiszem, ha visszatekintünk az elmúlt évre, de nyugodtan tekinthetünk az elmúlt nyolc év utáni elmúlt nyolcra is – és ilyenkor az aktuális esztendő utolsó napjaiban soha nem árt reflektálni arra, ami elmúlt -, világosan látszik, mi ennek az országnak az egyik legnagyobb rákfenéje. Hogy képtelen pártállástól függetlenül szolidárisnak lenni azokkal, akiknek semennyi önérdekérvényesítő erejük nincs. Nincs egy nemzeti minimum abban, hogy bárki van kormányon, és bármennyit akar is ellopni, mert bármennyi lopást elnézünk neki, azt ne nézzük már el – és nem baj, ha patetikusan hangzik -, hogy az éhezők kezéből is kitekerik a túlélést jelentő utolsó falat zsíros kenyeret.
Milyen nép az, amelyik az álrettegés, meg a keresztény magyar felsőbbrendűség hamis máza mögé bújva végignézi, hogy szeretve tisztelt választottjai a rászoruló gyerekeket is meglopják, hogy úton-útfélen vegzálják a hajléktalanokat, fogyatékkal élőket, hátrányos helyzetűeket, és úgy általában a politikailag inaktív, tehernek minősülő társadalmi csoportokat? Milyen szuverenitás, milyen magyarként megmaradás, milyen nemzeti büszkeség, milyen állandó függetlenségi szájtépés hozható közös nevezőre ezzel a folyamatosan, maximális hangerőn bőgetett embertelenséggel? Milyen magyarul írt jövőről és megmaradásról óbégatnak azok, akik az utolsó cseppnyi haszon érdekében azokba sem szégyellnek belerúgni, akik nem hogy visszaütni képtelenek, de az arcukon csattanó pofon útjából sem tudnak elhajolni?
Tömeges bevándorlás, migránshordák, fenyegetés, eltapossák a kultúránkat, elveszik a munkánkat, halomra erőszakolnak, genderfasiszták, feminácik, identitás nélküli csürhe, Soros-ügynökök, nemzetárulók? És aki a szegényeken nyerészkedik, aki a hanyatló Nyugat segélyeivel és adományaival bizniszel, az konkrétan mit művel? Csak nem hazafias kötelességének tesz eleget? Mert ha igen, akkor nincs annyi idegen kultúrájú, bőrszínű, vallású, mélyen megvetett, lenézett embercsoport, amelyik akkora kárt tudna tenni ebben az országban, mint ezek a szemforgató humanoidok.
Nem ragozom, felesleges. Ez is csak egy apró kockája a nagy egésznek. A koldusokat is meglopó, minden vitán felül álló hazafiság szemléletes példája. A keserű magyar rögvaló. A Hadházy Soros-ügynök magyarázatra és a mindenki hazudik, aki nem fideszes szál felgöngyölítésére valószínűleg már nem kell sokat várni. Meg az ügyeletes barnanyelv lefetyelésére, miszerint a pénzért és hatalomért bármire képes szélsőliberális csürhe ajvékol és kelti a gyűlöletet a demokratikusan megválasztott kormány ellen. Ám legyen. De amennyire nem új a felismerés, annyira megkerülhetetlen is: ha az embertelenségnek van mértékegysége, akkor az a Fidesz nevű maffiahálózathoz köthető. Ez pedig jóval túlmutat azon, hogy a korrupció a legfőbb politikájuk.
Mivel sem pénzre, sem hatalomra nem vágyom, nem török politikai babérokra, nem vagyok Soros ügynöke, nem lógok a közpénzek csecsén, nyugodt lelkiismerettel emelhetek szót az embertelen pusztítás ellen. Mert meggyőződésem, hogy ha ennek az embertelenségnek nem vetünk véget, minket is megöl, nem csak azokat, akik kiállni sem tudnak magukért. Ez a felismerés vezérelje a küszöbön álló, boldogabbnak remélt új évet!
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.