NEHAZUGGY

Orbán Viktor újabb hazugsága

Lázár Gergő | 2017. December 22, Péntek | 19:38

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Orbán Viktor ma reggel ismét megnyilatkozott a Kossuth Rádióban. Ismét kinyilatkoztatta, mi mit akarunk és mit nem, ő ugyanis felhatalmazva érzi magát erre. Ő, mint a magyar nép, a nemzet megmentője. Többek között elmondta, a magyar nemzet érdeke, hogy szolidáris legyen a lengyelekkel és világossá tegye, semmilyen uniós büntetés nem valósulhat meg velük szemben. Hogy miért lenne érdekünk az, hogy a lengyel jogállamiságot sárba tipró igazságügyi reform ellen fellépő Európai Unió ellen szólaljunk fel, az számomra érthetetlen. Legyen szolidáris a Fidesz ha akar, de engem ne szólítson fel erre. De Orbán itt nem állt meg, folytatta mondandóját a következőkkel:

A magyar gazdaságot lehet működtetni uniós források nélkül, a gazdaság motorja nem az uniós pénz, hanem a magyar dolgozó emberek – mondta Orbán, aki szerint senki pénzére nem vagyunk rászorulva, az ország a saját lábán áll.

Ez a kijelentés nettó hazugság és ezt Orbán Viktor is tudja jól. Tényekkel és adatokkal bizonyítható, hogy az uniós források az ország lélegeztetőgépeként funkcionálnak. A gazdasági növekedést az uniós forrásoknak köszönhetjük, a fejlesztések és beruházások hatalmas százalékban az Európai Unió támogatásával valósulnak meg. A pénz beáramlása olyan mértékű, mely a világháborús Marshall segély óta példa nélküli. A 2016-ig nem kevesebb, mint 10 000 milliárd forintnak megfelelő euró érkezett Brüsszelből, mely napi átlagban 2.2 milliárd forintot jelent.

Forrás: Eurostat

A fenti ábra (2016 első negyedév) a tökéletes bizonyítéka annak, mennyire is hasít a hazai gazdaság az Unió pénze nélkül. Jól látható, hogy a térség egyértelműen legnagyobb veszteseként 0.8%-os GDP csökkenést sikerült elérnünk. Ennek oka pedig nem más, mint hogy a fent jelzett negyedévben az Unió nem utalt forrásokat a magyar állam számára. Ezek nem találgatások, hanem tények. Olyan tények, melyekkel Orbán Viktor is tisztában van, mégis belehazudik az éterbe, hogy folytathassa harcát Brüsszellel szemben.

Az ország pont annyira áll a saját lábán, mint amennyire Orbán Ráhel, vagy férje, Tiborcz István áll a sajátján. Miközben habzó szájjal támadjuk az uniós intézményeket – tudva, hogy az unió keze meg van kötve velünk szemben – addig a gazdaságunk motorját pont az ő forrásaik adják. Az uniós pénzek voltak azok, amelyek felhasználásával kiépülhetett a NER rendszere. Az uniós pénzeknek köszönhető Mészáros Lőrinc csodás meggazdagodása, valamint egy teljes oligarcha hálózat kiépülése.

A Magyarország számára utalt több ezer milliárd forint egy történelmi esély volt számunkra, egy esély arra, hogy valóban újraépítsük az országot a szovjet megszállást követően. Egy esély a nyugathoz való felzárkózásra. Ezzel azonban a magyar kormány visszaélt és a pénz nagy részét sikerrel vagy ellopta, vagy elherdálta. Látszatintézkedésekre, soha meg nem térülő beruházásokra költötte azt a sok ezer milliárdot, amelyből egy jövőt lehetett volna felépíteni.

Az Unió pénze nélkül nem maradna más, mint a megszámlálatlan üres stadion, az értelmetlen tanösvények és kilátók sokasága, miközben az építkezések és fejlesztések szinte teljes mértékben leállnának. Nem lehetne pozitív GDP mutatókkal hencegni és nem lehetne karácsonyi Erzsébet-utalványokat osztogatni a nyugdíjasoknak, ugyanis nem lenne miből.

Orbán fentebb említett kijelentése pont olyan, amilyet egy kommunista vezetőtől várnánk. Ahelyett, hogy elfogadná a fájó valóságot, az egyszerű munkás érdemeinek dicsőítésével próbálja arról elterelni a figyelmet. Elhitetve egy réteggel azt, hogy az ő munkájuk gyümölcse érett be akkor, amikor gazdasági növekedést ért el az ország. Ez azonban messze nem így van, hiszen ezeknek a munkásembereknek a munkája az uniós beruházásoktól függ.

Orbán Viktor büszkélkedhet, hogy az országnak nincs szüksége IMF hitelre, de ennek oka nem a kormányzat csodálatos unortodox gazdaságpolitikája, hanem az uniós támogatások megérkezése. Lehet továbbra is elmúltnyolcévezni – még ha az ebben az esetben konkrétan a Fidesz kormányzását is jelenti – de a valós uniós támogatások 2012 óta érkeznek az országba jelentős mértékben. A Fidesz az elmúlt 5 évének sikereit nem saját magának, hanem az uniós forrásoknak köszönheti. Az, hogy az IMF hitel helyét az uniós támogatások vették át, nem az Orbán kormány érdeme, így hát nincs is mire büszkének lenni.

Nincsenek itt saját lábak, kedves Viktor. Sem önmagától működő gazdaság, melyet olyannyira szeretnénk. Egy lélegeztetőgépre kötött, élet és halál között lévő Magyarország van, melynek életben maradását Brüsszel finanszírozza. A kérdés már csak az, meddig. A számla ugyanis egyre magasabb, a betegség pedig egyre jobban elhatalmasodik.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!