NEHAZUGGY

És egy leszedált ország tapsolgat a szarnak*

Molnár Bálint | 2017. December 8, Péntek | 19:43

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,501,960 forint, még hiányzik 498,040 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Pócs Jánost, közepesen ismeretlen, de legalább a sokévi átlaghoz hasonlóan haszontalan és kártékony fideszes senkit vállaira kapta a világhírnév (Bloomberg, The New York Times, ABC News, stb.) Vagy ha az nem is, de saját sekélyes jelleme mindenképpen. Ha van hőse a mai napnak – nem akármilyen előjellel -, az egyértelműen ő.

Pócs János azt gondolta, alakít ma egy olyan vicceset, hogy tán még a legfényesebb telihold fülébe is eljut, és lesz hátbaveregetés, forró gratuláció, soha el nem múló hála.

Pócs Jánosnak fotója érkezett a világhálón, és ő sebtiben ki is posztolta. Pócs János, a Jászság méltán és megérdemelten képviselővé választott híres szülötte egy disznóölésen készült csoportképet keltett önálló életre a Facebookon, amelyen azt látjuk – mert Jancsi a szánkba rágta -, hogy Jászivány erdélyi testvértelepülésének (ha nem tévedek, a Hargita megyei Kőrispatak lesz az, de bátran javítson ki, aki szerint rosszul tudom) derék lakói egy láthatóan legyilkolt, megperzselt állat tetemére vésték fel az elmésnek vélt üzenetet:

Ő VOLT A SOROS!!!

Kár volna titkolnom: ettől a végtelenül primitív látványtól spontán módon fordult fel a gyomrom. Ezért nem is fogom titkolni. Annál is inkább, mert minden látszat ellenére nem magánügy ez egyáltalán. Mint ahogy az sem magánügy, hogy Pócs János láthatóan semmit nem ért az egészből.

El is magyarázta: ennek semmi köze Soroshoz, egyszerűen arról van szó, hogy egy ólban volt több disznó, a vágás előtt pedig kedves erdélyi véreink és testvéreink rámutattak egyre, mondván, ő a soros, őt vágják le. Arról pedig végképp nincsen szó (halljátok, büdöslibsik?), hogy bármiféle áthallás lenne a Soros-ellenes pusztító gyűlöletkampány és e remekbe szabott Facebook-poszt között.

Hogy mekkora tévedésben van mindenki, aki bátorkodott kiokádni a belét e vérkeresztény, vérmagyar úri humor láttán, azt Jászivány polgármestere világosította fel:

pocs

Sajnos e másik bátor hazafi még azelőtt törölte kommentjét a végtelenül sikeres poszt alól, hogy Pócs munkába lendült volna (erről mindjárt bővebben) de ez a képernyőfotó éppen idejében elkészült ahhoz, hogy ékesen bizonyítsa: és beleállnak és képesek fokozni, bazmeg. Pedig ez a történet nem pusztán egy erkölcsileg vállalhatatlan parlamenti képviselőről, nem egy hozzá mindenben hasonlatos polgármesterről, még csak nem is egy egyszerű Facebook-megosztásról, vagy az erdélyi disznóölő-különítmény minden kritikán aluli megnyilvánulásáról szól.

Ez itt az az aljasság, az az emberi gonoszság, ami egy hangosan vicsorgó bűnbanda gennyes politikai érdekeinek mentén, határokon átívelően évek óta behálózza az életünket. Ez az a kultúra, amit állítólag meg kell védeni, ez az a mélyen keresztény életérzés, amelynek felsőbbrendűségére hivatkozva szabadságharcolunk nyolcadik éve a pusztuló, hanyatló, eltévelyedett Európával.

Itt kell megjegyeznem zárójelben: Pócs Jánosnak mozgalmas délutánja volt. Ugyan ~~még~~ nem állt elő azzal, hogy feltörték a Facebookját, és a posztot sem takarította el, de meg lehet nézni, hogy a közel 500 hozzálásból (fél 4 előtt 3 perccel 456 darab volt, fél 5-re 100 alá süllyedt a számuk) mostanra mennyi élte túl a Facebook-huszár ellentmondást, kritikát, megrökönyödést, hányingert, megvetést nem tűrő ténykedését. Még szerencse, hogy semmi gond nincs ezzel a poszttal, még szerencse, hogy köze nincs a zsigeri görénységhez. A serény törölgetés pont ezt igazolja.

A lényeget tekintve azt kell mondanom, hogy a hányingerem maradt. Az én gyomrom tudniillik már azt is nehezen fogadja be, ha valakik egyáltalán képesek örömködve megörökíteni, hogy legyilkolt állatok teteme felett pózolnak. De hogy azt még a világhálóra is feltolják, és jó étvágyat is kívánnak a gusztustalanul meggyalázott állathoz, hát fasz tudja… én ehhez a felcsúti, előkelően úri humorhoz kevés vagyok.

