Hatalmas ceremónia mellett mindenféle állami közméltatlanságok (Áder-Orbán-Kövér-Semjén) jelenlétében szombaton az egymilliomodik külhoni magyar is letette az állampolgársági esküt. Alighogy elmorzsoltam egy könnycseppet a különSemjénzsolt nevére íratott életmű lúdtalpas lábai elé borulva, meg is érkezett a körítésül szolgáló agymosó szájbarágás:
A szélsőséges pártok véleményétől eltekintve ma már nemzeti egység van a kettős állampolgárság tekintetében, a honosítással a határon túli magyarság közjogi értelemben is a magyar nemzet részévé válhatott.
Ez a döntés jogkiterjesztést jelent, és ma már azok sem vitatják ennek helyességét, akik a 2004. december 5-i népszavazást megelőzően még kampányt folytattak a kettős állampolgárság kiterjesztése ellen. Láthatjuk, hogy semmi nem volt igaz abból, amivel akkor riogatták az embereket.
A kormány üdvözlendőnek és megőrzendőnek tartja az ügyben mára kialakult nemzeti egységet.
Az állampolgársági törvény 2010-es módosítása tette lehetővé azt, hogy a határon túli magyarság is állampolgárságot igényeljen. Gyakorlatilag az Országgyűlés ekkor hajtotta végre az eredménytelen, de többségi akaratát tekintve a kettős állampolgárság kiterjesztését támogató 2004-es népszavazási döntést.
A 2011-ben elfogadott új alkotmány ennek szellemében rögzíti, hogy Magyarország felelősséget visel a határon túli magyar közösségek iránt.
A 2014-es országgyűlési választások egy évszázad után először ismét lehetővé tették azt, hogy a Kárpát-medencében és a világon máshol élő magyarok közösen döntsenek arról, hogy milyen Országgyűlés álljon fel. Ilyen értelemben a 2014-es választás a magyarság közös ünnepe volt, és nem lesz ez másként jövőre sem, a 2018-as választásokon (Gulyás Gergely sztárjogász, fideszes frakcióvezető).
A Fidesz azt vallja, hogy minden magyar felelős minden magyarért. Meg kell állapítani, hogy Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke, volt szocialista kormányfő, aki a baloldalon ismét vezéregyéniséggé kezd válni, újraindította magyarellenes kampányát, a szavazati jogot támadja. A baloldal ezen része egyhelyben topog, és nemzeti kérdésekben még mindig képtelen arra, hogy meghaladja a régi rossz reflexeket, a Fidesz ezzel szemben az egymillió új állampolgárra erőforrásként tekint. Azért dolgoznak, hogy a 21. század a magyarok évszázada legyen a Kárpát-medencében, egy olyan évszázad, ahol a jövőt magyarok írják. (Hidvéghi Balázs, fideszes kommunikátor)
Kérdésekre válaszolva Gulyás Gergely elmondta, a jövő évi országgyűlési választások alkalmával a legvalószínűbb az, hogy két mandátumba lesz beleszólásuk a határon túli magyarságnak.
Eddig tartott az MTI-hírből tendenciózusan kiragadott agymenés, általános megállapításként ide teszem: az a párt, amelyik tartósan szembe megy a valósággal, tagadja a nyilvánvalót és hazudik, az előbb-utóbb meg fog bukni. Minél magabiztosabban tagadja a realitást, annál csúnyább lesz az a bukás.
Sem szélsőséges párt nem vagyok, sem szélsőséges párt szavazója nem vagyok (pillanatnyilag a Fidesznél szélsőségesebb pártról nincs tudomásom), de pontosan tudom, hogy a kettős állampolgárság kérdésében, abban, ahogyan ezt politikai tőkekovácsolásra használja az állampárt, ahogyan ezt a gyakorlatba ültette, soha nem volt konszenzus. Nemzeti egység pláne nem volt soha Magyarországon.
