A miniszterelnök vejének nevét szádra ne vedd!

Montázs: Lázár Gergő Montázs: Lázár Gergő

Azért sikeres az ország, mert sikeresek a vállalkozók. Melyik sikeres vállalkozónak a nevét citálta most ide? Azét, aki a miniszterelnöknek a veje. Idecitálta volna a nevét, ha nem ő lenne a miniszterelnök veje? Persze, hogy nem! Mert akkor még több 10 ezer sikeres vállalkozónak a nevét kellett volna ma felsorolni. Mi fáj önnek, képviselő úr? Az, hogy ön sikertelen, hogy önök sikertelenek? Ez fáj önnek, képviselő úr? Ez semmi más, mint szimpla irigység

– ezt válaszolta Lázár János kancelláriaminiszter november 6-án a parlamentben a jobbikos Szilágyi György képviselő ama kérdésére, amely Tiborcz István miniszterelnöki vő gazdagodását firtatta. Vagyis ezt bírta kiszemélyeskedni magából Orbán csatlósa arra a felvetésre, hogy Tiborcz István a cégeire szabott közbeszerzések révén állt egy ország zsibbadó lábára.

Remélhetőleg holnap, a kormányinfó nevű bohózat (már amennyiben halaszthatatlannak és közfeladatnak csúfolt gyáva sunyiság nem szólítja máshova a mindenes minisztert) keretében majd beletörli a lábát abba az újságíróba is, aki esetleg azt fogja megkérdezni tőle, hogy e vehemens kirohanása után mit keresett egy nappal később a belvárosi Börze étteremben a nemzet pofátlan vejének társaságában.

Mielőtt a csatasorba állított, állampolgári önérzetüket sutba dobó, ám a fennálló rezsimet kézzel és lábbal védelmező derék magyarok tőlem akarnák megvédeni e két talpig becsületes jóembert és ártatlan iszogatásukat, kérem őket, kíméljenek meg. Ez itt nem két magánember kedélyes purparléja munkaidő után, akik a kocsmában ismerték meg egymást tíz évvel ezelőtt, és életre szóló barátságot kötöttek.

Ez itt, egy versenytársak nélküli pályázatokon raklapnyi közbeszerzést elnyert miniszterelnöki nyúlvány, illetve a szóban forgó, uniós pénzből megvalósuló fejlesztések pályáztatásáért felelős intézmény (miniszterelnökség) vezetője. Attól függetlenül is, hogy az ország sötétbe borításáért felelős cég mindenkinél tehetségesebb vezetője időközben – az OLAF nyomozás hatására – kiszállt az Elios nevű cégből és immár leginkább ingatlanharácsolásban utazik, szintén a közpénzektől nem teljesen független üzemmódban.

Ez itt nem két közönséges magyar polgár, akik véletlenül egyszerre estek be ugyanabba a vendéglátóipari egységbe meginni egy – az esti időpontra tekintettel – indokolatlan kávét, és a teltház okán egy asztalhoz kényszerültek. Ez itt nem két magánember senkire nem tartozó, teljesen mindennapinak és normálisnak számító találkozása. És akkor sem lenne az, ha Tiborcz István nem szúrta volna ki a szemünket egy hete egy olyan interjúval, amelyben arról beszélt, állítólag felfogta az agyával és azzal az önérzetes nagy arcával, hogy távol kell maradnia az állami, önkormányzati ügyektől, mert a miniszterelnök rokona nem foglalkozhat bármivel.

Csakhogy ez nem elsősorban Tiborcz Sajátláb István sara, hanem a személyeskedésben, önérzetességben, arroganciában, moralizáló szemforgatásban világklasszis kancelláriaminiszter és közszereplő újabb kimagyarázás előtt álló húzása.

Amit csak azért teszek szóvá, mert két nap nem telt el azóta, hogy habzó szájjal kelt a nemzet vejének védelmére. Nem a kocsmában, hanem az országnak házában. Ahova nem magánemberként sétált be körülnézni, amikor az ellenzéki képviselők lecsaptak rá, hanem – munkaköri leírásának megfelelően – az azonnali kérdések órájában kellett volna érdemi válaszokat prezentálnia közérdeklődésre számot tartó kérdésekkel összefüggésben.

