Egy nap nem telt el azóta, hogy az illetékes papagáj elvtárs kiállt és beleröfögte a nagy magyar pusztába: ha az ellenzéken múlna, akkor az egészségügyi dolgozók nem kaphatnának béremelést.
De mert mint minden egyébre igaz, ez sem az ellenzéken múlik, ezért az ápolók, a mentőápolók, a szakorvosok, a mentőorvosok és a szakgyógyszerészek ezekben a napokban kapják meg a decemberi illetményükkel, azt a béremelést, amely egy több évig tartó sorozat részeként az egészségügyi dolgozókat érinti. Egy nap sem telt el, és megkapták, bazmeg! Olyan durván megkapták, hogy az elmúlt nyolc év adja a másikat.
Röviden a senkit nem érdeklő hír: a narancssárga papagájelvtársak által bőszen reklámozott béremelés – egy 10 éves munkaviszonnyal rendelkező műtős segéd esetében – annyit tesz, hogy emberünk tök ugyanannyit visz haza, mint a nagyfene emelés előtt. Bruttó 161 ezret, ami nettóban 107 ezer forintot jelent. Cserébe hálás lehet a kormánynak, amiért éjt nappallá téve azon fáradozik, hogy az elmúlt nyolc év áldatlan örökségét jóvá tegye.
Szerintem semmi gáz nincs itt. Foglalkozzunk az igazán fontos kérdésekkel: megvédtük az országot. Minden idők legsikeresebb konzultációja zárult le az előző héten, minden korábbi részvételi rekord megdőlt, a meghosszabbított határidőig 2 332 755 kérdőív érkezett vissza, amelyek közül 2 154 264-et nyomtatott formában, további 178 491-et pedig az interneten töltöttek ki a Sorossal rommá zsibbasztott magyarok.
Na? Csak nem gondoltuk komolyan, hogy a kormány ilyen álbérpapírok alapján hagyja magát megfélemlíteni, amikor szügyig állunk a háborúban? Ha Gyurcsány nem záratott volna be négy kórházat, ma nem kellene arról sem beszélni, hogy hónapokat kell várni egy rutinnak számító mammográfiai vizsgálatra sem. Ja, hogy egy négyesmetrónyi pénzt (csaknem 350 milliárd forint) költöttek stadionokra, miközben emberek 100 ezer forintokat visznek haza egy havi kibaszott komoly felelősségteljes munka és nyolc évnyi dicsőséges fideszes menetelés után? Ugyan már, sorosista demagógia, a demokratikusan megválasztott kormány elleni nemtelen támadás. Majd a Bayer-showban minden hülye mentős segédet elküldenek a kurva anyjába, amiért nem tetszik a fenékig tejfel.
Addig is. Minden együttérzésem mellett, a bérpapírok tulajdonosainak jogos indulatai ellenére az első dolog, ami eszembe jutott: tetszettek volna kiállni Sándor Mária mellett. Tetszettek volna a fekete ruhás nővér segélykiáltásait annyira komolyan venni, mint amennyire azok komolyak voltak. Tetszettek volna nem magára hagyni a lelkesedésével és az őszinte tenni akarásával. Tetszettek volna nem mindenféle indokokra hivatkoza, önmegnyugtatásból, kényelemből, félelemből köpködni és ellene fordulni. Akkor talán most nem kellene megint itt állni a karácsony szent ünnepe előtt, de attól teljesen függetlenül is, és azzal szembesülni, hogy az egészségügyi dolgozók feje fölött átkiabálva, az egészségügyi dolgozókból csúfot űzve tolják a gusztustalan választási kampányukat.
És igen, tetszettek volna már hosszú évek óta a szakszervezetek éléről elkergetni a bús picsába azokat a kormányseggnyaló vezetőket, akik asszisztálnak ehhez a mélyen megalázó kutyakomédiához, és akik annak idején hatalmas sikerként kommunikálták és hálásan köszönték a többlépcsős béremelést. Amiről már akkor is teljesen világos volt, hogy nettó átverés.
De ami a legszebb ebben, hogy ez nem az egészségügyi dolgozók sajátos problémája, ez történik a komplett közalkalmazotti szektorban, ahol lassan egy évtizede nem volt béremelés, és ahol felsőfokú végzettséggel, tudományos fokozattal is simán lehet kevesebbet hazavinni a szakmunkás minimálbérnél. És ezek után, miután úgy variálnak és trükköznek a bérkiegészítésekkel, hogy közben pótlékokat vonnak meg, miután a szájbatekert béremelésük csak papíron létezik (és örüljön, aki nem kevesebbet keres az emelés után, mint azelőtt), azzal szívatják a fogyatékosnak tartott híveiket, hogy a migránsok miatt nem lesz pénz az ő kicsattanó jólétükre.
Ezt a nagypályás gazemberséget tanítani kellene, de azt is, ahogyan a magyar társadalom önérdekérvényesítő képessége gyakorlatilag felszívódott az illiberális demokrácia kötőszöveteiben és azt is simán lenyeli, hogy majd megint pofán töröljék azzal: sima liberális hisztériakeltésről van szó, mert az nem is úgy van, ahogy a papíron szerepel.
Ragozhatnám napestig, de minek? Inkább azt az újra meg újra visszatérő kérdést válaszolnám meg, amivel naponta szembesülök egy-egy cikkünk alatt. Mi a megoldás? A válaszom az, hogy a kurva életbe! Hogy miután állítólag ez a drága ország azért robbantotta fel a fülkéket 2010 óta kétszer, mert majd minden faszább lesz, mint azelőtt, miután kiderült, hogy nem csak hogy nem lett faszább, de azt is szétbarmolták, ami véletlenül működött, most én mondjam meg, hogy mi a megoldás, mert nincs kire szavazni, nem?
Hát ha nincs kire szavazni, akkor ez így is jól van, sőt, így van jól igazán. Akkor zabáljuk a Soros-szappanoperát, dörzsölgessük a kezünket, hogy világrekordokat döntöget a sötétségünk és várjuk meg, ameddig beleállítják az országot a földbe. Tokkal-vonóval. És akkor hátha rájövünk, hogy nem azt kell elsőként gyomorszájon rúgni, aki egyedül is szembemegy ezzel a mérhetetlen retekkel, hanem azokat, akik a demokratikus felhatalmazásuk mögé bújva mindenkibe szépen sorra beletörlik a lábukat. Majd ha elég sok embernek egyszerre tűnik fel, hogy miközben egy mezőkövesdi falábú futballista 1 millió forintot visz haza havonta, egy segéd műtös 100 ezret és egyáltalán nem ez a világ rendje… na, majd akkor talán lesz valami.
Addig megteszi a migránsoktól való rettegés, Soros köpködése és a takonyízű propaganda kétpofára nyeldeklése. Hogy úgy megemelték az egészségügyi dolgozók bérét, hogy örülhetnek, ha nem kevesebbet visznek haza, mint azelőtt. Hadd ne én mondjam meg, hogy mi a megoldás!
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.