Szeptember 24,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Tessék csak újraválasztani ezt a jeles államférfiút, ezt a sziporkázó lángelmét, ezt a gerinces úriembert!

Képtelen vagyok megsaccolni, hányszor néztem végig az alábbi videót, de hogy háromjegyű szám a végeredmény, az egészen biztos. Akkor is, ha semmi újszerű, vagy meglepő nincs benne. Mégis minden alkalommal képes vagyok kiakadni ennek az embernek a civilizációtól távol eső, kocsmában is szégyellnivaló viselkedésén. Ez a 46 másodperc már megint sokkal többet elmond az ország állapotáról, mint könyvtárnyi elemzések sora. És ha erre valaki képes megint azt mondani, hogy gumicsont, akkor tisztelettel megkérem, hagyjuk békén egymást.

 

Ez az az ember, akire a talpnyalói úgy gondolnak, mint a zsenire, aki hétmérföldes léptekkel jár kortársai előtt, aki valós problémákra (rezsicsökkentés, csok, határkerítés) valós válaszokat ad. Igen, ez az az ember, aki Magyarországon megteremtette a politikai bálványimádás műfaját, a három évtizede közpénzen pöffeszkedő guru. Ez az ember, aki az én nem talpnyaló véleményem szerint egyszemélyben testesíti meg a dakota lovon fordítva ülő ország minden nyomorúságát.

Márpedig az én véleményemtől függetlenül tény, hogy ezt az embert már háromszor katapultálta az össznépi akarat abba a székbe, ahonnan azóta is jóllakott óvodásként szarik bele a nemzet kipirult orcájába. (Kinek a hidegtől, kinek a bódító, olcsó szesztől, kinek a nemzeti büszkeségtől kipirult az ábrázata.) Már nem számít a látszat, már régen nem számít a látszat. Ez itt az a szituáció, amiben azért kénytelen részt venni még mindig, mert – miközben az újságírók elől, az előre le nem zsírozott viták elől meg lehet futamodni – a parlamentet még nem sikerült felszámolnia. Csak ezért. Mert oda még mindig bejárnak – hozzá hasonlóan – demokratikusan megválasztott képviselők, akik még mindig megpróbálnak úgy tenni, mintha emberszámba venné őket a felcsúti üstökös.

Ezt az arrogáns, kívül-belül eltorzult lényt az össznépi hála és szeretet negyedszer is be fogja szavazni a tutiba. Abba a székbe, ahonnan aztán hetente csicskapártozhat, más férfiak szoknyájára hivatkozva buzizhat, szemöldökcsipeszezhet és boldog karácsonyt kívánhat azoknak a tisztelt mélyen megvetett és lenézett képviselőtársainak, akik a személyével kapcsolatos, tényszerűen bizonyítható, nemzetbiztonsági aggályokat is felvető körülményeket feszegetik. Ahogyan a famíliája korrupciós ügyeit, vagy éppen politikai ellenfelei módszeres ellehetetlenítését firtató kérdések esetében is teszi. Miként az illiberalizmus és habonyializmus kézikönyvében az írva található.

Bármennyire értelmetlennek tűnik, újra leírom: ez a nyakát behúzva vigyorgó immorális kreatúra, aki olyan álnokul sunnyog, mintha éppen befosott volna, nem Demeter Mártát, nem az LMP-t, és nem is a komplett ellenzéki térfél képviselőit köpte szemen sokadszorra. Ez az emberszerű – legyünk nagyvonalúak – egy tízmilliós ország miniszterelnöke, a mindenkori elsöprő többség választott képviselője, aki minden alkalommal, amikor egy-egy ilyen lábszagú poénnal tér ki a bűzös ügyei tisztázása elől, nem csupán a haza ellenségeiként számon tartott büdöslibsiket hányja telibe, hanem saját választóit is.

Ezt az embert ugyanis egyelőre törvény kötelezi arra, hogy közpénzből finanszírozott javadalmazásáért cserébe munkaköri leírásának megfelelően járjon el. Például érdemben válaszoljon olyan istenverte kérdésekre, hogy egy nemzetközileg körözött, egyebek mellett terrorizmus finanszírozásával is vádolt bűnöző mi a faszért sertepertélhet következmények nélkül ebben az országban, vagy hogy milyen alapon üzletelhet a miniszterelnök vejével? Egyáltalán mi az, hogy közveszélyes bűnözők nyüzsögnek az ország első embere és pereputtya körül?

