Mondjuk emberségből. Tisztességből

kigyo

Vadvirágos, madárfüttyös szép estét! A kis szorgos közszolgálati azt írja, hogy:

Egyre több részlet látott napvilágot hétfőn a különféle hírcsatornákon keresztül a legújabb offshore-botrányról, a hírügynökségek ismert személyek (így orosz vezető üzletemberek és Petro Porosenko ukrán elnök), illetve nagy hírű cégek ügyleteiről számoltak be. (MTI)

És jön egy hosszas értekezés arról, hogy ki mindenki szerepel az iratokban. Kár, hogy a magyar érintettekről elfelejtettek említést tenni. Pedig vannak néhányan. ITT lehet szemezgetni.

Így legyen ötösöm a lottón (jut eszembe, meg is nézem, hogy van-e egyáltalán lottóm), a Budai Irgalmasrendi Kórház bejárata előtt tegnap elütött hölgy kapcsána – akit nem vittek be a kórházba, hanem mentőt kellett hívni hozzá, ami ráadásul eltévedt – máris nyilatkozott az intézmény igazgatója. Ők szabályosan jártak el, mert ezt így kell. És amúgy sincs traumatológia a kórházukban, ahol a súlyos sérülteket látják el, de a hölgy sérülései nem is voltak súlyosak, mert ha azok lettek volna, akkor beviszik és ellátják.

Értem. Tehát a kórházban nincs olyan osztály, ahol a súlyos sérülteket ellátják, ezért csak akkor vitték volna be a kórház kapuján a hölgyet, ha az súlyosan sérül. Amúgy nem. Jó. Amúgy én teljesen értem, hogy a szabály az szabály. De most is az a kérdésem, ami tegnap is volt. Hol marad az emberség? A hivatástudat? Hol az az ember, aki azt mondaná: ugyan nem szabályszerű, de nem engedem, hogy a hölgy itt heverjen a hideg betonon. Vigyük be szépen, lássuk el. Mondjuk emberségből. Tisztességből. Ilyesmi.

A nap kommentje Pétertől:

Pedig a magyart a székely szarta. Ha én magyar vagyok és székely nincs, a logika szabályai szerint én sem vagyok., Pedig a fenti logikai levezetés szerint gondolkodom. Tehát Descartes sincs.

Kivételesen – de legalábbis ritkán – fűzök kommentet a kommenthez, de most! Értem én, hogy már ott tartunk, hogy azonnal védekezni kell. De ez nem minden esetben van így. Egy picit érdemes kapaszkodni és nem lefelé. Lehetséges, hogy elsőre félreérthető valami, talán jó lett volna egy idézőjel, de második olvasásra már az sem kell. A humor – az irónia is az – nem üldözendő, rossz dolog. Számomra, számunkra legalábbis olyan, mint a levegő. Ne üldözzük el, mert semmink nem marad 🙂

adomany-1