Április 24,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Vendégírás: Kire vagyok én veszélyes?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jeles ünnep közeleg. December 10.-e az Emberi Jogok Világnapja. A
szólásszabadság, a szabad véleménynyilvánítási jog is az alapvető emberi jogok között
szerepel. Mégsem élhetünk vele szabadon, még kulturált formában sem?

Nem titkolom tovább a közvélemény előtt, hogy számomra felháborító az, ha bárki
olyasmivel szórakozik, hogy önkényesen tiltogat és korlátoztat másokat abban, hogy a
Facebookot normálisan használva az illető elmondhassa a véleményét valamiről.

Most mégis szóvá kell tennem ezt, mert az utóbbi egy évben többször előfordult az, ami azelőtt soha, hogy gyakran korlátoz engem, már szinte állandó jelleggel a Facebook. Az utóbbi fél évben már olyannyira rendszeresek ezek a korlátozások, hogy
állandósultak az egy-két hetes letiltásaim, de akadt egy hónapig tartó korlátozásom is az idén nyáron, július 5.-től augusztus 5.-ig. Azóta még rosszabb lett a helyzet.

Ugyanis szinte nincs már szünet sem, mert az egyik korlátozást egy-egy napi szünettel követi a másik. Úgy érzem, hogy most én lettem a „soros”, pedig Soros Györgyhöz képest én egy senki vagyok. Mások számára csak egy jelentéktelen, magyar nyugdíjas, aki csendben szörfözget a világhálón. Nem számít a véleményem senkinek, sőt, nyilvánosan sohasem szoktam belekötni senkibe, de vitázni sem szoktam az emberekkel. Sőt, nem vagyok vadul politizáló ellenfele egyik oldalnak sem. Nem vagyok se forradalmár, se mozgalmi harcos.

Akkor hát, kire is vagyok én ennyire veszélyes? – kérdem én.

A Facebookot inkább csak tájékozódásra, információk szerzésére, olvasásra, vagy egy-
egy cikk továbbítására használom. A Facebook széles ablakot tár a világra. Általa
hasznos infókhoz és hírekhez juthatunk, de bővíthetők vele az emberi kapcsolataink is. Sok érdekes embert ismerhetünk meg, akár barátságok is szövődhetnek ezekből az
ismeretségekből, stb.

Viszont vannak, akik a Facebookot arra használják fel, hogy másokkal szórakozzanak, azok kulturált és szabad vélemény-nyilvánítási jogát korlátozzák, örömüket lelve abban, hogy „kiközösíthetik” a Facebookról az illetőt, ha éppen ahhoz szottyan kedvük? Sőt, lehet, hogy nem is a saját nevükben követik el azt?

A Facebook viszont anélkül, hogy meggyőződne arról, hogy valós-e, jogos-e a
korlátozás, máris tiltja az illetőt, akár egymás után is. Kire vagyok én veszélyes? Milyen jogon korlátozza a Facebook az alapvető emberi jogaimat úgy, hogy meg sem győződik arról, hogy miért korlátoz és tilt le olyan embereket, akik a „légynek sem ártanak”?

Mark Zuckerberg Úr, szerintem nem arra találta fel a Facebookot, hogy ártatlan embereket korlátozzanak az alapvető emberi jogaikban, mint pl. a szabad
véleménynyilvánítási jogukban. Mellesleg az erkölcsi káron túlmenően, közvetetten még anyagi kárt is okoznak az elkövetők azzal, hogy az általam megfizetett szolgáltatást önkényesen korlátozzák számomra, akik a Facebook tiltásaimmal folytatólagosan „szórakoznak”. Vajon meddig mehetnek el ellenem ebben a bűnös játékban büntetlenül, ha én senkire sem vagyok veszélyes?

Összegezve: a Facebookon az előző korlátozásaim 2017. július 5.-től szinte folyamatosak. A legutolsó korlátozásom 2017. december 3-ig tartott. Ma december 5.-én pedig máris jött a következő korlátozás, mely 2017. december 12.-ig tart! Ha megreklamálom a Facebooknál a korlátozásomat, azt sohasem veszik figyelembe, és marad továbbra is általában a tiltás. Kire vagyok én ennyire veszélyes, hogy meg sem mukkanhatok?

Demeter Éva 

adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.