Április 26,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Gyilkos álom

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nincs bevételük. Egy fillér sem. Talán, majd huszadika körül megjön a kis pénz.

Tényleg kicsi, talán negyvenezer. Hármuknak.

De most az sincs. Semmi sincs. Étel se, mosószer se, szappan se.

Pénz sincs buszjegyre, nincs internetre, telefonra.

Villany sincs, fűtés már régen nincs.

Gyógyszer sincs. Ha betegek, szenvednek.

Egyikük még dolgozott, félállásban, dupla időben, fele pénzért.

De mégis, biztos volt. Két hónappal ezelőttig.

Akkor jött a huszonéves új főnök, neki nem volt szimpatikus az ötvenes alkalmazott.

Vén hülye…ki is rúgta, némi átszervezés-leépítés hókuszpókusszal.

Tiszteletet a magyaroknak!

Mindenhol voltak, mindent próbáltak. Ameddig még volt kapcsolatuk a külvilággal.

Ameddig működött az ócska laptop, volt áram, volt internet.

Tudtak venni néha-néha buszjegyet.

Ma már nem tudnak venni, de gyalogolni sem tudnak. Ahhoz enni kellene olykor.

Alszanak. Napi 15-20 órán át. Az ingyen van.

Nincs már erejük újra és újra nekifutni.

Utoljára eper-árusnak jelentkezett a nő. Nem kellett oda sem, mert harminc éves korig lehet csak árulni.

Idősebb eladótól nyilván ládában rohad meg az eper.

Vagy nem veszik meg, mert amúgy ezt a gyümölcsöt kizárólag középkorú üzletemberek vásárolják, akiknél szempont az árus kora és neme.

Tiszteletet a magyaroknak!

Tehát alszanak. Sokat, egyre többet.

Összebújnak az ócska paplan alatt -férj és feleség- és mesélnek egymásnak.

Egy kis házról, kertről, amelyben élni lehet

Néhány tyúkról, friss tojást tojóról. A föld illatáról, a napmeleg barackról a kert végében.

Harsogóan-zöld újhagymáról, földből kifordított krumpliról.

Arról, hogy a napi munkától sajgó derekukat masszírozva kiülnének a kertbe esténként és hallgatnák az élet neszezését a bokrok tövében, az aludni készülő madarak dudorászását.

Arról mesélnek a lehúzott redőny mögött, hogy a kamra polcai roskadoznak a befőttektől, a felesleget el tudják adni, vagy cserélni.

Talpra tudnak állni, kihúzhatják magukat, felemelhetik a fejüket. Újra.

Aztán elalszanak, egymás kezét fogva.

A másik szobában a gyerek alszik.

Csontsovány, fáradt, beteg gyerek.

Ha nem hosszabbítják meg a kilakoltatási moratóriumot, majd az erdőben, a bokrok között álmodnak tovább.

Ha meghosszabbítják, akkor a négy fal között. Megfagyni, éhen halni bárhol lehet.

Tiszteletet a magyaroknak!

Álmodnak és nem látják a gyalázat emlékművét az égbe szökni.

Nem hallják a rikácsoló vénasszony nyállal kevert gyűlöletét a másik ember arcáról csorogni.

Nem látják a Parlamenten az uniós zászló hűlt helyét.

Nem tudnak a kicsi hercegnő esküvőjén ellopott telefonról, sem a kebelkegyencek kaszinóiról.

Nem hallják a beszántott élet jajszavát, a kétségbeesett családok reménytelenségét.

Nem látják az ócsai lakópark sivár ürességét, a közterekről elűzött hajléktalanok kilátástalan nyomorát.

Nem tudnak az állati létbe kényszerült tömegekről, nem vonulnak elszántan megvédeni a vezért, a pálinkát, az akácot.

Nem érzékelik a növekvő feszültséget, a kémiai kasztrálás, a listába gyűjtés, a munkatáborba deportálás rendteremtő ígéretét, a könyvégetéseket, masírozásokat.

Álmodnak és nem tudnak arról, hogy munkahelyeket szüntetnek meg, majd közmunkásként alkalmazzák az eddigi munkavállalót, a semmi szélére sodorva ezzel családok ezreit.

Tiszteletet a magyaroknak!

Nem hallják már a hazugságokat és nem érzékelik a valóságot.

Őket nem érdeklik az ígéretek, a jól fizető posztokért könyökölő politikusok, a saját érdekükben alkukész pártok hazugságai.

Nem hallják a szülők százezreinek szomorú sóhaját, akik messzire küldték a gyermekeiket, hogy nekik maradjon reményük.

Nem tudnak arról, hogy sok-sok család hasonló helyzetben vergődik.

Van, aki az állati létből kitörni nem tudva állattá válik maga is.

Lop, hogy fűteni tudjon. Rabol, hogy enni tudjon.

Mások csöndesen összebújnak a takaró alatt és egymás kezét fogva álmodnak.

Tiszteletet a magyaroknak!

(2014. 05. 10.)

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.