NEHAZUGGY

Köszönöm, én nem kérek ebből a moslékból

Tamás Róbert | 2017. December 23, Szombat | 11:58

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Végre ide is eljutottunk 2017. december 23.-án. Egy felcsúti hobbifocistából miniszterelnökké hízott, nem túlságosan művelt, de a végtelenségig agresszív, a hatalomért bármit és bárkit feláldozni képes politikai szélhámos immár igét hirdet, elmagyarázza, mit és miért mondott Krisztus és azt hogyan kell érteni Orbán illiberális rablógazdaságában. A vallásmagyarázat mellett megfigyelhető, hogy Orbán Viktor gyakorlatilag beleírta magát a Bibliába. Az ő zavaros eszméi – nem a valóságban, hanem a téveszmék szintjén – beleépültek a keresztény hitvilágba. Az alábbi idézetek Orbán Viktornak a Magyar Időkben szombat reggel megjelent írásából származnak.

(…) Márk evangéliuma szerint Krisztus második parancsolata így hangzik: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.”

(…) Elfelejtkeznek azonban a parancsolat második feléről. Márpedig a tanítás két részből áll: szeretnünk kell a felebarátainkat, de szeretnünk kell önmagunkat is.

(…) Amikor meghúzzuk önazonosságunk határait, akkor a keresztény kultúrát jelöljük meg büszkeségünk és fenntartó erőnk forrásaként. A kereszténység kultúra és civilizáció. Benne élünk.

(…) A mi kultúránk az élet kultúrája. Kiindulópontunk, életfilozófiánk alfája és ómegája az élet értéke, minden személy Istentől kapott méltósága – enélkül az „emberi jogokat” és hasonló modernkori képződményeket sem tudnánk értékelni.

(…) El akarják venni tőlünk a saját életünket, és valami olyanra akarják cseréltetni velünk, ami nem a mi életünk. Az eddigi életünkért cserébe egy új, felvilágosultabb életet ígérnek. Ez azonban utópia, nem a valóságos életből, hanem elvont, absztrakt filozófiai okoskodásból párolták le. Az utópiák álmok, amelyek lehetnek csodálatosak, ezért vonzók, de épp olyan kuszák, kiismerhetetlenek, homályosak és értelmetlenek, mint az álmok. Nem lehet bennük sem élni, sem eligazodni.

(…) A 2018-as évre tekintve annyit mondhatunk, hogy amíg a nemzeti kormány áll az ország élén, addig okosan, szelíden, de megalkuvás nélkül dolgozunk azért, hogy hazánk keresztény kultúrájú és magyar ország maradjon. És mindent megteszünk annak érdekében, hogy Európa is megmaradjon európainak. (Magyar Idők)

Itt tartunk most, néhány nappal 2018 előtt, a huszonegyedik században, Európa közepén, egy elméletileg szabad demokráciában, melynek demokratikusan megválasztott kormánya, pontosabban annak tagjai demokratikusan, lelkifurdalás és szemrebbenés nélkül szétlopják az országot, a miniszterek elnöke pedig gond nélkül hol nacionalista, hol vallási fundamentalista eszmékkel mérgezi az arra fogékonyakat. Nem ritkán ötvözi a kettőt, hátha úgy hatásosabb a dolog.

Azt mondja a felcsúti amatőr focista, hogy a jóisten majd megvédi az országot, ennek csupán annyi feltétele van, hogy ő és bandája maradjon hatalomban. Azt üzeni (például nekem) az az ember, aki hatalmával visszaélve milliárdossá tette a saját apját, testvéreit, lányát, vejét, egykori kollégiumi szobatársát és a nem túlságosan okos, de mindenre kapható szomszédját, hogy ő, Orbán Viktor felhatalmazást kapott dönteni, nyilatkozni és cselekedni is azokban a dolgokban, amelyek az én legbensőbb magánügyeim és nem hogy egy felcsúti senkinek, de a Pápának, vagy a létező, vagy nem létező Istennek sincs se köze, se beleszólása.

Az önmagát mindig a saját érdekei alapján meghatározó Orbán Viktor és üzlettársai kommunistából demokratává, liberálisból nacionalistává, a vallást megmosolygóból fundamentalista kereszténnyé vedlettek viszonylag rövid idő alatt, és a szemük sem rebbent.

Köszönöm, de nekem egy ilyen köpönyegforgató, hazug, embertelen, erkölcstelen, telhetetlen, számító gazember ne üzengessen se karácsony, se más apropóján. Tartsa meg azt azoknak, akiket azért etet, hogy tapsoljanak. A szektaalapító gyerekének, a kastélyokat vásárolgató másik gyerekének, a földbirtokokat halmozó feleségének, a pénzért hűséges, hatalomért őt imádó talpnyalóinak.

Hamarosan el fog jönni az az idő, amikor nem még egy darab Balaton, nem egy újabb kastély, jacht, milliárdos megbízás lesz a legnagyobb álmuk, hanem a mentelmi jog megtartása. Hamarosan Polt Péter egészségéért, örök életéért és a pozícióban maradásáért fognak imádkozni a közpénzből épült templomaikban. Addig is: kívánok békességet legalább erre a pár napra.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!