NEHAZUGGY

Nem voltak fanfárok és villogó vakuk, csak két kedves ember, akik eljöttek Yokoért

Forgács Erzsébet | 2017. December 9, Szombat | 19:31

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 388,704 forint, még hiányzik 2,611,296 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Képzeld, csoda történt!

A jó dolgok mindig így kezdődnek. A csodák így kezdődnek. Pedig nem így indult. Csont soványan, sérült lábbal, bevert fejjel, sírva kezdődött a kis hercegnő története. Még neve sem volt, csak néhány nap, ami az életéből hátra volt. És néhány hét mögötte, ami eddig eltelt az életéből. Neki ennyi jutott. Pár hét szenvedés és még csak azt sem fogja soha megtudni, hogy miért bántották és miért kell a nyomorult élet után nyomorult kínhalált halnia.

És ekkor valami történt. Valaki meglátta. Megsajnálta. Segítséget kért. És ment a segítség. Többszáz kilométerről ment, ölbe vette az ereje végén járó, sérült kis testet és elindult vele egy új élet felé. Az új élet pedig Csutkarozi Menedékében várt rá.

Szatmári Andrea vállalta a kiskutya gondozását. Hát hogyne, hiszen ki másra számíthatnak ezek a bántalmazott, halálra éheztetett kutyák, ha nem az elhivatott állatmentőkre. Akik akkor is kitárják az ajtajukat és a szívüket, ha már nincs egy talplatnyi hely sem, ha minden hónap egy végtelen számolgatás, hogy hogyan, miből telik orvosra, gyógyszerre, tápra és akik nem nyugszanak, ameddig szerető gazdit nem találnak a megmentetteknek.

Itt kezdődött a halálra ítélt kiskutya élete. Egy műanyag lavórban, mert a mocsoktól és a millió bolhától meg kellett szabadulni. yoko1

A sebeket el kellett látni. yoko2

És már neve is lett. Yoko. De ez őt nem érdekelte, mert végre kapott enni, nem fájt mindene, nem csípték a bolhák és nem a maga kaparta lyukban kellett elaludnia. yoko3

Yoko aludt. Napokig csak aludt, néha evett, ivott egy keveset, de többnyire nem akart mást, csak pihenni. Kipihenni a születése óta eltelt három hónapnyi szenvedést.

Lassan megerősödött. A sebei begyógyultak, vidám, kedves, játékos, hihetetlenül okos kiskutya lett.
yoko6

És – mert a csodákból soha nem elég – valaki meglátta az ezernyi gazdikereső kutya között. Beleszeretett a csacsi füleibe, a kamaszosan esetlen tappancsaiba, a melegbarna szemébe.

Ekkor történt, hogy elhangzott az a mondat, amivel ezt a cikket kezdtem. Kati, az Állat és Ember egyesületből az Ember. Ő mondta: Képzeld, csoda történt!

Nem a kiskutya gazdisodása az igazi csoda, hiszen akkor naponta történne csoda, mert ezek az állatvédő szervezetek naponta juttatnak családba reménytelen helyzetből mentett állatokat. Több szervezet szorosan együtt működik – ahogy az Állat és Ember és Csutkarozi Menedéke is -, mert egymásra mindig számíthatnak. Együtt erősebbek, ha az egyikük nem tud már több mentettnek helyet adni, a másik ad. Mert az élet fontos. Még az állatok élete is. Ha belegondolok, mégis minden nap egy csoda.

Yoko csodája Iain Lindsay és felesége Bridget Lindsay személyében jött el. Az Egyesült Királyság magyarországi nagykövete 2016 márciusa óta tölti be tisztségét hazánkban. Szereti a magyar borokat, a magyar embereket, remekül megtanulta a nyelvet és mostantól egy menhelyi kiskutya boldog gazdija is. A politikus és felesége nem az első árva állatot fogadják a családjukba. Mindig mentett állatoknak adtak otthont, mégpedig egy életre. Yoko otthonra talált és teljes jogú tagja lesz a Lindsay családnak, bárhová szólítja őket a munkájuk. Ott fog trappolni a hivatalos eseményeken, a fogadásokon és partykon, mert mostantól ő is a nagyköveti rezidencia teljes jogú lakója.

Nem voltak fanfárok és villogó vakuk, csak két kedves ember, akik eljöttek Yokoért. És egy meglehetősen rossz minőségű fotó, de a lényeg jól látható így is.

Őexcellenciája Iain Lindsay, felesége, Bridget Landsay és Yuko, az új családtag

Őexcellenciája Iain Lindsay, felesége, Bridget Landsay és Yoko, az új családtag

Nagykövetné asszony a konyha kövén kutyázik.
Fotó: Csutkarozi Menedéke

Őexcellenciája szintén…

Mindezt nem azért mondtam el, mintha Yoko boldogabb kiskutya lenne attól, hogy egy nagykövet fogadta örökbe. Nem. Éppen ilyen boldog lenne akkor is, ha egy sokkal kevésbé tehetős magyar család fogadja örökbe, ahogy magyar családok teszik is ezt minden áldott napon. Yoko a rezidencián sem kaphat többet, jobbat, mint bármelyik más családnál. Hiszen szeretetre és törődésre van szüksége, az pedig nem pénz kérdése.

Azért mondtam el a kiskutya történetét, mert tanulságos. A reménytelenségből azért menekülhetett meg, mert önzetlen emberek – ebben az esetben Szatmári Andrea és segítői, de hosszan lehetne még sorolni a neveket – úgy gondolták, hogy joga van az élethez mindenkinek. Még a kutyáknak is. És azért mondtam el, mert példaértékű, ha egy politikus oda tud és oda akar figyelni az elesettekre. Akkor is, ha emberről és akkor is, ha egy mentett keverék kutyusról van szó. Ha mindezt őszinte, természetes módon teszik, annak hatása van. Reméljük. És talán mások is az örökbefogadás mellett döntenek. Nem másért, csupán azért, mert jónak lenni jó.

Mint minden mentett kutya esetében – ezt a menhelyek ki szokták kötni – Yoko megmentőjének, Szatmári Andreának természetesen módja van meglátogatni egykori védencét, örömmel látják a gazdik. Addig is, küldtek egy fotót az új családtagról, aki láthatólag igen jól érzi magát otthon. Végre otthon. nap-vege adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!