December 16,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Két bőrönd

Ül az ágy szélén és nézi az ócska bőröndöt. Minden évben előveszi karácsony előtt. Olyan ez neki, mint a gyertyagyújtás halottak napján. A bőröndben ott van minden. Az egész múltja.

Emlékszik arra a régesrégi napra, amikor először ült így a bőrönd előtt. Összecsomagolta a kevéske holmiját, a gyerekek ruhái is befértek, még maradt is hely, de nem volt mivel kitölteni. A gyerekkorát, az emlékeit, a halottai sírját, a víz alól kiemelkedő templomtorony látványát nem vihette magával. A megaláztatást, a félelmet, az üzletek üres polcait, a sorbanállást, a hideget és a sötétet nem akarta magával vinni.

Elindult hát egy félig üres bőrönddel, hogy a gyerekei szabadon nőhessenek fel. Hogy ne szabhassa meg egyetlen ember a jövőjüket, ne más döntse el, mit tanulhatnak, ne legyen eleve elrendelt a sorsuk, hanem rajtuk múljon. Elindult, hogy ne kelljen többé félnie, hogy ne nézzen körül rettegve, ki hallotta, amit mondott. Elindult, mert elege volt a figyelő szemekből, a besúgókból és abból, hogy a besúgásért cserébe jobb élet járt, a szakértelem helyett a rokonság és a párthűség számított és aki nem lépett és éljenzett egy ütemre a többiekkel, azt azonnal kilökték maguk közül.

Megérkezett, kicsomagolta a bőröndöt és boldog volt. Nem mindig és nem teljesen, de boldog.

Teltek az évek és egyre ritkábban mosolygott. Először nem tudta, nem fogta fel, mi változott. Aztán megértette. Ismét megtörténik. Itt, a szeme előtt épül fel az, ami elől elmenekült. A bizsergés a tarkóján, a figyelő szemek. A telefont szorongató, feljelenteni kész buzgalom. A szakértelem helyett a párthűség, a származás. Az az egy ember, akinek az akarata, mohósága, pszichózisa mozgat minden szálat.

A boltok polcai zsúfolásig telve, de sokak számára akár üresek is lehetnének, mert éppen úgy nem jutnak hozzá a szükségleteikhez, mint ott, akkor. A gyermekek sorsa születéskor eldől, nincs kitörési lehetőség. Mások döntenek arról, hogy mit tanítsanak az iskolákban és mások döntenek arról, hogy mit írjanak meg az újságok.

Ugyanaz az éljenző tömeg a zsarnok lábainál, ugyanaz a szervilis sáskahad a húsosfazék körül. Ugyanazok a rémült tekintetek, ha kicsúszik egy vélemény, egy kritika. Mert aki nem azt hörgi, amit elvár a hatalom, az az állását, a megélhetését, a jövőjét kockáztatja.

Ismét megtörténik és nem érti, hogy ezt a többiek miért nem látják. Miért nem értik, hogy ez nem jó, ez megöli a lelket. Aki elpusztítja a szabadságot, a demokráciát, az nem megváltó, hanem őrült. Ő látta már ezt az őrületet és nem akarja ismét átélni.

Ül az ócska, egyelőre üres bőrönd előtt és a gyerekeire gondol. Arra a napra, amikor az ő bőröndjeiket csomagolta be, mert menni akartak innen. Valahová, ahol nem kell félni a kimondott véleménytől, ahol nem a kapcsolatokon múlik, ahol a tehetség, a szorgalom és a tudás elég, nincs szükség a darabokra tört gerinc szilánkjaira az emberhez méltó élet megteremtéséhez. Hiába hozta őket ide, hiába mentette ki a sötétből, az utánuk jött. A menedékből menekülni kell. Újra.

A gyerekei már akkor tudták. Ő most értette meg és döntenie kell, hogy elkezdi becsomagolni a régi bőröndöt, vagy visszateszi a helyére, a szekrény mögé.

Mozdul a keze, hogy kiválogassa a szekrényből a fontos dolgokat. Ekkor hallja meg a kopogást. Régi barát. Neki szerencséje volt, itt született, nem kellett maga mögött hagynia az emlékeit. Nem tudja, milyen az, amikor az ember tehetetlenül nézi a sötétség terjedését.

De, tudja. A barát kezében egy új bőrönd. Leteszi a másik mellé a földre. Kinyitja. Az is üres. Még üres. Ülnek az ágy szélén, nincs szavuk. Nem is kell. Mindkettejük agyában ugyanaz a késéles gondolat kering: bozgor.adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.