Lázár tehát úgy kelt ki magából Tiborcz védelmében, hogy egyetlen érvnek csúfolható információ foszlányt nem volt képes kipréselni magából, cserébe az annyit is ér lózungot továbbfejlesztve egy választott képviselő vélt sikertelenségével vitte mellékvágányra azt az egyáltalán nem elhanyagolható problémát, hogy a miniszterelnök pereputtya zsírosodik, mégpedig nem született tehetsége okán, hanem azért, mert történetesen ők képezik a miniszterelnök pereputtyét.

Pontosan úgy – hogy egy nagyságrendekben különböző, de a közpénzzel való visszaélés képletével szintén leírható másik példával éljek -, ahogy L. Simon László bukott államtitkár fitneszedző felesége sem azért hasít a területalapú mezőgazdasági támogatásokra kiírt pályázatokon, mert mindenki másnál jobban ért ehhez is, hanem mert egy politikus felesége. Érdekes módon azokért a pályázatokért is a Lázár vezette miniszterelnökség a felelős.

Lázár János tavaly sietett világossá tenni, hogy kapcsolata a miniszterelnök úrral munkakapcsolat és nem baráti kapcsolat, amennyiben ők ketten nem szabadidejük közös eltöltésére szövetkeztek. Ehhez képest van némi diszkrétnek aligha nevezhető, de annál penetránsabb bája annak, hogy szabadidejében a miniszterelnök vejével iszogat egy belvárosi étterem kirakatában. Gondolom azért, hogy értsük jól: ebben semmi kivetnivaló nincs, aki mégis megtalálja benne a kivetnivalót, az azért teszi, mert Soros. Meg mert sikertelen és szimplán irigy.

Csak azt nem tudom, hogy az ilyen és hasonló gusztustalan nemmagyarázatokkal meddig lehet kiszúrkálni a hívek szemét? Hogy mindenki sikertelen, irigy, annyit is ér szarember, aki sehol nincs Tiborcz Istvánhoz, vagy Lázár János kiskorúságuk ellenére is milliomos gyerekeihez képest. Ezek az emberek teljesen elveszítették az önkontrolljukat és már meg sem próbálnak úgy tenni, mintha tisztában lennének azzal, hogy közpénzeket felügyelni/közpénzekből hatalmas vagyonra szert tenni nem azonos a senkire nem tartozó családi kassza kulcsának innen oda pakolásával. Ezek az emberek – még a sokévi átlagnál intelligensebbek is – úgy gondolják, valóban kemény munkával, és valóban a saját tehetségükből szerezték meg azokat a milliárdokat.

Mielőtt valaki megint kioktatna, hogy a libsik rágicsálják a gumicsontot, szögezzük le: ezen az egyetlen fotón rajta van egy önbecsülését elveszített, mindent lenyelő ország tragédiája. Hogy a Lázár János tudtával és beleegyezésével megtollasodott  miniszterelnöki vő kiül a kirakatba a kormány második emberével, és ehhez senkinek semmi köze. Milyen ország az, ahol lassan egy választott képviselő sem veheti a szájára a miniszterelnök vejének a nevét, mert megkapja a pofájába, hogy ő egy szarházi, aki mások sikereire irigy?

A köztiszteletben álló, vak művészeket ráncigáló Soros-fóbiás hívők mikor értik meg, hogy az ő pénzüket is talicskázzák, az ő unokáikat is elüldözik, őket is pontosan annyira hülyének nézik, mint eddig mindenki más, aki hatalmon volt és jogot formált arra, hogy meglopja őket? Mikor éri el a butaságba, igénytelenségbe, tájékozatlanságba fásult ország ingerküszöbét az, hogy a politikai elit és pereputtya sérthetetlensége, számonkérhetetlensége nem normális? Ezekre az emberekre egyenként és együttvéve is súlyos korrupciós vádak árnyéka vetül, és még mindig elfogadható, hogy ők oktatnak ki mindenki mást sikerből és sikertelenségből? Egyszerűen felfoghatatlan.

adomany-1