NEHAZUGGY

Jónak lenni jó: de gecinek lenni gecijó

Szalonna | 2017. December 16, Szombat | 12:11

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,462,800 forint, még hiányzik 537,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

44 ezer forintot dobtak össze jótékony célra a honatyák.

Nem mondanám persze, hogy de micsoda iszonyatosan eredeti és jó ötlete támadt az mszp-s Bangónénak: töltött káposztát főz és visz be a Parlamentbe, s a finom házikoszt fejében adakozhat, ki hogy gondolja – ő meg a befolyt pénzt jótékony célra fordítja majd Debrecenben, ahol a kitűnő önkormányzat, mint november végén kiderült, megadóztatja majd a karitatív tevékenységet végzőket is, így kiemelten például a rászorulóknak ételt osztó rémhírterjesztő sorosista hordákat, szóval nem akarok a feltétlenül szükségesnél sokkal rosszindulatúbb lenni, húzza szegény MSZP-t még a karácsonyfa ága is, de azért volt ebben az akcióban egy csipetnyi álnaivság, amennyiben egyfelől elég jól sejthető volt, hová fut majd ki egy olyan projekt, amit nem a Párt legjobbjai szerveznek, másrészt eleve – már oppardony – hülyeség azt gondolni, hogy majd pont a Parlamentben fog bárki egy forintot is adni holmi töltött káposztáért, amikor a büfében 800 alatt kapható egy komplett menü, naná, majd drága a hely, mit nem képzeltek, parasztok.

Mindegy: amúgy persze töltött káposztát főzni jó dolog, megenni meg még jobb, így tehát mégis csak némi joggal gondolhatta szegény jó Bangóné, hogy beüt majd a jóság. Nem pont így lett. Pénzt nem sokat kaptak, beszólást viszont annál többet: volt mentálsérült, aki azt motyogta, biztosan megmérgezték a káposztát, más a felszolgáláshoz használt kesztyűn akadt fenn, mondván, nyilván annyira szar az étel, hogy nem akarnak hozzáérni se. És akadt gigászi formátum, maga Balog álpap, aki a ház „méltóságát” érezte megsértve a töltött káposztával, még egyszer leírom: e Parlament MÉLTÓSÁGÁT. Balog Zoltán embermini. No, nyilván stílszerűbb lehetett volna tekintetes nemzetes uramék számára egy kis szarvasgombás sáfrányos okapi-sült, mint ez a közönséges parasztkoszt, értem én: no de azért méltóságról beszélni abban a körben, és épp abból a szájból ejteni ki e szót… legalábbis különös. E pár apróság is elég jól mutatja mindazonáltal, hol is tartanak ma azon nagyjaink, akik a mindennapjaink hasznos és boldog eltöltéséhez nélkülözhetetlen sorvezetőket, az úgynevezett törvényeket hozzák.

Jónak lenni jó: hallottam a múltkor épp Siklósi Beatrix főszerkesztő-főintendáns-főjó szájából, merthogy nem mást, épp őt hívták meg, mondjon már pár keresetlen szót a jóságról, micsoda testhezálló feladat neki – na, épp holnap lesz az egész napos „műsorfolyam” a „köztévében”, amely egészében és részleteiben is egyik tökéletes honi megtestesítője jóságnak, becsületnek, mély szakmaiságnak, s még megannyi csudálatos dolognak, amit itt és most nincs időm felsorolni. Majd a Hír egy másodpercben című különkiadásomban megteszem. Jó napot, Boda András vagyok. Hír egy másodpercben. Minden fasza. Köszönöm figyelmüket. Egy óra múlva újra várom önöket ugyanezzel. Vagy a háttérrel. Valamelyik éjszaka az egyik „műsorvezető” mikrofonállvány búcsúzik, beszartam, ahogy félálomban hallottam: „… és holnap újra jövök a hírek hátterével.” Azzal hát, mi mással is jönnél, életem… reggel elindulsz a munkahelyedre, a hátizsákodban négy és fél kiló friss, rózsaszín, remegő, még szinte meleg háttér… utána meg, ha már a hátterekből jól belaktunk, jöhet a desszert, a független szakértő a független Századvégtől meg a tököm tudja honnan, elmagyarázni, hogy mi a frankó a nagyvilágban, ha nem tudnád, hát megtudod, Bécsben szerencsétlen emberek Coca-Cola mámorban fetrengenek. Ja, meg persze a háttér. Baraczka Eszter jelentkezik Brüsszelből az igazságokkal. Meg tanár úr bárhonnan. Meg pár biztonságpolitikai szaki, az hát, bármivel, amire igény mutatkozik.

