Szeptember 29,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Az úri közönség összekapaszkodva, lehajtott fejjel táncol

Apró fehér doboz. Elfér a tenyeremen. Minden benne van, ami voltam és ami leszek. Amik voltunk és amik leszünk. Óvatosan emelem ki a horgolt angyalkát. Gyönyörű, évekkel ezelőtt is gyönyörű volt és azóta csak szépült. Akkor is december volt.

Hideg, kegyetlen december. A parkolóban lépett oda hozzám az asszony. Semmi különös nem volt rajta. Olyan volt, mint a legtöbben. Kissé divatjamúlt, de csinos ruha, vastag harisnya, kötött sapka. Azt hittem, pénzt szeretne váltani a bevásárlókocsihoz, már nyúltam a zsebembe, aztán ránéztem. A szemébe néztem és félbeszakadt a mozdulat, el is felejtettem, mit akartam.

Halkan beszélt, először nem is értettem, mit mond. A hidegtől kivörösödött, reszkető kezét néztem, a csomagolópapírra fektetett hófehér angyalokat néztem. A szavak félősen, halkan úsztak a levegőben. A férje meghalt. Egyedül maradt. Még nem nyugdíjas, már nincs munkája. Nem koldul. Nem. Soha nem tenné. El szeretné adni ezeket. Ő horgolta, patyolatfehér cérnából. Ez az ő munkája. Csak élni szeretne. Néha enni, talán olykor befűteni.

Szép kis angyalka, jól fog mutatni a karácsonyfán. Adjak érte, amennyit gondolok. Amennyit nekem megér.

Ott álltam a fagyos betonon és elfelejtettem, miért jöttem, mit kell vásárolnom, mi hiányzik még a kellemes estéhez, a szép ünnephez. Már nem is érdekelt, csak az a kis horgolt angyalka tűnt fontosnak. Arra volt szükségem, semmi másra.

Évek teltek el azóta.

Szerencsés vagyok. Nem mindenki az.

Az úri közönség táncol…

Egy lelkileg jóvátehetetlenül sérült kisfiú füttyszavára táncol. Abban a füttyben nincs semmi hetykeség, semmi csibészes merészség. Gyűlölet van benne, mert mindig úgy érezte, hogy megvetik, lenézik. Nem kerülhetett be az elitbe és nem értette, soha nem fogja megérteni, hogy önmaga zárta ki önmagát. Elhatározta, hogy szétver mindent, ami számára elérhetetlen és felépít egy olyan új világot, amiben ő lehet a király. A félszemű király. Most ott áll az alattvalói között a sötétben és nem érti, miért nem lehet boldog, hiszen már egyedül csak ő fütyülhet, senki más.

Éppen olyan keserű és gyűlölködő, mint kölyökként a grundon, vagy mint ifjú emberként a számára idegen közegben. Többet, mást akar, de maga sem tudja, hogy mit. Mindent akar, de minden is kevés, az sem teszi boldoggá. Hiába vette körbe magát hozzá hasonlókkal, nem boldog, hiszen nem ezt akarta. Azt akarta, hogy önmagáért tiszteljék és szeressék. Ne pénzért, ne parancsra. Ezektől az érdekből tapsolóktól fél, mert tudja, hogy csak addig vannak mellette, ameddig meg tudja vásárolni a hűségüket. Egyetlen perccel sem tovább. Ennek a hűségnek ára van.

Az az ár pedig szörnyű.

A karácsonyi asztalon érintetlenül maradt teríték az ár.

A fűtetlen lakásban egymást melengetni próbáló idős házaspár görcsös remegése az ár.

Az ünnepi asztalra tett, vizezett tejjel – vagy inkább tejezett vízzel – leöntött, kevés mákkal megszórt szikkadt kifli az ár.

A kórház alagsorában, az eldugott, húgyszagú szobában nyöszörgő ember ágya elé feszített paraván az ár.

Az iskolázatlansággal járó jövőtlenség az ár.

A tudás helyett a vallásba kapaszkodó reménytelenség az ár.

Az úri közönség táncol.

Két lábbal táncol azokon a hófehér, horgolt angyalkákon. Nem tudnak kárt tenni bennük. Nem tudják eltaposni, bemocskolni őket. Azok a patyolatfehér angyalkák minden évben felkerülnek a fákra. Az ünnep gyönyörű, szörnyű díszei.

Az úri közönség táncol, a sérült kisfiú egyre hamisabban, egyre kétségbeesettebben fütyül.

Az úri közönség összekapaszkodva, lehajtott fejjel táncol.

Nem akarják látni a szikrázó fehérséget.

De látni fogják. Mert egyszer hozzájuk is odalép majd egy asszony és a kinyújtott tenyerén ott lesz mindaz, ami elől el akarják fordítani a fejüket.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!