„A Fidesz olyan párt, amelynek kormányzása idején azok is otthon érzik magukat az országban, akik nem rá szavaztak.”
Alsó széle, közepe, ahogyan Nagy főtörzs tanította – Gulyás Gergely ugyan csak hatéves volt abban az időben, amikor én egy romantikus februári délelőttön Sárbogárd külterületén, egy kényelmes traktornyom csiklandozón hűvös vizében hasalva, minden erőmmel védtem a népköztársaságot, de tény, kommunikációban azért elég szépen kinőtte magát, és van még benne potenciál.
Otthon érzik magukat, de még mennyire: nemkülönben végre már azok is, akik egyelőre még nem, de ha eszük van, majd csak be kell látniuk, hogy egyszer csak majd igen. Mert aki nincs ellenünk, feleellenségeim, az is ellenünk van, ha nem ma, hát holnap vagy jövőre. Mindig jól jön egy újabb löket gyűlölet, és látni való, hogy nincs az a megrakott szénásszekér, amire fel ne férne még egy villával. Jó itt, na. Érezzük magunkat otthon, buli van. Módjával, úgy ésszel egy kicsit, de buli van. Lassan fuss, fogyassz kulturáltan. Lehet az a haj hosszú, csak legyen ápolt. Meg rövid. Ne lopj. Keveset. De inkább azt se, bízd a profikra. Mi vállaljuk a lelki terheket. Nekünk amúgy is megbocsáttatik: Ő is a mi emberünk kutyánk köly otthonérzőnk. Szeret itt.
Na, kanyarodnék egyet a lényeg irányába, ne húzzam már a drága időtöket: van nekem egy barátom, pontosítok, több barátom is van, továbbmegyek, olyanok is, akik vállalják… de ez az egy barátom, akiről most szó van, elhagyta az országot. Azért vagyok baromi nyugodt az inkognitóját illetően, mert sajnos nincs egyedül – leginkább azt mondhatom, jó pár tucatnyian elhúztak innen, és most csak a belső kört mondom. Tudom, persze, csak tapasztalatot szerezni mentek úgy ötven évre, miután itthon már elég bőségesen begyűjtötték a tapasztalatokat és levonták a megfelelő konzekvenciákat, aztán úgy füstöltek el, hogy vissza se nagyon néztek. Mindannyian nélkülözhetőek persze, amúgy sincs szükségünk a belső ellenségre, árulókra, hülye kérdésekre, véleményekre, tudásra, szaktudásra, tapasztalatra, semmire – van nekünk Mészárosunk, Némethünk, Tállaink, Semjénünk, Deutschunk, Farkasunk, Kósánk, kössétek ki nyugodtan a netet, ilyen gigászok mellett nem kell tovább. (A Főnöknek azért előtte mentsétek már le pendrive-ra, légyszi…) És remélhetőleg lesz még Gyere haza, fiatal!-program, amiben megszólítják őket, szívből kívánom, hogy így legyen, egy jóízű nevetés mindig javít az ember lelkén…
Na, szóval ez a bizonyos barátom is kint van egy ideje, azért rendszeresen dumálunk, ha máshogyan nem, firkálgatunk a neten. Ahogyan már említettem is, az itthoni tapasztalatszerzést elég jól kimaxolta, nem pont jókedvéből húzta el a csíkot, elege lett ebből-abból, jó, tudom, az ő hibája, ha nem olyan élhetetlen, megcsinálja okosba’ az egészet, most neki is lehetne olyan navelnöke, aki csökkenti a benzinárat; vagy emberségminisztere, aki a rádióban közli, hogy ők többek között adócsökkentéssel támogatják a munkavállalókat. (Támogatás helyett tán európai fizetést kéne adni a munkáért, nagyuram, legalább kísérletet tenni a rabszolgatartó rendszer felszámolására… na, sebaj, majd máskor…) No, minap ismét rám ír, egy idézetet küld át, 1945-ből, idemásolom, szerintem hetvenegypár év után is eléggé üt:
„Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a »jobboldaliság« címkéjével ismert különös valamit; a tudatot, hogy ő, mint »keresztény magyar ember«, előjogokkal élhet e világban; egyszerűen azért, mert »keresztény, magyar úri ember«, joga van tehetség és tudás nélkül is jól élni, fennhordani az orrát, lenézni mindenkit, aki nem »keresztény-magyar« vagy »úriember«, tartani a markát, s a keresztény-magyar markába baksist kérni államtól, társadalomtól: állást, kitüntetést, maradék zsidóbirtokot, potya nyaralást a Galyatetőn, kivételezést az élet minden vonatkozásában. Mert ez volt a »jobboldaliság” igazi értelme. S ez a fajta nem tanul. Aki elmúlt harmincéves és ebben a szellemben, légkörben nevelkedett, reménytelen; talán megalkuszik, fogcsikorgatva, s mert önző és gyáva: bizonnyal hajlong majd az új rend előtt; de szíve mélyén örökké visszasírja a »jobboldali, keresztény, nemzeti« világot, amelyen belül olyan szépen lehetett zsidó vagyont rabolni, versenytársakat legyilkolni és aladárkodni a nagyvállalatokban, képzettség és hozzáértés nélkül. S lehetett »előkelő közhivatalnok«-nak lenni és sérthetetlen, páncélinggel védett katonatisztnek; s mindezért nem adni semmit, csak becses létezése tényét. Ez a fajta soha nem változik meg. De amíg ezeknek szavuk van, vagy befolyásuk, Magyarország nem lesz nemzet.”
Ennyi… ha angolok lennénk, tán azt mondanám eltűnődve: well, well, well. De nem vagyunk. Úgyhogy inkább elárulom, a szerző – Gyurcsány Soros Márai Sándor. Gondolom, ha netán eddig nem volt a mai Magyarország úgynevezett kormányának ellensége, hát mostantól nyugodtan lehet – jöhet is mindjárt egy jó kis plakátkampány, tájékoztató füzet, inzultáció, telefonos zaklatás a Márai-tervvel kapcsolatosan, pár száz milliárdért.
Ja… hadd mondjak már még valamit, mielőtt elfelejtem, miért is kezdtem bele: a barátom, innen azért, gondoltam, épp elég távol, az idézet elé ezt írta: Szia… posztolni akartam, de nem merem… gáz, nem? Tízévente kap el a Márai-betegség, amikor nem tudom abbahagyni a Naplók stb. olvasását… Most épp ezt nem merem posztolni… Hm… azt kérded, gáz-e? Nem, barátom, nem gáz: azazhogy nagyon is az, csak nem neked. Sokkal inkább azokra nézve, akiktől még pár ezer kilométernyire is ezt érzed, ezt kell érezned – na, szerintem ez a nagyon kínos.
Mehetünk, futhatunk, bujkálhatunk, amíg bírunk – ha ettől a fajta félelemtől nem tudunk megszabadulni, akkor röhögve elérték, amit akartak: hogy nem mondjuk, nem szólunk, nem teszünk semmit, nem vágunk oda, mert félünk. Pedig nincs mitől, nincs kitől. Ez lenne a dolog lényege, mint tudod…
Boda András
https://www.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.