NEHAZUGGY

Nem vagyok az az elfutkosós fajta

Tamás Róbert | 2017. November 6, Hétfő | 9:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Már megint ott tartunk, hogy vannak itt az őshonos nemzetiek, akik jogot formálhatnak az országra és van a mindenki más, akik meg nem formálhatnak, sőt, takarodjanak el innen. Hogy ki a nemzeti és kinek kell eltakarodnia, azt persze a nemzeti mondja meg. Saját kútfőből. Az a kútfő meg nem rejt túlzottan bőséges tudást, de ez emberünket egyáltalán nem zavarja. Mert neki igaza van. Lett neki. Kapta a kormánytól. daniel

Dánielnek egy írással van problémája, amely arról szól, hogy akár még normális módon is élhetnénk, hiszen a szomszédos országokban ez többé-kevésbé sikerül.

Ott valahogy Soros György sem akarja kiirtani a bennszülötteket

Dánielnek más a véleménye, ehhez minden joga meg is van. Ő szeret rettegni és harcolni, így érzi jól magát. Ha nincs a környéken Soros György, vagy legalább néhány migráns, akkor harcol a saját honfitársaival is, semmi gond.

Azzal sincsen baj, hogy utálja a Szalonnát. Nincs ezzel egyedül, bár jelzem, így bekerül egy olyan társaságba, ahová nem is gondolná. Ugyanis az az erős gyanúm, hogy a nem-kormányoldal ilyen-olyan szereplői (nem mondom, hogy újságírók, mert olyanból alig maradt mutatóba), véleményformálói és korszakos, vagy kevéssé korszakos gondolkodói jobban utálnak minket, mint a Fideszt. Egy Dániellel több, vagy kevesebb, mindegy is.

Kanyarodjunk vissza a kályhához. Azért nem megyek a környező országokba, mert ez a hazám. Ide születtem. Nem az én választásom volt, így alakult. Éppen úgy, mint mindenki más esetében is történt. És miután ez a hazám, itt szeretnék normális módon élni. Nem vagyok az az elfutkosós fajta, aki az első nehézség láttán veszi a nyúlcipőt. Ameddig halovány reményt látok arra, hogy ez egy demokratikus, normális ország lehet, addig maradnék, ha Dániel is hozzájárul. Ha nem járul hozzá, akkor is.

A liberálfasiszta kifejezést nem először látom leírva, bár már élőszóban is volt szerencsém hallani. Igaz ugyan, hogy az egyik alapelvem az, hogy hülyékkel nem vitatkozom (ezt nem Dánielre értem, hanem nagy általánosságban), de némi felvilágosító munkát örömmel magamra vállalok. Hátha.

„A fasizmus a radikális, tekintélyuralmi nacionalizmusnak a 20. század első felében Európa egy sor országában megjelent formája. Nevét az olasz változatáról, a legkorábban kialakult olasz fasizmusról kapta. A fasiszták az adott nemzet totalitárius állammá történő egységesítésére törekedtek a nemzeti közösség tömegeinek mozgósítása révén, az élcsapat szerepét betöltő pártra támaszkodva. A fasizmus ellenséges a liberális demokráciával, a szocializmussal, a kommunizmussal szemben. A fasiszta mozgalmak közös vonásai az állam fontosságának messzemenő hangsúlyozása, az erős vezető iránti rajongás, a nacionalizmus legszélsőségesebb formái, a saját etnikum felsőbbrendűségébe vetett hit, valamint a katonai szellem eluralkodása a társadalomban. A fasizmus a politikai erőszak, a háború és a gyarmatosítás eszközeivel keresi a nemzeti megújulást és álláspontja szerint a felsőbbrendű népeknek, »fajoknak« életteret kell szerezniük a gyengébbekkel és alsóbbrendűekkel szemben.

A fasizmus ideológiája következetesen hangoztatja az állam elsődlegességének elvét. Benito Mussolini és Adolf Hitler egyaránt maguk személyesítették meg az államot és ennek alapján megkérdőjelezhetetlen hatalmat igényeltek és gyakoroltak. A fasizmus bizonyos elméleteket és terminológiát a szocializmustól kölcsönzött, de azzal ellentétben az emberi társadalmon belüli fő ellentéteket nem az osztályok között találta meg, hanem a nemzetek és az emberi »fajok« között. A gazdasági életben a vegyes gazdaság mellett szállt síkra, amelyben jelentős állami tulajdon és állami beavatkozás mellett nagy teret kapott a nemzeti tőke, beleértve a nagytőkét is. A nemzetgazdaságban az önellátásra és a függetlenségre helyezték a hangsúlyt, ehhez igénybe vették a protekcionizmus eszközeit is. A fasizmus fő ellenségének a szocializmust és a kommunizmust tekintette, de időnként kritikus volt a kapitalizmussal szemben is, egyfajta »harmadik utat« javasolva a kapitalizmus és a marxista szocializmus között. A fasiszta mozgalmak a nacionalizmus harcias, szélsőséges, soviniszta, idegengyűlölő formáját képviselték”. (Wikipédia)

Van valami ismerős a fenti leírásban? Számomra eléggé hátborzongató. Érdemes lehet elgondolkodni ezen. Már persze azoknak, akiknek van mivel. adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!