December 15,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ők a mocsokból, az éhezésből, a fájdalomból, a félelemből jönnek

Kivételesen én osztom a jóéjt-puszit. Mesélni fogok, mert úgy édes az alvás. Az ébrenlét is. Mesélek emberségről, kitartásról, összefogásról, szeretetről.

Sok embernek fogalma sincs, valójában hogyan is működnek az önkéntes állatmentő szervezetek. Sokszor számonkérnek, követelnek, kikérik maguknak. Pedig nincs mit és nincs kitől. Volt már szó az Állat és Ember egyesülethez fűződő barátságunkról és arról, miért őket cibáljuk elő példaként. Mert őket ismerjük személyesen, közelről és régóta. Itt mindjárt ki is javítom magamat: nem őket, hanem őt. Katit, az egyesület vezetőjét.

A működés (nagyjából mindegyik állatmentő szervezetre igaz) teljes mértékben adományokból és önkéntes (ingyenes) segítségből tevődik össze. Katinál ez úgy fest, hogy felkel valamikor hajnalban, ellenőrzi a nála lakó kutyusokat (nem ritkán 40 kicsi él nála és nem kennelben, hanem lakásban, mert apró kutyusokról van szó, őket lakáshoz kell szocializálni, szobatisztaságra nevelni, hogy ne a gazdinak kelljen majd). Ellátja őket, kötést cserél, masszíroz, szemekbe, fülekbe cseppent, sebeket kezel, gyógyszert ad be, csoportokban kiviszi őket a dolgukat végezni, feltakarítja a még nem szobatiszták ajándékait. Szervez, telefonál, időpontot kér az orvosnál, fuvart kunyerál a rendszeres támogatóknál. Mert autó az nincs, nem telik rá de ha telne sem hagyhatja magukra órákra a többieket. Ha kell, mentést szervez, karantént intéz, kutyát vesz át, gazdijelöltekkel beszélget, gazdijelöltek látogatását fogadja. Ebédet főz – nem önmagának, hanem a kutyáknak – ellenőrzi a már gazdisodottakat, ha kérik tanácsot ad. Átkötöz, masszíroz, tornáztat, cseppent, fertőtlenít, takarít, gyógyszert oszt. Közben lelkeket is masszíroz, gyógyírt ken a sérült kutyaszívekre. Mert kell ám az is, nem csak a kis testekkel van baj.

Megkínzott, bántalmazott, szemétre dobott, évekig láncon tartott, rendszeresen éheztetett, út mellé kihajított, elgázolt, orvosi ellátás nélkül hagyott kutyák kerülnek hozzá. Ami talán sokaknak ismerős, az a söjtörkék esete. A soha napfényt, zöld füvet nem látott, mocsokban, sötétben, egymás hegyén-hátán tartott csöppségek mindentől rettegtek. Mindentől. Ők csak egymásban bíztak. Így néztek ki egy hónappal ezelőtt:

Állat és Ember Á.V.E.

Állat és Ember Á.V.E.

23

Nem arról van szó, hogy nem jutna mindnek ágyacska. Jutna. Önként másznak egymás nyakába, mert egyedül rettegnek. Csak a másik közelsége ad nekik biztonságot, csak egymásban bíznak. Ez szerencsére azóta sokat oldódott. Illetve nem szerencse kérdése ez, hanem Kati szeretete, hozzáértése és kitartása kellett hozzá.

Amit eddig elmondtam az egy nap tennivalóiról, az csak a hobbi. Az az önkéntesség. Ugyanis Kati nem kap pénzt a kutyák gondozásáért. Még a telefonszámláját sem az egyesület pénzéből fizeti – pedig az egyesület ügyes-bajos dolgaiban használja -, hanem a saját pénzéből. Mert mindazokon túl, amit eddig meséltem, dolgozik. Igaz, hogy otthonról, interneten, de éppen úgy helyt kell állnia, mint bárki másnak, akinek egy kutyája sincs. Fordítóként dolgozik, határidős munkái vannak. És a keresetéből tartja fenn a lakást, fizeti a rezsit és szerintem már nem is számolja, mennyit tett bele az éppen szűkös egyesületi kasszába. Mert a kutyáknak enni kell, gyógyszer kell, orvos kell.