Valószínűleg azért van ez így, mert szerintem ez se nem vicces, se nem frappáns, se nem humoros, se nem jópofa. Persze lehet, hogy én vagyok a büdösbunkó és a pöcegödör (kösz, Bayer!), lehet, hogy én nem tudok azonosulni ezzel a nagyfene keresztény kultúrkörrel és hagyományvilággal, de ebben a felfokozott sorosozásban Soros nevét egy megölt állat tetemére írni, azaz – mondjuk ki a francba is – egy ember halálával/leszúrásával viccelődni példátlanul aljas és veszélyes tempó. Sőt: Sorostól eltekintve is mélyen gusztustalan így szórakozni egy állat hullájával, amiből aztán táplálkozni fognak a szellemi kannibalizmus eme bárgyú katonái.

Mielőtt még a Bayer-féle lefetyelőművészek a szokásos vad sápítozásba kezdenének, hogy nincs itt semmi látnivaló és lehet oszlásnak indulni, még egyszer tisztázzuk: ha Simicska Lajos egy éppen megperzselt disznó tetemére ráírná, hogy Orbán egy geci!!! (a mém már elkészült), akkor pont ugyanezt gondolnám, és hangot is adnék a megrökönyödésemnek. Hogy vállalhatatlanul borzalmas. Mert sem embereket, sem állatokat, sem élőket, sem holtakat nem gyalázunk. Sem ilyen, sem másmilyen módon.

Fogalmam nincs, hogy az erdélyi vértestvérek gyülekezete egyáltalán tudja-e, hogy ki az a Soros György és mit tett életében az erdélyi magyarságért. Következésképpen azt sem tudom, mennyire tűnhet jó ötletnek beleállni egy ilyenbe, de azt tudom, hogy soha nem voltunk még ennyire mélyen. Egy olyan zsákutcában vagyunk, amelyben aligha lehet megfordulni. És ami a legszarabb: egyáltalán nem hiszem már, hogy ebből a mély erkölcsi válságból belátható időn belül ki lehet lábalni, ha ezek a Pócs-féle Orbán felszopó gyökerek a nyakunkon maradnak. És a faszba, senki ne jöjjön nekem azzal, hogy vicceltek, mert már nyolc éve egy fazék lassan forró vízben ülünk és már ezerszer elhitettük magunkkal, hogy viccelnek.

És nem, soha nem vicceltek. Mindig volt egy eggyel durvább, amiről nem hittük, hogy megcsinálják. És mindent megcsináltak, amit akartak, és mi még mindig nem hisszük el, hogy, ami most van, az egy holnap bekövetkező még nagyobb aljasságnak az előszobája. Bejött a tervük: ma már nem kell felsőbb nyomás, kényszerítés, megfélemlítés. Ma emberek önként, dalolva, öntudatlanra zsibbadva csatlakoznak a gyűlölet eme háborújához, amelyben a megszállott, nyomorba döntő embertelenségben, alpári gonoszságban testet öltő szellemi-lelki nyomorúság áldozatai halott állatok teteme fölött vicsorognak.

Az egyedüli dolog, ami vigasztal, hogy az időközben törölt többszáz komment szerzőinek legalább 90%-a mégis az elpusztíthatatlan emberség, az egészséges erkölcsi zsinórmérték szellemében szólt hozzá ehhez a mérhetetlen gyalázathoz. Legalább 250 hozzászólást lementettünk, ezek közül egyet tennék ide:

Úgy gondolom, eljött az ideje, hogy ezt a bejegyzését levegye. És ezzel együtt – a tisztesség nevében – azonnali hatállyal le is kell mondania. Ön ezzel a mentalitással nem képviselhet senkit. Szégyene az országunknak. Ettől lejjebb már nincs.

Pócs János természetesen nem fog lemondani, sőt, pár nap múlva a feledés homályába vész az egész történet. Pontosan ugyanúgy, ahogy minden embertelen és vérlázító görénységük, amit röhögve elkövettek. Mert igen, még mindig egy leszedált ország tapsolgat a szarnak. És ez addig így marad, ameddig a Pócs János típusú söpredék kommentjén felháborodott tömeg nem vet véget annak, hogy egy magát többségnek tituláló korrupt kisebbség az alapértelmezett antropológiai aljasságot és gonoszságot meglovagolva minden maradék emberi mivoltunkból kivetkőztessen. Ne várjuk meg, könyörgöm!

adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!