Halász János kormányszóvivő csütörtökön is vitte a szót. A kormányét, természetesen. Miután a Soros-tervvel nem célszerű megint előhozakodni, mert már a hívek nagyobbik része is röhög rajta, a migránsok pedig még mindig nem özönlötték el szép kis hazánkat, meg egyébként is mindjárt karácsony, egy kis sikerpropagandának volt itt az ideje.
A kormány dolgozik a családok otthonteremtési kedvezményének (csok) további egyszerűsítésén, hogy még többen vehessék azt igénybe.
Egyszerűsítik az ügyintézést, és jövőre a harmadik vagy további gyermek vállalása esetén 1-1 millió forinttal csökkenthető a jelzáloghitel összege.
A csok hozzájárul a gyermekvállalási kedv növekedéséhez – hangoztatta -, minden harmadik támogatást előre vállalt gyerekek után igényelnek. A befogadott kérelmek negyede új lakásokra érkezik. (MTI)
Rendben van. Most tekintsünk el attól, hogy én adófizetőként nem látom be, hogy miért is kellene nekem támogatnom bárki más lakásvásárlását. Tegyünk úgy, hogy ez rendben van. Akkor viszont miért nem támogatom mindenki más lakáshoz jutását is? Mennyivel értéktelenebb egy gyermektelen, egy meddő, egy idősebb – gyermekeit már felnevelt -, vagy akár egy szeretetben élő egynemű pár?
Tekintsünk el attól is, hogy mennyivel jobb, hasznosabb és egészségesebb lenne, ha bérlakás-program indulna a röghözkötést preferáló saját tulajdonú lakásvásárlás helyett. És ne foglalkozzunk azzal sem, hogy mennyivel hajtja fel az árakat a CSOK, és nélküle pont ott tartanánk, ahol most. Értem én, hogy akkor nem lehetne mutogatni az építőipari szárnyalást, sem a reménybeli születési statisztikákkal nem lehetne házalni. Tegyünk úgy, mintha teljesen rendben lenne, hogy a kormány a mi adónkból minket hülyít.
Fogadjuk el, hogy a CSOK remek dolog. És gondoljuk tovább.
Mi történik, ha az előre vállalt gyermek valamilyen okból nem születik meg?
Mi van akkor, ha a házaspár néhány év múlva nem képes együtt élni és el akarnak válni? Akkor fognak rájönni, hogy a lakást nem tudják eladni, csapdába kerültek? Hány évig lesznek kényszerből összezárva? A gyermekek, akik egy – jó esetben csak pocsék hangulatú – otthonban fognak felnőni, mennyire sérülnek az évek alatt?
Mi van akkor, ha remek a házasság, megszületett a harmadik, negyedik gyermek, de ahhoz, hogy meg tudjon élni a család, az ország másik végébe kellene költözni, mert ott van megfelelő munkahely?
Mi van akkor, ha valamelyik szülő megbetegszik, megrokkan és a másik szülő nem képes fenntartani a nagy családot? Akkor kapnak segítséget valahonnan? Ha olyan helyzetbe kerülnek, hogy képtelenek fenntartani a lakást és kisebbe költöznének, azt meg tudják tenni?
Akkor mi van, ha az előre vállalt gyermekről kiderül, hogy sérülten fog a világra jönni? Akkor is meg fog születni a kormány nagyobb örömére úgy, hogy egyébként a szülők máshogy döntenének? Ha kiderül, hogy minden születendő gyermek sérülten fog a világra jönni? Akkor mi a megoldás?
Egy (kettő, három, öt) gyermek felnevelése minimum 18, de inkább 24-25 éves projekt. Feltételezem, hogy senki nem a CSOK, vagy a gyermekenként elengedett plusz egymillió forint miatt vállal gyermeket. Feltételezem, hogy nagyon alapos megfontolás után döntenek úgy a családok, hogy vállalnak még egy gyermeket. Feltételezem, hogy minden család felelősséggel hozza meg a döntést, képes felnevelni, taníttatni a gyermeket. De mi van, ha téves a feltételezésem? Ha akár csak egyetlen esetben is téves?
Alapból ostobaságnak és kifejezetten károsnak tartom a CSOK-ot. Szerintem a jogi és gazdasági környezet megfelelő alakításával, a gazdasági fejlődés biztosításával, a vállalkozási körülmények javításával, az oktatás ösztönzésével és baj esetére a szociális rendszer kiépítésével lehet olyan környezetet teremteni, hogy bátran vállaljanak gyermeket a párok. És azt is csak így lehet elérni, hogy mindenki képességei és szorgalma szerint tudjon anyagilag gyarapodni.
Ez így egy időzített bomba. Tartok tőle, hogy a csokosokat éppen úgy nem tájékoztatják a várható következményekről, ahogy annak idején a devizahiteleseket sem tájékoztatták. Értelmetlen, haszontalan, de legalább jó sok adófizetői pénzbe kerül. Mint a kormány legtöbb intézkedése. A következményekért – ahogy az elmúlt ezer évben ezt megszokhattuk – senki nem fogja vállalni a felelősséget.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.