December 15,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


NE!

Jönnek az ünnepek sorra egymás után. Mikulás, karácsony, húsvét. Ajándék, öröm, éljen. Ha gyerek is van a családban, akkor meg főleg. Nem sok olyan kisgyerek van, aki ne szeretne egy kedves kiscicát, kiskutyát. Ennek örömére zsúfolásig megtömik a hirdetési oldalakat azok a kedves illetők, akik ebből élnek.

Szaporító. Így hívják őket. Dobozokban, ládákban, disznóólban, dohos pincében, lakatlan, romos házakban kiskutyák ezrei halnak minden évben kínhalált azért, hogy az extra mini tündibündi kutyakölykök szerető családra leljenek. Nincs ugyan törzskönyv, de minek is, azzal csak drágább lenne. Családi kedvenc, de sajnos költözés-betegség-hirtelen fellépő allergia-munkahelyváltozás miatt meg kell válni tőle. Olcsó, tényleg. Be van oltva, de a költözésben elkeveredett az oltási könyve, majd elküldi a drága gazdi, aki még utoljára megsimogatja a kis kedvenc buksiját, zsebre vágja a negyvenezret és az életben többé nem lehet elérni.

Arról nem beszél a szimpatikus – többnyire – hölgy, néha úr, hogy valójában mi az ára annak a tündéri szőrgombócnak, akinek a gyerek annyira fog örülni, ha megtalálja a karácsonyfa alatt, a kötött zokni és az építőkocka között.

Fotó: Állatmentő Sereg

Fotó: Állatmentő Sereg

Édes, ugye? Ő már nem lesz a fa alatt, mert meghalt.

Beteg volt. Nagyon. Esélyt sem kapott, élt 10 hetet. A szaporítónak veszteség. Szemétre való hulladék. Sok ilyen kiskutya születik ezeken a telepeken, hiszen az orvosi ellenőrzés hiánya, a megfelelő szűrések elmaradása és a beltenyészet ilyen eredményekkel jár.

Akik túlélik és kijutnak a szaporítótelepről, ők a szerencsések. Már amelyik. Ő nem volt szerencsés. Kijutott ugyan Söjtörről, de túl későn. Addigra egy kezeletlen csontdaganat felzabálta az életét. De a gondos szaporító még nem dobta szemétre, mert párosodni így is tudott.

Legalább az utolsó percben nem volt egyedül.

cs3

Ő túlélte. Fotó: Csutkarozi MenedékeÉs ő is.

Csutkarozi Menedéke

Csutkarozi Menedéke

Innen jönnek a cuki kiskutyák. A kis ajándékok. Nem ők persze, hanem az ő kölykeik. Sok-sok tündéri kölyök.

A boldog szülők. A cukimuki, hirdetésekben árult, csomagtartóból előkotort kölyköcskék szülei.

Ugye, milyen boldogok? Hiszen szülhetnek, ameddig bele nem pusztulnak. Akkor a szemétre kerülnek, de nem baj, van másik. Sok-sok másik.

Az állatmentő szervezetek azt kérik a mikulástól, jézuskától, húsvéti nyuszitól, hogy az emberek NE vegyenek kiskutyát olyan helyről, ahol nem látják a szülőket, nincs oltási könyv, nincs chip. NE vegyenek utánfutóról, csomagtartóból, ládából, dobozból, üzlet parkolójába leszállítva. Lehetőleg NE vegyenek ajándékba, hirtelen felindulásból, mert olyan cuki, mert a gyerek hogy fog örülni. Mert az ünnep elmúlik. A kiskutyáról jobb esetben kiderül, hogy gond van vele, rákakil a szőnyegre, megrágja a papucsot, makacs, értetlen, büdös. Rosszabb esetben az derül ki, hogy beteg.

Ünnepek után a menhelyek, az árokpartok, a szemetesek tele vannak kidobott – még élő, vagy már halott – állatokkal. A kutyának, cicának, kisnyuszinak, hörcsögnek, tengerimalacnak lelke van. Élőlény. Nem valami, hanem valaki. Felelős gazdira van szükségük, nem színes masnira a nyakukban és nagy örömvisongásra egy napig.

Én pedig – csatlakozva az állatmentők kívánságához – azt kérem, NE vegyen senki alapos ok nélkül kutyust. Nézzen szét a menhelyeken. Biztos, hogy valahol ott várja az, aki egy életen át a barátja lesz.adomany-1

 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.