Addig viszont kuss!

Fotó: MTI Fotó: MTI

Kovács Zoltán bedurcázott. Tette ezt azután, hogy a Washington Post nem hozta le állásfoglalását, mely szerinte megsértette az olvasók infromációhoz való jogát. Kibukott, mert elszokott attól, hogy valaki nemet mondjon neki. Hogy képzelik, hogy nem adnak teret a magyar kormány reakciójának? Hát úgy, kedves Kovács Zoltán, hogy a Washington Postnak megvan a mérlegelési lehetősége, mellyel élni is kívánt. Az, amit ön kormányszinten képvisel, nem a magyar emberek véleménye, hanem az önök egyoldalú, buta propagandája. Ha valaki ezt le is meri írni, azt úgy hívják: véleménynyilvánítás, amire a Postnak minden joga megvan. Az, hogy az ön okfejtésére nem voltak kíváncsiak, nem őket, hanem önt minősíti.

Ön, a kormány szóvivőjeként úgy viselkedik, mintha minimum kötelességük lett volna lehozni a magyar kormány, egyoldalú, demagóg hazugságát. A Post egy korábbi cikkében foglalkozott a Soros plakátokkal, melyek szerintük gyűlöletkeltésre alkalmasak, ezt pedig Kovács nem hagyhatta szó nélkül, szerinte ugyanis a kormány mindössze kíváncsi volt a magyar emberek véleményére a Soros György féle migrációs politikával kapcsolatban. Biztos hogy ez történt, kedves Kovács Zoltán?  Nem ellenségkép-gyártás, esetleg gyűlöletkampány? Továbbá az mitől nem egyoldalú ön szerint, hogy a kormány saját hatáskörben dönt több milliárd adóforintról és azt egy lejáratókampányra költi?

Az, hogy később kitér a demokrácia egyik alapgondolatára, miszerint a másik felet is meg kell hallgatni, már vicc kategória. Pont ön mondja ezt, egy olyan kormány képviseletében, amely teljes mértékben leszarja országa lakóinak véleményét. Egyoldalúan írja át az ország alkotmányát, dönt olyan kérdésekben, melyek ránk, magyar emberekre tartoznak. Nem elég, hogy a világ egyik legnevesebb lapját antidemokratikusnak nevezi, de megítélése szerint az, hogy nem jelentették meg véleménycikkét, cenzúrának minősül.

A cenzúrától pedig villám léptekkel jutunk el oda, hogy a Washington Post, a magyar kommunizmus legsötétebb korát idézi. Ha már állami cenzúráról és a kommunizmus legsötétebb korát idéző újságokról van szó, akkor érdemes lenne megemlékezni a most Magyarországon uralkodó helyzetről is. A Népszabadság politikai célú, kézivezérelt bezáratásáról, az Origo mellett több tucat megyei lap, rádiók és tévécsatornák fideszes strómanok kezére játszásáról, a még ellenzékinek minősülő újságok és rádiók ellehetetlenítéséről. Az állami – értsd közpénzből fenntartott – csatornák egyoldalú, undorító tájékoztatásáról; a politikai ellenfelek köztévén történő lejáratásáról, szintén a mi pénzünkből.

Kovács Zoltán szerint a Washington Post hátat fordított a demokráciának, ami őt aggodalommal tölti el. Tudja mi tölt el minket aggodalommal, kedves Zoltán? Magyarország helyzete, a kilátástalanság, az összeomló egészségügyi és oktatási rendszer. A demokratikus intézmények lebontása, az igazságszolgáltatás függetlenségének szétrombolása. A magyar kormány nem hátat fordított a demokrácia intézményének, hanem azt páros lábbal rúgta a szakadék mélyére, mint ahogy tette ezt mindazokkal, akik ellenvéleményen voltak. Ön ne papoljon a demokráciáról, mikor jól láthatóan tisztában sincs annak fogalmával.

Tudja mit, kedves Zoltán? Ha ennyire hiányzik önnek a másik fél meghallgatása, akkor lássuk mit szól Soros György az ellene indított kampányhoz. Adjanak neki teret, hogy kinyilváníthassa véleményét, hiszen ön szerint ez így van rendjén. Esetleg kérdezzék meg a magyar választókat, szeretnének-e adó milliárdokat kifizetni az orosz államnak, hogy Paks 2 megépülhessen. Hiszen egy demokráciában illik a másik felet is megkérdezni, nemdebár, kedves Zoltán? Mi a helyzet a stadionokkal? Megkérdezték a másik felet is, megkérdeztek bennünket, hogy akarunk-e az egymillió stadion országa lenni, miközben rokonaink sorra halnak bele kórházi fertőzésekbe? Nem emlékszem, kedves Zoltán. Sepregessen előbb a saját háza táján, addig viszont kuss.

adomany-1