Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Meg is érdemeljük. Simán

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Hahó, máris itt az este. Mivel szerda van, holnap szinte teljesen biztosan csütörtök lesz. Akik ott laknak, ahol én, vagy máshol, de szintén csütörtökön jön a szemetesautó, ne felejtsék el kitolni a kukát. Én se felejtsem el.

Ez az ország egyre viccesebb hely lesz. Miután Lázár János minden higgadtságot, de még az elvárható minimális tiszteletet is durván nélkülöző hangnemben óbégatott a a parlamenti ülésen a képviselőtársával, aki meg merte kérdezni, hogy vajon mibű futja a miniszterek elnöke vejének igen drága ingatlanokra – most éppen egy budai villát vásárolt 400 millió forint körüli összegért, miközben a drága após hatalomrakerülése előtti évben az összes cégében összesen 8,4 millió forint bevételt tudott elérni – mindjárt az eset után a két izé… úr egy étteremben összebújva csacsogott. A hvg.hu elcsípte jóképességű Lázárt és megérdeklődték, miről tereferéltek ők, mire Lázár János azt válaszolta, hogy semmi érdekesről, csak megkérdezte Tiborczot, hogy tényleg, miből telik neki 400 milliós villára.

Igen, felebarátaim Orbán Ráhel saját lábában, ebben az országban ezt is meg lehet tenni. Simán. Normális országban a kihallgatószobában érdeklődnének morcos bácsik, ha a miniszterelnök veje hirtelenváratlanul megmilliomosodna mindjárt azt követően, hogy após pajtás hazavitte a ország kasszájának kulcsát, nálunk pedig kedélyes kávézgatás közben csacsognak róla főfejesék és ezt Lázár János lazán, vigyorogva tolja a pofánkba. Közben a szeme sem rebben. Meg is érdemeljük. Simán.

Sőt, azt is megérdemeljük, hogy Matolcsy György a másik oldalról röhögjön a képünkbe arra a kérdésre, hogy mi a cafrangos bánatért kellett 23 millió forintért venni négy, azaz négy darab szőnyeget? Matolcsy megnyugtatott mindenkit, hogy egyrészt ez jár az ilyen magas hivataloknak, másrészt meg dugába dőlne a magyar kézi szőnyegcsomózás, ha ő nem lépi meg ezt a hihetetlenül nagyvonalú vásárlást.

Amúgy szerintem is jár nekik. Sőt! Darabját kellett volna megvenni 28 millióért. Konkrétan pitiánerségnek tartom, hogy csak hét millió forintot adtak egy szőnyegért. Szerintem azok a devizahitelesek, akik jelenleg hajléktalanszállón, vagy albérletben tengetik, mert vitte a bank a lakást – és azt ne felejtsük el nagyon, hogy a jegybank az árfolyamváltozáson kaszált nagyot, amit végső soron a hitelesek fizettek – biztosan nagyon örülnének, ha az urak még ennél is drágább szőnyegen tipornának fenséges lábaikkal.

A nap kommentje Klárától:

Szerintem ez kormányzati stratégia.
Úgy lopni, hogy legyünk büszkék rá, mert akkor az megy át az agyakba, hogy ez normális, nincs ebben semmi kivetnivaló, s lőn, a fideszhívőknél ez működik, megjegyzem ugyanígy működne a jobbikosoknál is ha ez a helyzet előállna.
Tiszta középkor, még várat magára a felvilágosodás.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.