Érdekes amúgy, biztos a sok háttér miatt nincs rá idő, de valahogy kimarad pár semmiség ezekből a roppant átfogó híradásokból: például ahogyan őfőpélósága boldog karácsonyt kíván. Az megvolt? Icipici kérdéssel fordult hozzá valamelyik hisztérika, nem csodálom, hogy elege van az ilyen labilis kis akadékoskodókból: szóval megkérdeztek tőle néhány semmiséget, korrupcióról, erről-arról, mire A Nemzet Színésze (és a legnagyobb Magyar Anya egyben) felállt, szertartásosan megigazgatta a jekkendőt, begombolta a pocin a zakettót, aztán, és, ezért ő a legnagyobb, nem röhögte el magát, pedig már tudta, mi jön, boldog karit kívánt, mint két éve Matolcsy Amoróz, maga a bank ára. De mekkora hatalmas poén, szakadtak is rendesen a bűntársak: főnök vicces volt, vigyázz, visszanézi, eléggé szívből-e hahotáztál.

Mit is akartam mondani? Jónak lenni jó: de gecinek lenni gecijó. Ja, igen, el ne felejtsem már: végül 44 ezer forint gyűlt össze a Bangóné káposztájára. Egy képviselőre lebontva ez 221.10 forintos hozzájárulás: őszintén szólva én nem számítottam volna rá, hogy ennyi is összejön. És van itt még valami, ami szerintem elég érdekes: a díszes társaságban vala egy bizonyos Kovács Sándor képviselő, egykori dízelmozdony-szerelő, MÁV forgalmi tiszt, általános szociális munkás, a népjóléti bizottság tagja, a népesedéspolitikai albizottság alelnöke. A Párt tagja. Ha még az. Mert hát, kérem szépen, van itt egy kis gond, vagy tán nem is olyan kicsi: a Pártból ő egyedül adott pénzt azért a nyamvadék káposztáért. Mármost lehet hogy valami félreértés volt, hogy Kovács Sándor nem értette pontosan, miről is van szó; esetleg nem volt rajta a szemüvege, és azt hitte, Lévai Anikó tért be összeszedegetni egy kis támogatást (egy hétszázezres bankszámla könnyen megbicsaklik ám) a negyedik vagy hetedik kiskirályleányka stafírungjához; netán Bangóné Borbély Ildikó orvul kihúzott Kovács képviselő zsebéből pár ezer forintot, e pillanatban még nem tudjuk. Viszont… meg kell hagyni, ugyanakkor erősen gyanús is ez az ügy: a mozdonyszerelés, a vasúti tisztség, hogy úgy mondjam, ez a plebejusság, párosulva a szociálismunkássággal… némi debreceni gyökerek, ahogy nézem… és egy A-típusú középfokú eszperantó nyelvvizsga… tyű… eszperantó… ez utóbbiban érzek valami penetráns kozmopolitizmust… Jöjjön csak, Kovács elvtárs, járjunk egyet itt a hátsó kertben… nem tudom, tudja-e, a nemzetközi helyzet egyre fokozódik…

Boda András

https://www.facebook.com/hetlovet

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!