A migránsoktól és Sorostól következetesen rettegő híveknek minimum gyanús lehetne ez a bicskanyitogató stílus, ez az aljas gyávaság. Aki azt hiszi, hogy a hónap végi apróval és a sárga csekkekkel sakkozás közben erre elég rávágni, hogy milyen ellenállhatatlan humora van a miniszterelnök úrnak, milyen jól megmondta a köcsög libsiknek, az nem csupán téved, de akkorát fog taknyolni amikor az elsöprő többségről kiderül, az csupán egy önkényeskedő kisebbség volt, hogy Pharaon professzor áldott emléke adja a másikat. Sőt: az érdemi felismerésekhez már most is bőven elég lenne behelyettesíteni Orbánt Gyurcsánnyal. Fordított esetben már ki lenne tapétázva az ország a mélységes nemzeti felháborodással, hogy a patás ördög szarik a nép fejére. És bassza meg, jogos lenne az a felháborodás.

Ez fogja megvédeni az országot bárkitől is, drága jó magyar emberek? Ez a férfiatlan, szétcsúszott tudatrepedés? Akiben annyi gerinc nincs, hogy ha már a politikai ellenfeleit szarcsimbóknak is nézi, de a magyaremberek iránti tiszteletből, az országgyűlés oly sokat hangoztatott tekintélye okán legalább valami válaszfélét, valami emberi hangú köntörfalat kipréseljen magából ehelyett a Matolcsy ádventi kottáját másoló, faszparaszt boldogkarácsonyozás helyett.

Ez a világhírű, méltány irigyelt magyar virtus? Ez a sajátos, tiszteletet parancsoló magyar gógyi? Ez a magabiztosságot árasztó kocsmai arrogancia a nemzeti érték? Ez? Hogy a disznóknak köszönünk az ólban, a képviselőtársainkat meg a karácsonnyal zsibbasztjuk, amikor a nagypályás bűnözőkkel való kokettálás témáját kellene elmagyarázni? Pedig az ujjlenyomattalan Ghaith Pharaon elhalálozott kétes alak csupán a csúcsa, annak a szeméthegynek, amit a korrupció kormánya maga alá gyűjtött nyolc év alatt, amely csúcs alatt hemzsegnek a rendre következmény és magyarázat nélkül maradó ordenáré disznóságok. Tudom, persze, hogyne tudnám, hogy a Népszabadság-akció gumicsont, Rogán számolatlan bűncselekmény-gyanús lebukásai gumicsontok, a közpénzből etetett kormányközeli álcivilek ügye gumicsont, Orbán Győző és Mészáros Lőrinc közpénz-tarháló jól helyezkedései, a Jobbik kézivezérelt kinyírása mind-mind gumicsont, és boldogkarácsonyt, alattvalók.

De akkor mi a francnak kell egyáltalán parlament? Minek kell erőltetni ezt az azonnali kérdések órája nevű műfajt? Minek kell a komótos zakógombolgatásokba csomagolt szájnyalogatásokkal rákészülni ezekre a kocsmai színvonal alatti, recsegő fingást idéző verbális megnyilatkozásokra? Minek kell bejárni a parlamentbe minden hétfőn és belehugyozni a Demeter Márták, valamint az egész ország szájába? Azért, hogy a háttérben pöffeszkedő erkölcsi vakondtúrások ne legyenek szétszóródva, és legyen, aki elégedetten röfögve megtapsolja ezeket a szégyenteljes mutatványokat? Ennek a nemzeti jellemtelenségnek kell pódiumot és rivaldafényt biztosítani minden héten? Ezért dolgozik a kéményen a kisember, hogy a nagyember legyen hol csúfot űzzön belőle? És vajon meddig asszisztálnak még ehhez, tisztelt ellenzéki képviselő urak és hölgyek? Meddig legitimálják ezt a méltatlan, aljas, illiberális ámokfutást Európából fél seggel kilógva?

Ennek az embernek nem az az elsőszámú bűne, hogy széthordja ezt az országot, hanem az, hogy az alattvalói státusztól egyáltalán nem idegen széles néptömegeket formált saját képére és hasonlatosságára. Tessék, én ezt is megtehetem és ti imádni fogtok érte! Csettintsetek elégedetten, tapsoljatok meg, hát hiszen ha velem vagytok, akkor a győztes oldalon álltok, akkor ti is győztesek vagytok! Ha megalázlak, ha kitaposom a beleteket akkor is.

Hát tessék újraválasztani ezt a jeles államférfiút, ezt a sziporkázó lángelmét, ezt a gerinces úriembert negyedszerre is! Tessék újraválasztani és büszkén ünnepelni, hogy legalább nem a sorosgyurcsányok hugyoznak a fejünkre! Mutassák meg az elnyomó liberális véleményterror súlya alatt sínylődő nemzeti öntudat erejét, és ne hagyják, hogy ez a féltérdre parancsolt nép valaha a büdös életben két lábra emelkedjen és kiegyenesítse a görnyedt hátát!

adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.