December 16,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Idáig még csak-csak értem, de innen kezdve nem és ebben kérném a segítségedet, drágaegy Viktorom!

Drága Viktor!

Tudom, hogy a Soros megtámadott téged és van most elég bajod magadtól is, de hátha tudsz időt szakítani két háború között és válaszolsz nekem. Vagy szólsz valakinek, hogy válaszoljon. Sőt, jobb is lenne, ha a Lázár kollégád válaszolna, mert végül is ő ültette bele a fülembe a bogarat és azóta sem hagy nyugodni a dolog.

Az úgy volt, hogy Lázár János tartotta ezt a félretájékoztatós sztendapkomédiát, amit szokott minden héten. Tudod, azzal a szőrös emberrel közösen szoktak fellépni, amelyik úgy néz ki, mint egy hajléktalan, aki két hete nem jutott be a szállóra megmosakodni. Na de nem ő az érdekes, hanem a Lázár. Aki elmagyarázta, miért is jó nekünk az a hitel, amit a Putyin adott azért, hogy aztán abból a pénzből fizessük ki azt, hogy ők felépítik nekünk Pakson az atomot.

Azt mondta ez a szép ember – nem a szőrös, hanem a Lázár – hogy az úgy van, hogy mondjuk 4,5 százalék kamatra adta Putyin a pénzt. Az ugye most drága (pedig emlékszem, hogy ti azt hajtogattátok, az évszázad üzlete, bár valakinek biztosan az), mert olcsóbban lehet kapni a piacon. Nálunk mondjuk a piacon nincs hitel senkinek, de nem is erről beszélt a Lázár, hanem hogy a hitelpiacon olcsóbb. És akkor majd most az lesz, hogy mindig megnézik szakemberek, hogy megtartjuk-e az orosz hitelt, vagy lecseréljük olcsóbbra.

Idáig még csak-csak értem, de innen kezdve nem és ebben kérném a segítségedet, drágaegy Viktorom! Te mégis okosabb vagy énnálam. Tehát. Azt mondta Lázár, úgy cseréljük le a marhadrága Putyin-hitelt, hogy veszünk fel olcsóbban másik hitelt és abból jól visszafizetjük a Putyint és akkor mi jól járunk. De még nyerünk is rajta. Na, ezt nem értem én. Mondom, hogy gondolkodom az egyszerű agyammal.

Például átmegyek a szomszédhoz és mondom neki, hogy építek én neki egy helyre kis disznóólat egymillióért. Erre ő azt mondja, hogy már van egy disznóóla és nem is biztos, hogy akar több disznót tartani, de én meggyőzöm, hogy akar. Erre azzal jön, hogy amúgy sincsen rá pénze, mert csak kétszázezer forintja van. Mire én mondom, hogy nem baj, adok neki nyolcszázezret hitelbe 4,5 százalékos kamatra. A szomszéd pálinkázás közben belemegy, megállapodunk.

Én odaadom neki a pénzt, amiből aztán ő kifizet engem, mert én viszem a téglát, a deszkát, meg hát a kőművest is. Ezeken is keresek persze, mert ugye csak kell valami kis haszon nekem, meg a kölcsönön is keresek, amiből engem fizet ki a szomszéd. Igen ám, de egyszercsak rájön, hogy olcsóbban is kaphatna hitelt, mondjuk fél százalékért. Erre azt találja ki, hogy felveszi a fél százalékos kamatra a hitelt és abból nekem visszafizeti a nyolcszázezret. De ugye én sem vagyok hülye, hogy elengedjem a kamatot. Én rendes vagyok és elengedek mondjuk két százalék kamatot, mert nem egy év alatt fizette vissza, hanem két hónap alatt. Maradt neki 2,5 százalék kamat, meg a másik hitel után a fél százalék, az meg már három. Szóval jól hétszentség, hogy nem jár, legfeljebb nem jár olyan szarul.

Tehát én felépítek a szomszédnak egy olyan disznóólat, ami nem is kell neki, én keresek az építőanyagon és a munkán, plusz keresek azon, hogy én hiteleztem meg a szomszédnak azt a pénzt, amiből engem kifizet. Ő meg annak örül, hogy végül nem is 4,5, hanem csak 3 százalék kamatot fizetett a kölcsönért.

A kérdésem az, drága Viktor, hogy ez mitől jó az én szomszédomnak? Ha majd időd engedi, feltétlen válaszolj, hátha megértem. Addig is puszillak – a Lázár barátodat is – és élezem a kapát szorgalmasan. Hátha kelleni fog hamarosan.adomany-1

 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.