NEHAZUGGY

Állami elsőbbség

Lázár Gergő | 2017. December 7, Csütörtök | 19:58

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Noha tizenegy évvel ezelőtt történt, mégis a mai napig sokan emlékeznek az egész országot felháborító olaszliszkai lincselésre. Az autójával szabályosan közlekedő Szögi Lajos épp Olaszliszkán hajtott keresztül, amikor átfutott előtte egy helyi kislány, majd a közeli árokba esett. A férfi úgy érzékelte, hogy elsodorta – noha ez nem történt meg – így kiszállt, hogy megnézze, rendben van-e a kislány. Azonban amint kinyitotta a kocsi ajtaját, az árokba esett gyerek családtagjai és ismerősei rátámadtak a férfira. Szögi Lajos nem élte túl a számtalan ütést és rúgást. A szörnyűségnek a kocsiban ülő két kislánya is szemtanúja volt. A bűnösök azóta börtönben vannak – közülük ketten már szabadlábon – , a bíróság pedig 46 millió forintos kártérítést ítélt meg Szögi családjának. Ezt a pénzösszeget viszont a mai napig nem kapta meg a család, ugyanis fontosabb volt az, hogy a nyomozás, valamint a bírósági per költségeit kifizessék.

Az eset sajnos nem egyedi, az MKB egykori kézilabdázójának, Marian Cozmának a családja pont ugyanezzel néz szembe. Noha a bíróság 200 millió forintot ítélt meg a kézilabdázó családjának, ebből a pénzből mégsem láttak egy forintot sem. Úgy tűnik az állam fontosabbnak tartja a saját kárpótlását, mint állampolgáraiét, akiket valóban sérelem ért, és akiket ez a pénz valóban megillet. Egy családtag elvesztése borzasztó tragédia, mely képes egy család tagjainak életét örökre megváltoztatni. A gyász okozta betegség és munkaképtelenség nem ritka, ami egy családot pénzügyileg teljesen ellehetetleníthet.

Mind a két esetben civilek segítik a rászorulókat, miközben az állam, mint aki jól végezte dolgát lezárta az ügyeket. Szögi Lajos esetében – a Blikk információ szerint – egy, a család ügyvédje által létrehozott alapítvány támogatja az elhunyt hozzátartozóit. Az adakozás nélkül mára akár az utcán is lehetnének. Marian Cozma családját – ügyvédje elmondása szerint – ő egymaga támogatja, ami természetesen nem elegendő számukra. A ma már nélkülözésben élő Petre Cozma és felesége a mai napig nem volt képes feldolgozni az akkor történteket, a férfi bele is rokkant a fájdalomba.

Noha a bíróság több tízmillió forint értékben foglalt le ingóságokat és ingatlanokat a Cozma ügyben, azt a pénzt mégis az állam kapta meg, a per és nyomozati költségek fedezésére. Azok kifizetése után pedig már nem maradt pénz a család számára.

Milyen állam az, amely fontosabbnak tartja saját költségeinek térítését, mint polgárai jogos kárigényét? Milyen állam az, amely előbb magáról gondoskodik, majd csak később a polgárairól? Ez csak két eset, mely nagyobb sajtónyilvánosságot kapott, de vajon hány hasonló eset van, ahol a rászorulók soha nem láttak egy forintot sem a nekik megítélt pénzösszegből? Hányan vannak olyanok, akiknek teljesen tönkrement az életük, mert az állam fontosabbnak tartotta saját magát állampolgárainál?

Úgy tűnik idehaza bármi fontosabb, mint az egyes állampolgárok élete. Egy dolog fontos, a rothadó, magát mindenhova berágó rendszer fenntartása. Az nem számít, hogy emberéletek során vezet az út. Szerintük ez így van rendjén, így helyes.

adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!