December 16,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Legyen ez a söjtörkék karácsonyi ajándéka

Régen volt már szó a söjtörkékről, pedig az idő halad, a kiskutya lelkek és testek lassan gyógyulgatnak. A test talán gyorsabban, mint a lélek. A műtétek megtörténtek – fogak rendbetétele, ivartalanítás -, a sebek szépen összeforrnak.

A beléjük ivódott félelem sokkal lassabban oldódik. Évekig éltek úgy, hogy egy pillanatra sem hagyhatták el a börtönüket, az apró dobozt, vagy ketrecet, ahová sokadmagukkal zsúfolódtak be. Az ingerszegény környezet, az éhezés, a nyári hőség, vagy éppen a tél hidege ellen nem volt más védekezés, csak egymás közelsége. Egymásból merítettek bátorságot és erőt a napi borzalom túléléséhez. Ez nem változott akkor sem, amikor kiszabadultak. Csak egymásban bíztak. Éppen ezért igyekeztek a befogadó szervezetek úgy elosztani őket, hogy akik egy ládában, ketrecben raboskodtak, azok együtt maradhassanak.

És elkezdődött a rehabilitáció. Hihetetlen türelem kell hozzájuk, hiszen az évek alatt felhalmozódott sérüléseket csak rétegenként lehet lebontani. És közben az élet nem áll meg, mentésre váró kutyák végtelen sorával kell megküzdeniük a civilekből álló, adományokból fenntartott szervezeteknek.

Kell a segítség. A legtöbb menhely létszámstopot kénytelen hirdetni, mert nincs hely, mert szűkösek a lehetőségek, mert hónapról hónapra bizonytalan az az összeg, amiből gazdálkodhatnak. Minden fillér adomány, táp, maradék állatgyógyszer, már nem használt póráz, megunt pléd jól jön. Mindenhol. Bárki, aki segíteni akar, biztosan talál a környéken olyan menhelyet, ahol le tudja adni a kamra takarítása közben talált, még ehető, de felhasználni nem kívánt rizst, száraztésztát, de akár a felesleges zöldséget, gyümölcsöt is. Mert a kutyusok a gyümölcsöt is örömmel eszik. Ha ismerik. A söjtörkék soha nem találkoztak ilyesmivel – tulajdonképpen az élelmezésükre használt döglött, tollas csirkén kívül semmivel nem találkoztak. Most ismerkednek vele.

És most ismerkednek a kerttel, a fűvel, a friss levegővel, a szabadsággal is.

A többiek – akik nem a söjtöri rémtanyáról, de hasonló szörnyű létből érkeztek – már ismerik a finomságokat.

Ők mind gazdira várnak, az ő kis lelkük már készen áll rá.

Nem szoktunk tőletek ilyet kérni, csak nagyon indokolt esetben. Most mégis kérünk. Sok-sok megosztást szeretnénk és azt, hogy beszéljetek az ismerőseitekkel, kérjétek meg őket, hogy segítsenek. Egy fillérbe sem kerül, csak pár perc kell a napodból.

Az Erste Bank pályázatot hirdetett. Ezen a pályázaton indul az Állat és Ember Á.V.E. is. Három millió forintról van szó. Aki a legtöbb szavazatot kapja, az kapja meg az összeget is. Mi itt a Szalonnánál eddig is segítettük az egyesületet – nem azért, mert jobbak, mint a többiek, hanem mert mi őket ismerjük, eddig három kutyust fogadtunk örökbe onnan, napi kapcsolatban vagyunk évek óta, értük tudunk kezességet vállalni – ezután is segíteni fogunk. Most azonban kérjük az olvasóink segítségét is, mert olyan sokan vagyunk, talán azok is örömmel áldoznak erre pár percet, akik segítenének, de maguk is szűkösen tudnak csak megélni. Itt csak szavazni kell, semmi mást.

A pályázat ITT található, szavazni is itt lehet. Minden egyes megosztás és (főleg) minden szavazat nagyon fontos. Legyen ez a söjtörkék és nem-söjtörkék karácsonyi ajándéka. Tőlünk, tőletek.

Köszönjük.adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.