December 2,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Olvasói levél: Két generáció hiányzik lassan Magyarországról

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 396,496 forint, még hiányzik 2,603,504 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Kedves Szalonna!

2016 májusban már leközöltétek egy vendégírásomat, ami egy külföldre szakadt magyarról szólt! Köszönöm még egyszer, mert az akkori írásom terápiás célokat szolgált!

Most ismét úgy érzem, írnom kell a tegnap estét követően és remélem, nem zavarlak Benneteket így, karácsonyra készülődve!

Történt ugyanis, hogy Édesanyám érkezett a dublini reptérre, hogy velünk töltse a karácsonyi ünnepeket. Édesanyám tavaly óta nyugdíjas, így elég sokat ingázik a két ország között. Az én családom is szétszakadt, hiszen Édesapám évek óta velünk él itt Írországban, mint bentlakásos nevelő a majdnem 8 éves fiunk mellett. Annak idején nem bíztuk a fiút az ír magánóvodára 6 hónapos korában, amikor én visszamentem GYES után dolgozni.

Sokan kérdezik hogy, Édesanyám miért nem él velünk, de maradjunk annyiban: neki fontos, hogy meglátogathassa Magyarországon a szülei sírját.

Visszakanyarodva az eredeti témához, tehát mint egy szétszakadt család egyik fele, vártam a nagyon fontos másikra. És mint mindig, ha a dublini reptér várócsarnokában állok, a kedvenc játékomat játszottam, miszerint „szúrd ki a magyart a tömegben”! Ez a saját magam által kreált játék abból áll, hogy ránézésre megállapítom, hogy a kifelé szállingózó utasok közül ki a magyar. A feladat ellenőrzése pedig az, hogy a mentális megállapítás után lenézek az utas kezére és elégedetten nyugtázom ha Ferihegyről származó vámmentes vásárlós szatyra van. Ha nincs nála táska, akkor is előbb-utóbb felhangzik egy „na megjöttem” csatakiáltás a várakozó rokonok, vagy barátok felé, biztos ami biztos alapon.

A tegnap esti játékomat több tényező zavarta meg. Egyrészt a mentális megállapítás előtti pillanatokat 6-8 éves forma gyerekek rohangálása, akik a kifelé igyekvő utasok felé repültek, „Nagyi” és „Nagypapi” kiáltásokkal, lelőve ezzel a játékom poénját. A másik meglepő jelenség az utazóközönség kora volt. Még soha ennyi idős embert nem láttam egyszerre a reptéren! Semelyik reptéren, pedig már jó pár tízezer megtett mérföld van mögöttem!

Ekkor jöttem rá, hogy a Dublinba érkező budapesti repülő szinte csak elszakadt nagyszülőket hozott! Nagyszülőket, akik bőröndben, szatyrokban és hátizsákokban hozták a szaloncukrot, túró Rudit, csigatésztát,
gyulai kolbászt és a Pick szalámit és magukat, hogy családok lehessenek együtt a szeretet ünnepen!

A leginkább egy nagyon idős, kendős néni hatott meg, akit tolószékkel gurítottak ki a váróba, ahol a dédunokája, egy 16 éves forma kislány dublini akcentussal beszélt angollal köszönte meg a segítő srácnak, hogy kihozta a repülőről a dédit! Az idős hogy egy ütött-kopott bőröndöt szorongatott és csak elképzelni tudtam, ahogy a kis nyugdíjából próbált ajándékot és elemózsiát venni, hogy megtöltse azt!

Nemsokára feltűnt az én Édesanyám is a tömegben aki szinten állig felpakolva érkezik ilyenkor, hogy a magyarországi GDP 1%-át elhozza otthoni finomságok formájában.

Ilyenkor lehet örülni Édesanyának és minden csemegének, de tegnap másra sem tudtam gondolni mint arra, hogy két generáció hiányzik lassan Magyarországról.

A gyerekek és az unokák, akik várják a rokonokat a dublini, stockholmi, londoni vagy frankfurti reptéren vagy bárhol máshol a világban.

Ez egy nemzet tragédiája, amit valószínűleg soha nem fog kiheverni. Bőröndökbe zárt fájdalommal, szétszakadt családokkal és keserédes szaloncukorral együtt.

Polonkai Petra

Carlow, Írország

adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!