NEHAZUGGY

Szeretünk hülyék lenni, azt pedig kifejezetten jól viseljük, ha a nyakunkon élősködnek

Tamás Róbert | 2017. November 9, Csütörtök | 9:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,642,337 forint, még hiányzik 357,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Hamarosan lesz népesedéspolitikai intézet, csak szólok. Miután megalakult a családügyi kabinet, mindjárt döntöttek is arról, hogy Kopp Máriáról fogják elnevezni a leendő népesedéspolitikai intézetet. Nyilván gyarapodnak a családok – az a néhány a húsosfazék körül – kell a munkahely az időközben felcseperedett gyereknek, keresztgyereknek, unokatestvérnek. Semmi baj, örömmel finanszírozzák a magyar családok ezeket a projekteket. Szeretünk hülyék lenni, azt pedig kifejezetten jól viseljük, ha a nyakunkon élősködnek. Lehetőleg jó sokan.

Csak remélni tudom, hogy Orbán Gáspár szektája hamarosan nem elégszik meg a kézrátétellel való gyógyítással – az ima erejével gyógyítanak rákot, lovasbalesetben megsérült térdet, gerincferdülést és talpba fúródott szálkát, ezekkel ők maguk dicsekszenek el a közösségi oldalukon -, hanem hamarosan kezelni tudják a meddőséget, illetve remélhetőleg a miniszterelnöki sarj odahat, hogy egyre több legyen az ikerterhesség. Azért remélem, megbeszélték a dolgot a HIT gyülis vezérrel, nehogy aztán háborúskodás legyen a vége.

Tehát a kormánynak van szaporodáspolitikája, vagy népesedéspolitikája, vagy micsodája. A mi nagyobb örömünkre, természetesen. Meg is tesznek mindent annak érdekében, hogy egyre több gyermek szülessen. A gyermekek után járó adókedvezménytől kezdve az ingyen osztogatott milliókig lakásvásárlásra, igazán széles a paletta. Igaz ugyan, hogy ezek az intézkedések éppen azoknak nem segítenek, akik alacsony keresetűek, de soha nem is ez volt a cél.

A terv az lehet, hogy átrendezik a társadalmat. Az alacsonyabb iskolázottságú, alacsony jövedelmű rétegek lehetőleg ne nagyon vállaljanak gyermeket – ha vállalnak, vessenek magukra, amikor a távoli faluban kiderül, hogy az anyukának nincs elég teje és a tápszerre allergiás a kicsi, mert a környéken nincs orvos, ügyelet főleg nincs és mire eljutnak vele az orvoshoz valahogy (tömegközlekedés és autó híján szívességből), addigra vagy él a gyerek, vagy nem. Ugyanez igaz egy egyszerű méhcsípéskor jelentkező allergia, vagy bármilyen baleset, hirtelen fellépő súlyos betegség esetén és nem csak a kisbabákra érvényes, hanem mindenki másra, főleg az idősekre is.

Ezek a családok nem tudják igénybe venni az adókedvezményt, mert nincs annyi jövedelmük, sem a lakásvására osztogatott ingyenpénzt – a közpénzből, természetesen -, mert nincs saját erő. Ők azok, akik felelősen gondolkodva eleve sem vállalnak gyermeket, mert tudják, hogy nem lesznek képesek finanszírozni az oktatását, közmunkásnak pedig senki nem szánja a gyerekét.

A kormány ahelyett, hogy a már megszületett, valamilyen okból hátrányos helyzetben lévő – az is hátrányos helyzet ám, ha a faluban egyetlen iskola van és ott nincs megfelelő oktatás – gyermekek felzárkóztatására koncentrálna, inkább az egyházi iskolákba önti a pénzt. Ahelyett, hogy tompítani igyekezne a társadalmi különbségeket, elmélyíti azokat. A családi adózással, az egykulcsos adóval, a szociális védőháló szétverésével tudatosan választja ketté a társadalmat. Egy gazdagabb, iskolázottabb, ugyanakkor jól fanatizálható, irányítható rétegre, melynek élén természetesen a kiválasztott családok fognak uralkodni és egy lecsúszó, reményvesztett, pusztulásra ítélt rétegre.

Orbánnak és bandájának eléggé határozott víziója lehet arról, hogyan kell megváltoztatni a társadalom összetételét ahhoz, hogy tovább lehessen örökíteni a megszerzett hatalmat. Lehetséges, hogy a következő miniszterelnök-jelölt már egy körülrajongott szent ember lesz, akár egy új vallás megalapítója, isten küldötte. Lehetséges, csak időben el kell kezdeni megalapozni a dolgot. Mert a hit – pontosabban nem a hit, hanem a vallási fanatizmus – képes elvezetni egy országot.

Ezzel csupán két baj van. A társadalom lecserélése évszázadokig tartó folyamat, addig meg csak nem élnek a kollégista fiúk. Igaz, mi sem. A szekták pedig nem nőnek az égig, fanatizálható ember annyi van, amennyi, a többi viszonylag normális. Ráadásul a szekták többnyire nem szoktak szép karriert befutni, ellenben igen csúf végük szokott lenni. Ennek is az lesz. adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!