Az, hogy a Fidesz egy érvénytelen (!) népszavazási döntést nyomott át a kétharmados fideszes többségű parlamenten – ahogy azt Gulyás végre kinyögte és beismerte – csak annyit jelent, hogy a Fidesz már 2010-ben is lehányta a törvényeket. Azóta már kiderült: bármely érvénytelen, eredménytelen, jogkövetkezményekkel nem járó népszavazást úgy és arra használnak, illetve magyaráznak, ahogyan és amire akarják.
A szavazati joggal is járó kettős állampolgárság akkor testesítené meg a nemzet egységét, ha arról 2010-ben a Fidesznek lett volna bátorsága népszavazást kiírni, az a népszavazás pedig érvényes és eredményes lett volna.
De mert ez nem történt meg, és mert a Fidesz változatlanul nem egyenértékű a nemzettel, és mert a kettős állampolgárság elidegeníthetetlen a szavazati jogtól, ez a kérdés nem egységbe kovácsolta a nemzetet, hanem darabjaira szaggatta és azóta is folyamatosan ássa az árkokat egyik és másik nemzetrész között. Akkor is így van ez, ha jövőre már 2 millió új magyar állampolgárral döngeti a mellét Semjén Zsolt.
Az nem ünnep, hogy miközben a Fidesz minőségi kormányzása több százezer embert elüldözött Magyarországról, akikről soha nem esik szó, amikor a minden magyar felelős minden magyarért típusú blöffökkel kell hülyíteni a népeket, és miközben ezek a magyarországi lakcímmel rendelkező, de a választás napján külföldön tartózkodó magyar állampolgárok csak személyesen, a külképviseleteken szavazhatnak, a határon túliak egy levél feladásával letudták a dolgot.
Az nem a magyarság ünnepe, hogy ebből adódóan a 2014-es parlamenti választáson világszerte összesen 24 119 ember szavazott a külképviseleteken, levélben viszont 128 429, magyarországi lakcímmel nem rendelkező polgár, ebből 122 638 fő a Fideszre. Ez az adat pontosan megmutatja, hogy itt kizárólag a Fidesznek és rajongótáborának van oka ünnepelni. Ahogy 2014-ben, úgy 2018-ban sem lesz ez másképp. A különbség az, hogy most nem egy, hanem két mandátum sorsáról döntenek majd a határon túliak úgy, hogy a külföldön kalandozók valószínűleg egyről sem.
Sokadszorra kérdezem: milyen istenverte nemzeti egység az, amelyikbe belefér, hogy míg egyeseknek szándékosan megkönnyítjük a szavazást, a ketteseknek jól felfogott érdekből megnehezítjük? Az elüldözött magyarokért ki viseli a felelősséget, az ő megmaradásukért ki harcol éjt nappallá téve?
Milyen közös döntés és milyen ünnep az, ahol nem mindenkinek ugyanolyan lehetőségei vannak arra, hogy négyévente eldöntse, milyen Országgyűlés álljon fel, és ki kormányozza az országot?
Milyen kárpát-medencei magyar jövő, milyen magyarok évszázada várható ott, ahol a kormány nem hajlandó szembenézni azzal, hogy a kivándorlás olyan aggasztó méreteket öltött, hogy a magyar gyerekek 15%-a már nem Magyarországon jön a világra?
A határon túli magyarok erőforrás- szavazóbázis-jellege, ennek a szavazóbázisnak a kilóra megvásárlása nem javít, de legalább folyamatosan ront azon a tragikusba forduló helyzeten, amibe a Fidesz-kormány lavírozta Magyarországot. Milyen nemzeti egység lehet ott, ahol egy kormány nem létezőként, vagy ellenségként tekint azokra, akiket elüldözött? Nincs az a jóvátételi gesztus, ami indokolná ezt a mély igazságtalanságot, méltánytalanságot és erkölcstelenséget. Már mondtam és fenntartom: aki ilyen álnok módon ássa az árkokat úgy, hogy azt egységnek próbálja eladni, egy újabb nemzeti katasztrófát hoz éppen tető alá. És azért vajon ki fogja viselni a felelősséget?
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.