Március 28,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Európa elrohan mellettünk és nem érti, mit hörgünk mi itt nemzeti büszkeségről

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Naponta taposnak az arcába trágyás csizmával. Naponta nyalja le boldogan az arcára kenődött szart és még hálás is érte, mert megint megvédte az uraság. Ma sem kellett gondolkodnia, nem kellett döntenie, nem kellett felelősséget vállalnia. Nem kellett élnie.

Megvédi a testi-lelki-értelmi nyomorát mindenáron. Mert harcolni azt nagyon tud. Gyűlölni is nagyon tud. Mindent gyűlöl, ami túlmutat a nyomorult cselédsorsán és mindenkit gyűlöl, aki tanultabb, tájékozottabb, gerincesebb, mint ő. Csak a trágyás csizma gazdáit, a saját urait nem gyűlöli. Azokat isteníti. Felnéz rájuk. Mert ezek az urak éppen olyan ostoba, gerincroggyant, társadalmilag értéktelen hulladékok, mint ő maga, de rendelkeznek valamivel, amivel emberünk nem. Pénzzel és hatalommal. Ez a két dolog különbözteti meg a trágyás-arcút a trágyás-csizmájútól. Semmi más.

A trágyás-arcúnak szar az élete, de legalább nem is tud róla, hogy máshogy is lehet élni. Nem tudja, hogy az élet nem a hajnali kelésről, a fillérekért robotolásról, a legolcsóbb parizerről, a harminc éve koszolódó falakról, a repedezett műbőr étkezősarokról, a feltartóztathatatlanul mattuló csaptelepekről, a kopottra sikált linóleumról, a szombat esti bebaszásról, a vasárnapi ebéd utáni felfúvódásról, az éjjelnappalvalóvilágról szól.

Ő nem ismer mást és nem is akar mást ismerni. Mert akkor azzal kellene szembenézni, hogy eddig szar volt az élete, azt pedig nem akarja tudomásul venni. Ragaszkodik a szarhoz, mert az meleg, biztonságos, ismerős, kényelmes. Ragaszkodik a megszokott ólhoz, mert az megvédi mindentől. Így hiszi.

Gyűlöl mindent, ami az ólon kívül van, mert nem ismeri. Még a karámban élőket is utálja, akik éppen úgy rabok, mint ő. A különbség csak az, hogy a karámban élők legalább tudják magukról, hogy rabok. Az ólban lakók nem. Nem is akarják tudni. Nem is hajlandóak elhinni. Nekik így jó és elvárják, hogy mindenkinek így legyen jó.

A sehonnan sehová nem vezető életek, a születéskor eleve eldőlt sorsok, a hatalom és az egyház oltárán feláldozott jövők országában a közpénzből fizetett senkiházi bátran belevigyorog azok arcába, akik megtermelik az ő jólétét. A kérdésre cinikus áldott adventet a válasz. Ha van egyáltalán válasz. Mert sokszor csak megvető röfögés, sértetten menekülő rágcsálónyüszítés van. És hőbörgés, amiért a cseléd kérdőre meri vonni az élősködőt.

Így éldegélünk. Öljük egymást, miközben rohanunk vissza az időben az inkvizíció, az első éjszaka joga, a rablólovagok és a tanulatlan jobbágyok korába. Európa elrohan mellettünk és nem érti, mit hörgünk mi itt nemzeti büszkeségről, vallásról és gyökerekről. Funkcionális és erkölcsi analfabéták követelik maguknak a törvény felett állás jogát, a mások megbélyegzésének, eltaposásának jogát.

A tanulás úri luxus, a gondolkodás megvetendő, a vélemény üldözendő. Akinek nem tetszik ez a rendszer, az elmehet – most még elmehet – vagy megtanulhat kussolni. A trágyás csizmájúak és a trágyás arcúak felzabálnak mindent maguk körül és soha nem fogynak el maguktól. Mert újratermelődnek, mert ellenük csak a szabad gondolatok, a leírt, kimondott gondolatok, az ehhez szükséges széles látókör, az ezt megalapozó hozzáférhető, minőségi oktatás jelent hatékony fegyvert.

Enélkül csak a szarral telítődő ól marad, a kopott linóleumot díszítő rongyszőnyeg és a horgolt terítő a házioltár alatt.adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.