December 15,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Szánalmas fricskakeresztények

Némi elhanyagolható, ám módfelett egészséges morfondírozás után döntöttem úgy, hogy alámerülök a csepel.hucsepel.infoNémeth Szilárd narancsököl közösségi oldala által körülhatárolt fekete lyukban, és hétvégi móka gyanánt szóvá teszem az alábbi nagyszerű hírt:

„Kőkeresztet állítanak fel Csepelen, a LIDL áruházzal szemben

Az utak mellett felállított kereszteknek nagy hagyományuk van Európában – ennek megfelelően Magyarországon is. A feszület azt szolgálja, hogy aki nem tud eljutni az Isten házába, elhaladva előtte út közben is mondhasson egy fohászt.

Csepel két nagy becsben tartott kőkeresztjét tavaly újíttatta fel az önkormányzat. Advent első vasárnapján egy harmadik átadására is sor kerül. Talán ott, ahol a legnagyobb szükség van rá. A csepeli 10 emeletes panelházak között, a LIDL áruházzal szemben.

Ezen a környéken régóta nincs már feszület, a LIDL áruházlánc pedig szeptemberben keltett nagy botrányt azzal, hogy egyik termékükön leretusálták a csomagoláson látható templom kőkeresztjét. A fehér műkő kereszt a talapzattal együtt 3 méter magas lesz, és kovácsoltvas kerítés fogja körbe.”

Egyrészt fontosnak gondolom, hogy Németh Szilárd csepeli atyaúristen és intellektuálisan könnyűsúlyú birkózó ne csupán néhány eltévelyedett/véletlenül a helyszínre tévedt fricskakeresztény társaságában adja át ezt a csodálatos, csakazértis kőkeresztet december 3-án, Advent első vasárnapján, az Úr megpihenésének napján.

Másrészt kicsit össze vagyok zavarodva a kőkereszt-feszület témát illetően, és nehezményezem, hogy pont azok dilettánskodnak ebben az ügyben, akik egyébiránt a leghevesebben döngetik a mellüket, amikor a kereszténység védőszentjeinek helyére kell lépni.

Harmadrészt szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy a nagy igyekezetben bele tetszettek fosni a ventillátorba: mint tudjuk, az európai kereszténység halott, tehát az utak mellett felállított kereszteknek/feszületeknek már csak ezért sem lehet hagyománya Európában. Mi következik ebből? Hogy ez így, ebben a formában döbbenetes, felháborító, és mélységesen ellentmond az evidentikus (by különSemjénzsolt) fideszes propagandának. Az külön szentségtörés, hogy ezt a butaságot a birkozó alelnök is büszkén terjeszti.

Magyarország tehát sem ennek, sem semmi másnak megfelelően nem követheti a nem létező európai hagyományokat, ezért barátilag javaslom úgy átírni ezt a félresikerült szöveget (talán még nem késő), hogy: bezzeg a hanyatló Európával ellentétben mi akkor is, csak azért is felkúrjuk a kőkeresztet, vagy feszületet, vagy fogalmunk sincs mit a 10 emeletes panelek közé a Lidl áruházzal szembe. Hogy valószínűleg ízléstelen és a táj harmóniájába – már ha 10 emeletes panelekkel kapcsolatban egyáltalán indokolt lehet a harmónia szó – is belerondít, az mindegy. Az a lényeg, hogy a fideszes önkormányzat jól visszavágott a rohadék multinak, amiért a tartós tej, vagy a szójaszósz, vagy a háztartási keksz, vagy a banános joghurt csomagolásáról galád módon eltávolított/leretusált egy templomekeresztet.

Hogy akkor most egy sima kőkeresztről, vagy feszületről (értsd: a megfeszített Krisztus teste a fémből, fából, kőből készült kereszten) beszélünk, azon szintén ne akadjunk fenn, ha a kirakatkeresztények sem akadtak fenn rajta. Sőt. Egyáltalán nem az agresszív ateista beszél belőlem, aki mindenbe beleköt, aminek köze van a Fidesz által kisajátított kereszténységhez. Amennyiben Csepel derék és jólétben élő polgárainak ez elégtételt jelent és annyira hiányzott, mint egy falat kenyér, én egyáltalán nem szeretném elrontani az örömüket. Ha már Szilus kultúrharcosnak nem sikerült Csepelre vinnie a francia pápaszoborról leműtött keresztet, ez a műkőből készült csoda is bőven megteszi.

Érteni vélem azt is, hogy ebben az ideológiailag agyonbutított szellemi-lelki rezervátumban nincs nagyobb üzlet, mint a kereszt (és a kerítés, és a stadion és így tovább), mégis minden alkalommal képes vagyok megrökönyödni ezen az álságos, propagandisztikus magamutogatáson. Hogy Európa védőbástyájának, úgy értem a magyar állampártnak a kereszténysége a fricskából, dacból, szemfényvesztésből felállított külsőségekben mérhető. Hogy ezeknek az állítólag oly nagy becsben tartott hit és a vallás nem más, mint az út szélén árult portéka, amivel megélhetésileg üzletelni lehet.

Mennyire kell valakinek belülről rohadni ahhoz, hogy állandóan a külcsínnel legyen elfoglalva, hogy az országszerte – jelen esetben pusztán óvodás provokációból – felállított fohászkodási segédeszközökben mérje a hitét, a vallásosságát, amit ócska politikai hadviselésének rongyos zászlajára tűz? Milyen minőségű hitük lehet ezeknek a faragott képeket, bálványokat, kőszobrokat, feszületeket avató és rivaldafényben imádó bakelitkeresztényeknek, akik egy keresztet is azért állítanak, hogy a LIDL-nek üzenjenek?

Ha van Isten, fogalmam nincs mit szól ehhez az olcsó parádéhoz, de tökmindegy is. Akinek a LIDL áruházzal szemben holnap felállításra kerülő műkőből készült keresztre van szüksége ahhoz, hogy hagyományőrzésileg fohászkodni tudjon, annak tökmindegy. Az nyilván azt sem fogja fel az agyával, hogy a vallás, a hit a legmélyebb magánügy, hogy bárkinek joga van hinni, vagy nem hinni és hogy attól nem leszünk értékesebb, magasabbrendű hőskeresztények, ha csak olyan termékeket vásárolunk, amelyeken templomok kőkeresztjei díszelegnek.

Igen, mindenkit túlüvöltő Rezsiszilárd úr, önről is beszélek. Az értelmezéssel ne fáradjon, de annyit megtehet a kedvemért, hogy legalább addig nem sorosozik, ameddig felállítja a Fidesz visszataszító fricskakereszténységének e legújabb remekbeszabott darabját. Már annak is tudnék örülni.
adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.