Április 25,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Akkor rágjuk meg még egyszer ezt az ezerszer felöklendezett, megrágott hazugságot

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Miközben Rogán Bűnöző Antal propagandaminisztériumát újabb 7 milliárd forint közpénzzel tömte ki az isteni gondviselés a Fidesz örök hatalomban maradásának igyekezete, és miközben Orbán Viktor a magyar földről és a magyar emberekről halandzsázott megint a szokásos dakota bikkfanyelven, az Európai Bizottság szerdán bejelentette, hogy elindítják az európai uniós alapszerződés hetes cikke szerinti eljárást Lengyelországgal szemben a vitatott igazságügyi reform miatt. Igazságügyi reformon a bíróságok irányításának politikai ellenőrzés alá vonását, a bírák politikai alapon történő kinevezését kell érteni.

Vitán felül áll, hogy az Európai Unió jövője szempontjából ez egy kiemelten fontos pillanat, bár néha úgy érzem, ez a balkáni pusztulat immár megállíthatatlan. De ha esetleg mégsem. Nem az az érdekes, hogy technikai értelemben az akár több évig elhúzódó, nagyon sok körös, konszenzust igénylő eljárás végén majd Lengyelországot kidobják az EU-ból (egyáltalán nem megy ez könnyen), hanem az, hogy mégiscsak el kellene dönteni, szükség van még egyáltalán erre az egész európai szövetségre, illetve hogy egy tagállam meddig mehet el abban, hogy letrágyázza a jogállamot, és mindazokat az elveket, amelyekre az Unió épül.

Ahogy az lenni szokott, számomra nem annyira maga a hír érdekes ebben a pillanatban (a múlt heti EU-csúcson Merkel és Macron is világossá tette, amennyiben a Bizottság úgy dönt, ők támogatják az eljárás elindítását; és igen,  bizottság úgy döntött) hanem az érintett Kelet- és Közép-európai suttyók reakciói. A lengyel féliker vinnyogását hagyjuk, Fideszék vinnyogását teszem ide címszavakban, mert egyébként kívülről ismerjük a sztorit:

– példátlan és elképesztő;

– támadás a szuverenitás ellen, politikai nyomásgyakorlás, a demokratikusan megválasztott kormányok büntetése;

– azér’ támadnak, mer’ Lengyelországgal karöltve ellenezzük a bevándorlást és a Soros-tervet és a kötelező kvótát;

– de mi ki fogunk tartani és megvédjük.

Jó. Szóval akkor rágjuk meg még egyszer az ezerszer felöklendezett, megrágott hazugságot. Ha már Európa nem kapott az agyához, amikor kellett volna és nem cselekedte meg időben azt, amit most Lengyelországgal remélhetőleg meg fognak. Még akkor is, ha – még egyszer mondom – ennek technikai esélye igen kétséges: a hetes cikkelyt még soha nem használták, és ezért nem tudjuk, hova vezet az, ha Magyarország megvédi Lengyelországot. Vajon Európa továbbra is rezzenéstelen szemmel végignézi, hogy a lengyel-magyar két jóbarát vállvetve és büntetlenül hányja telibe az európai szerződéseket, törvényeket?

Addig is az van, hogy hazugéknál semmit nem változott a lemez. Megint arról az egyetlen dologról pofáznak, amiről két éve pofáznak, és aminek tényszerűen köze nincs a témához. Pontosan úgy, ahogy Szijjártó nemrég a magyar jogállamról szóló EP-bizottsági vitán nyomta a sódert bevándorlásról, migrációról, kvótáról, és talán Sorosról is, de ebben nem vagyok biztos. Utoljára írom le azok kedvéért is, akik teli pofával szoktak hazaárulózni, miközben láthatóan semmit nem értenek semmiből.

Bármennyire hihetetlen, de egyrészt: egy ország szuverenitása nem jelenti és soha nem is jelentheti azt, hogy a politikai hatalmat aktuálisan birtokló banda maga alá gyűrheti a független állami intézményrendszert, összemoshatja a hatalmi ágakat, szarrá zúzhatja a fékek és ellensúlyok rendszerét, önkényesen alkalmazhatja a törvényeket, miközben saját magát törvények felett állónak képzeli.

Másrészt: az, hogy egy kormányt demokratikusan választottak meg hatszáz évvel ezelőtt, az nem jelenti és soha nem is jelentheti azt, hogy erre hivatkozva megcselekedhet bármit annak érdekében, hogy örökké hatalomban maradjon és demokratikus úton leválthatatlan legyen.

Harmadrészt: az, hogy egy ország csatlakozott az Európai Unióhoz nem egyenértékű azzal, hogy csak azokat a játékszabályokat fogadja el, amelyekhez kedve van, a jogaival visszaél, a kötelezettségeinek pedig a szuverenitásra hivatkozva nem tesz eleget. Ezek a kötelezettségek ugyanis azokra a jogállamiságot szavatoló nemzetközi szerződésekre és megállapodásokra épülnek, amelyeket a klubba való belépéskor vállalt az illető tagállam.

Negyedsorban: a Soros-terves rablómesének nincs és soha nem volt köze ahhoz, hogy Magyarország és Lengyelország kormányai szerint rendben van, hogy a politikai hatalom nevezi ki a bírákat, a legfőbb ügyészt és az állami intézmények élére pártkatonákat ültet. Az, hogy Orbán példáját követve a lengyel kormány is öles léptekkel halad az illiberalizmus kiteljesedése felé, annak semmi köze a migrációhoz akárhányszor hazudják is bele a pofánkba.

Az, ami az elmúlt években Magyarországon és Lengyelországban történt, minden elemében példátlan és elképesztő, ebben egyetértek az elvtársakkal, még ha ők egyáltalán nem is így gondolták. Változatlanul meggyőződésem, hogy az Európai Unió alapító atyáinak meg nem fordult a fejében, hogy leendő Kelet-európai despoták ilyen módon, ilyen eszközökkel fogják lehányni az akkor oly nemesnek hitt eszméket, elveket.  Hogy teljhatalommal uralkodó pártok egyszer majd arra használják demokratikus felhatalmazásukat, hogy visszafelé forgassák a történelem kerekét, és lebontsák azt a törékeny poszt-szovjet demokráciát, amelynek esélyt sem adtak, hogy konszolidálódhasson.

Úgyhogy lehet vinnyogni a Semjén-Hidvéghi-Kövér-Orbán tengelyen, ameddig jólesik a nem leszünk bevándorlóország típusú faszságot óbégatva. Se a szuverenitáshoz, se a demokráciához, se a jogállamhoz nincs köze. A hetes cikk márpedig erről szól. Ha nem tetszik, akkor lehet menni panaszra Putyin elvtárshoz (ja, a lengyelekre ez pont nem érvényes), csak minket ki lehetne hagyni a faszba ebből az egészből.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.