Egy 100 év után új köntösbe bújt, rohadt, pusztító eszme szócsöve?

Fotó: Facebook/Orbán Viktor Fotó: Facebook/Orbán Viktor

Miután a fényestekintetű nemzetvezető rövid, ámde annál velősebb szentenciába burkolt laza eleganciával megszakértette a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat,

 

szerencsére nekem már nem kell. Gondoltam, szólok, hogy én is hasonlóképpen gondolkodom a lánglelkű forradalmárok, azaz a fiatalok és demokraták szövetégéről. Se nem fiatalok, se nem demokraták, lánglelkű forradalmárságuk pedig örökre a múlt valószínűtlen homályába vész. A korrupt, gátlástalan hatalommánián kívül semmi más nem jut eszembe róluk.

Egyébként örömmel állapítom meg nálam okosabb emberek okfejtésére hivatkozva, hogy – Duna-parti, felcsúti haverjához hasonlóan – Putyin elvtárs se nagyon tud mit kezdeni a történelmi emlékezettel: forradalomról már csak azért sem lehet szó (a mai szent napon sem), mert minden, ami a mindenkori hatalmi rend megdöntésére utal, azt ő nem szereti.

E tekintetben nincs meglepetés: Viktorov Putyin kottájából oktatja a népet (Schmidt Mária kurzuslovagináról nem is beszélve), és lássuk be, kerekebb nem is lehetne ez a sztori. Oroszországot külföldről pénzelt, nemzetközi összeesküvés próbálta elveszejteni 100 évvel ezelőtt. Akárcsak 100 év után most Magyarországot a Soros-hálózat. Hát nem gyönyörű? Naná, hogy Lenint is Soros pénzelte, mit nem lehet ezen érteni?

Fordítsuk komolyra. Miután egyáltalán nem vagyok se a nagy októberi szocialista forradalom, se a kis novemberi államcsíny szakértője (egyébként olvassunk jól a sorok között: az Orbán-rezsim ab ovo megdönthetetlen, hiszen ez minden kormányok legjobbika, úgyhogy legfeljebb sötét külföldi erők, ügynökök áshatják alá a betonbiztos jól teljesítést), beszéljünk valami (nem egészen) másról. Ami nem nekem jutott eszembe az orosz kommunista/bolsevik hatalomátvétel centenáriumáról úgy általában, hanem Anne Applebaum Kelet-Európával foglalkozó történész-újságírónak.

A Washington Postban megjelent nagy lélegzetvételű írásának első fele történelmi áttekintés, ám a második felében – ahogy ezt már a cikk címe is sejteti – a bolsevizmus feltámadásának igen komoly veszélyeire fókuszál (nagyon remélem, Kovács Desikerült? Zoltán már fogalmazza a felháborodott, megrökönyödött, vérig sértődött olvasói levelet).

A szerző szerint ugyanis igaz, hogy soha nem ugyanabban a formában, ám a történelem és az ideológiák ismétlik magukat. És szerintem bár erről ezen az oldalon rengeteg alkalommal írtunk, nem lehet elégszer. Hátha egy történész szava többet ér: Trump, Farage, Le Pen, Kaczynski analógiájára Orbánt hiába mossák össze a szélsőjobboldalisággal (far-right), vagy az alternatív jobboldalisággal (alt-right), az általa képviselt nézeteknek (nevezzük így) semmi közük a jobboldalisághoz, vagy ahhoz a fajta konzervativizmushoz, amely a második világháború óta a nyugati politika része.

Ne áltassuk magunkat: Orbán és bandája nem jobboldali, semmi közük a jobboldalisághoz. Applebaum szerint ők simán neobolsevikok. E tekintetben minden, a nyugati és amerikai sajtóban az utóbbi években megjelent, Orbán rendszerét és ideológiáját bíráló írás közül az én olvasatomban ez mérföldkőnek számít, még akkor is, ha az analógiák nem ritkán veszélyesek és túlzóak. Meg akkor is, ha a franc se tudja, mit is szimbolizál november 7-e. Mert a legfontosabb tévhitet próbálja eloszlatni. Azt, hogy ne nevezzük már jobboldalinak azt, aki nem az.

