December 15,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Ha végre mi is eltűnünk, akkor jobb lesz nemzeti kormányunknak?

Szép napot mindenkinek! Mától sokkal boldogabban fogok élni. Megtudtam ugyanis, hogy virágzik a magyar mezőgazdaság (is). Ezt nem máshonnan tudom, mint a Nemzeti (mi más?) Agrárgazdasági Kamara hetente érkező elektronikus szemetéből. Ebből rengeteg érdekességet meg lehet tudni, csak az nem világos, melyik országról van benne szó.

Ebből a hírlevélből leginkább azt lehet megtudni, hogy mi módon lehetünk egyik napról a másikra Mészáros Lőrincek. Természetesen nem kell hozzá semmi más, mint hogy kemény, szorgos és önfeláldozó munkával (mintha ezt a típusú tevékenységet bármi más módon is lehetne/érdemes volna csinálni) és persze a drága jó kormány adta lehetőségeket kihasználva boldogan szorgoskodni az eperpalánták, vagy a napos csibék körül.

De ez nem is olyan egyszerű.

Felvázolom, hogy én mit látok. 25 éves, állattenyésztő mérnöki diplomával rendelkező, erős idegzetű (a mai világban ez önmagában siker) és egészséges férfi vagyok. A következő lehetőségeim volnának a fent említett csodálatos magyar (remélem, arról volt benne szó) mezőgazdaságban:

Tegyük fel, hogy nincs semmi tapasztalatom, de szeretnék ebben a fantasztikus ágazatban dolgozni. Miért is ne? Magyarországnak szinte mindig ez volt a gerince. Szóval szeretnék mezőgazdálkodni. Pénzem nincs, most végeztem el valami hihetetlenül nehéz, ámde piszkosul magas szakmai háttéret nyújtó középiskolát, vagy OKJ-s tanfolyamot.

Itt megtanultuk a legfontosabb dolgokat a mezőgazdaságról (úgy is mondhatnám, az esszenciát), mint például a tűz- és balesetvédelmet, vagy mondjuk a tehénelléshez nélkülözhetetlen, kétismeretlenes egyenletek megoldását (szerintem ez előtt senki nem tudta kiszámolni, hogy a tehénből kijött borjúnak a tehén az anyja).

Na, de elkanyarodtunk. Melyek a lehetőségeim? Elmegyek egy vállalkozóhoz. Ilyen típusú embert nem nehéz találni. Ahol szántóföld vagy istálló van, ilyen is akad. Megkérdezzük, van-e munka? Megtudjuk, hogy van. Nem kell mást tenni, mint napi 8-14, esetleg 16 (!!!) órát dolgozni.  Mivel főleg idénymunkáról beszélünk, télen nem kell dolgozni. Egyébként nem megerőltető, hiszen 10-ből 4-en már két éve itt vannak. Ezt a csodás munkát 550 forintos – ha minden jól megy, ez akár 650 forintra is felmehet – órabérrel honorálják. Be is jelentenek, csak éppen 4 órában. (Fel lehet úgy is fogni, hogy csak 4 órát kell naponta dolgozni, tiszta jó!)

Egyébként nagyon érdekes (nem találok jobb szót), vagy nagyon kiszolgáltatott embernek kell lenni, hogy ezt valaki bírja. Na, de akkor ki dolgozik? Ez a dolog főleg Dél-Magyarországon úgy oldódott meg, hogy nagyrészt román vendégmunkásokat foglalkoztatnak a vállalkozók. Némelyik akár 40-50 főt is. Valahogy nekik le lehet tolni ezt a torkukon, jobban keresnek, mint otthon, ráadásul miután hazaküldik a pénzt, abból marad is nekik egy kevés. Szállást kapnak (a magyar az nem kell), nem baj ha 15-en vannak egy házban, az sem érdekes. (Csendben megjegyzem, ők a gazdasági bevándorlók, és már vagy 15 éve ide járnak dolgozni).

Jó, tegyük fel, hogy az előbb említett példánál egy kicsit iskolázottabb vagyok (nem gázszerelő, annak születni kell). Ha most valaki felmegy egy oldalra, ahol álláshirdetéseket lehet keresni és talál, mondjuk az egész országban 10 mezőgazdasági mérnöknek való munkát, az kérem, szóljon nekem is.

Miért is van ez így? Ahány hasonló helyen dolgoztam (persze mint telepi munkás vagy raktáros), minden pozíciót, ami kicsit is jobban fizet (ne áltassuk magunkat: egy diplomás telepvezető akár bruttó 220-at is hazavisz), azt mind valakinek a valakije töltötte be. A kisebb vállalkozások, ezért nem hajlandóak fizetni egy embert, kitanulják, vagy kitanítják gyerekeiket és meg is van oldva minden.

Tehát nem fogok dolgozni. Sem mint munkás, sem mint középvezető.

Akkor egy dolog maradt: alapítsunk vállalkozást.

10 éve foglakozom állatokkal (főleg díszbaromfikkal, lovakkal, kecskékkel, birkákkal). 7 éve vagyok őstermelő. 14 hektárt tudtam venni egy tanyához elég komoly hitelből. Jelenleg 2 millió forint körüli az állataim értéke. Tehát van tőkém, időm, iskolám.

Megpróbáltam.

Eredmény: nem tudok belőle megélni egyedül sem (se gyerek, se asszony)!

Hiába van ennyi mindenem, rászorulok egy olyan munkahelyre, amit szívemből utálok. Nem tudok egy normális vállalkozást indítani, mert csak a járulékok elviszik a hasznot.  Nincs érdekvédelem, megfelelő biztosítási háttér és főleg nincs megfelelő vásárlóerő! Minek termeljek, ha az, amit megtermelek, bármikor teljesen elveszhet, vagy ha megmarad, nem bírom eladni?

Egyedül csak a szakma szeretete van, amiért kitartok.

De ez nem az én egyéni problémám.

Mi, akik őstermelőként, vagy kisvállalkozóként, a mezőgazdaságban dolgozunk, mindig ezt csináltuk, valószínűleg mindig ezt is fogjuk, ha megéri, ha nem. De ebből megélni nem lehet. Semmilyen pluszt nem hoz a családoknak, örülünk, ha legalább nullára jövünk ki.

A nagyoknak megéri, ők kézben tartanak mindent, rengeteget képesek termelni, ha valami rosszul sül el (akár egy jégeső), ők akkor is tudják tankolni a 4 autót. Ők megnyerik a pályázatot, mi nem.

Azok az emberek, akik megtestesítették a falusi kultúrát, akiknek a tanyája, vagy disznóólakkal övezett kiskertes háza az ország bármely részén ismerős lehet, el fognak tűnni.

Valahogy nem tudom úgy értelmezni, hogy a bevezetésben említett NAK-nak nem ez a célja.

Ha végre mi is eltűnünk, akkor jobb lesz nemzeti kormányunknak?

Gábor

adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.