Adományokból és a felajánlható adószázalékból tartja fenn ezt az egészet. Az adóbevallás változása miatt iszonyú sok pénzt bukott idén, mert lusták vagyunk kitölteni egy rohadt nyilatkozatot, az NAV pedig nem tölti ki helyettünk. Vannak önkéntes segítők, vannak, akikre viszonylag biztosan számíthat. De neki kell megoldani a nap 24 óráját. Egyedül. Akkor is, ha halál fáradt és akkor is, ha negyven fokos láza van.

Tíz éve csinálja. Tíz év alatt 1400 kutyának talált családot. Tíz év alatt egy fillér támogatást nem kapott sem az államtól, sem az önkormányzattól.

Amikor rákérdeztem, hogy miért nem tesz fel a közösségi oldalára megindító fotókat (jut eszembe, az összes többi mellett ezt is csinálja, ahogy tudja), nyílt sebeket, fekélyes szemeket, kifordult végtagokat – erre nyílik a pénztárca, csörren az adomány – azt mondta, mert neki nem az a dolga. Ő a fekélyes szemet kezeli, nem kampányol vele. A kifordult végtagokat megműtteti, a sebeket bekötözi. Soha nem tenne fel olyan fotót egyetlen kutyáról sem, amilyet emberként ő sem szívesen látna önmagáról. Mert a kutyának is van méltósága és azt ő tiszteletben tartja.

És tényleg. Amikor megismerkedtünk és először meglátogattam őt és a falkát, volt egy nagyon idős, nagytestű kutya a kicsik között. 25 kiló körüli nagy mackó, már nem tudott felállni. Kati naponta tornáztatta, a hasa alatt áthúzott törölközővel emelte, sétáltatta, takarította a már nem szobatiszta kutyus után amit kell. És tisztelte. Harcolt érte mindvégig. Amikor eljött az idő, amikor tudta, a fájdalom nem lesz kezelhető, elengedte. Meggyászolta. Nem kampányolt vele. Nem kért pénzt az ellátására, nem töltött fel fotókat, nem gyűjtött a hamvasztásra. Mert ha úgy alakul – ennyi beteg kutyánál bizony olykor úgy alakul – a végtisztesség is kijár a kutyáknak.

Emlékszem Kisnyuszira is. Kölyök volt. Teljesen lebénult, csak a szeme mozgott. A gazdi altatásra szánta, Kati nem engedte. Megharcolt érte, a kutyus ma boldog, virgonc kis jószág. Futkározik, játszik, ahogy egy kiskutyának kell. Arra is emlékszem, hogy csak egy gondosan betakargatott kiskutya fotója került fel az oldalra. Mert neki is van méltósága.

Most egy pillanatra görgessünk vissza az előbbi fotóhoz, ahol kupacban fekszenek a rémült kutyák. Megvan? Akkor mutatok valamit:

Ők abból a kupacból vannak. Játszanak. Amit soha nem tehettek azelőtt. Megtanulták, mert Kati megtanította. És a segítők, az önkéntesek, a támogatók segítettek ebben. Olyanok ezek a kiskutyák, mintha beleszülettek volna a jóba, a szeretetbe, a biztonságba. Pedig nem. Annak a 10 év alatt gazdisodott 1400 kutyusnak egyike sem született bele. Ők a mocsokból, az éhezésből, a fájdalomból, a félelemből jönnek mind. De kijöhetnek a fényre, mert vannak ilyen elszánt emberek és vannak ilyen szervezetek. Köszönet érte nekik, mindegyiknek.

Szemérmetlenül kampányoltunk és ezután is fogunk. Ha valaki még nem szavazott, de rászánja az időt és nincs elvi kifogása, akkor kérjük szépen, segítsetek. Köszönjük.

Jó hosszú lett. Nem baj. A nap kommentje Józseftől:

A szervilizmusra épülő rendszer egyetlen -kétes- pozitívuma, hogy állandó versenyben tartja a szervilis barmokat.😃

adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.