Akárhány propagandavideót forgat Luther sírjánál és ejti ki napjában ötvenötször a kereszténység szót, tulajdonképpen megveti a valódi kereszténydemokráciát. Nem jobboldali, mert lehányja a szabad piacot, a szólás szabadságát, az értékeket, intézményeket, a képviseleti demokráciát, a vallási toleranciát, a gazdasági integrációt és a nyugati szövetségi rendszert.

Orbán azért neobolsevik, mert radikalizmusával a fennálló intézmények megdöntésében érdekelt.

Orbán a múlt hamis, félrevezető, szája íze szerint átírt víziójával zsibbaszt.

Orbán számára csak az etnikailag és fajilag tiszta nemzet létezik, régi típusú gyárakat, hagyományos férfi-női szerepet, áthatolhatatlan határokat ígér.

Orbán ellenségei a homoszexuálisok, a faji és vallási kisebbségek, az emberi jogok, a média, a bíróságok.

Dunát lehetne rekeszteni azokkal a példákkal, amelyek igazolják: Orbán és hívei nem igazi keresztények, hanem olyan cinikusok, akik a kereszténységet mint valamiféle törzsi azonosítót használják, hogy megkülönböztessék magukat ellenségeiktől: ők a keresztények a muszlimok ellen, ők a keresztények a liberálisok ellen.

Orbán, vérbeli neobolsevikként egyes társadalmi csoportokat mások fölé helyez, és gyűlöletet szít azok ellen, akik őt támadják, ráadásul ellenfeleit rendre illegitimnek bélyegzi.

A neobolsevik Orbán hazudik (najó, ez kicsit túlzás: nem mindenki neobolsevik, aki hazudik). Elég ha csak a paksi szerződés részleteinek eltitkolására gondolunk, ez sem véletlen.

Mint ahogy az sem véletlen, hogy Orbán – az egyik legsikeresebb neobolsevik – alternatív médiát gründolt a dezinformáció, a gyűlöletkampányok, a rasszista viccek térhódítására és az ellenfelek lejáratására.

Orbán és alomtársai, valamint a seggüket nyaldosó újságírók gyakorlatilag meggyőződésből hazudnak, mert úgy vélik, egy rothadó világban az igazság feláldozható a „nép” nevében, ugyanis a hatalmi harcban minden megengedett. Még az erőszak, a tisztogatás is.

A fent bemutatott sajátosságokat Applebaum nyilván valamennyi, általa neobolsevikként definiált politikus vonatkozásában általános érvénnyel fogalmazta meg, én annyit csúsztattam, hogy az általános, de annál mellbevágóbb igazságokat kifejezetten Orbán vonatkozásában rágtam végig. Attól tartok, a lényegen nem változtat. És attól is tartok, hogy az igazán érintettek – mindazok, akik évek óta homokba dugják a fejüket -, most is nagyvonalúan átlendülnek a valóságon. Sőt, ha minden igaz, megsértődnek és jól kikérik maguknak. Ahelyett, hogy mondjuk utánanéznének a bolsevizmus jelentésének és legalább elgondolkodnának.

Pedig a helyzet tragikus, és nem ártana helyrerakni a fejekben. Hamis az a próféta. A bölcs vezér egy közönséges gazember. Semmi jobboldali nincs benne, okoskodjon, hazudozzon bárhogyan is. Nekem tökmindegy, hogy forradalom volt, hogy októberi volt, hogy nagy volt, vagy éppen ellenkezőleg: államcsíny volt, novemberi volt és kicsi volt. A lényeg akkor is az, hogy aki hazafiakra és ellenségekre osztja a nemzetet, aki az ellenségek nihilizmusára hivatkozva döngeti a mellét az általa tulajdonképpen mélyen megvetett kereszténységgel, és idegengyűlöletet szít, az egy 100 év után új köntösbe bújt, rohadt, pusztító eszme szócsöve.

Akit lehetőleg nem forradalommal, nem államcsínnyel, hanem békés, demokratikus módszerekkel félre kell állítani. Lehetőleg még mielőtt olyan szörnyűségeket nem hoz tető alá, amelyek most még mindig elképzelhetetlenek.

adomany-1