Ezzel a gusztustalan tahóval nem tudok mit kezdeni

Fotó forrása: Veres Viktor / Népszabadság Fotó forrása: Veres Viktor / Népszabadság

Tudom, hogy nem ez a nap híre, tudom, hogy nem lesz olcsóbb a kenyér, hogy Mészáros Lőrinc nem fog kevesebbet harácsolni, hogy Orbán nem fog kevesebbet hazudni és harácsolni, hogy a közpénzben könyékig turkáló, közpénzzel hűtlenül bánó morális hulladékok nem térnek jobb belátásra, tudom, hogy Farkas Flórián nem fogja vártlanul virágba borítani a magyarországi cigányság jelenét-jövőjét, és azzal is tisztában vagyok, hogy Deutsch Ennyikebulika Tamás jobb helyeken nem lehetne szóra érdemes politikai tényező.

Ennek ellenére nem vagyok a híve annak, hogy pusztán azért, mert valakit érdemei, emberi kvalitásai és általában vett szakmai teljesítménye alapján nem tartunk közéletileg vonatkoztatási pontnak, ne beszéljünk arról, hogy mindenkori közpénzből élősködése mellett milyen penetráns módon mérgezi a közélet levegőjét.

Mióta legutóbb politikailag elhülyült, demens idiótáknak nevezte a Fideszből kiábrándult konzervatív értelmiség néhány tagját – igaz, nem volt az olyan régen – Deutsch Tamásnak nem igazán sikerült felküzdenie magát a híradások fősodrába. Nade most:

 

A kormányváltásban érdekelt közvéleményt ezekben a napokban remélhetőleg jogosan foglalkoztató alapvetés: Juhász Péter, az Együtt elnöke arra kérte Fekete-Győr Andrást, a Momentum elnökét, támogassa inkább őt a választáson, ahelyett, hogy ellene indul az 1. számú választókerületben.

Deutsch Tamásnak pedig – aki főnökéhez hasonlóan minden körülmények között az értelmes, emberszabásúakhoz méltó párbeszéd híve – a mostanában szintén a nyilvánosság asztalán fekvő szexuális zaklatás témaköre jutott eszébe minderről. Egy könnyes-röhögős szmájlival ellátott, a szexuális zaklatás angol nyelvű terminusával felcímkézett fotót osztott meg, amely arról tudósít, hogy Juhász arra kéri Fekete-Győrt, álljon be mögé. Ahelyett, hogy a kihívójaként lépjen fel nevezett kerületben.

Az is bőven megérne egy misét, hogy mit gondolunk a Fekete-Győr és Juhász Péter közötti szembenállásról (úgyhogy valószínűleg majd erre is reflektálok alkalomadtán), de én ezzel a gusztustalan tahóval egyszerűen nem tudok mit kezdeni. Annyira nem, hogy muszáj beszélnem róla.

Nem arról, hogy a három elfogyasztott feleséggel, raklapnyi szeretővel, megszámlálhatatlan házasságon belüli és kívüli gyerekkel fémjelzett erkölcsi világítótorony gyakorlatilag azért hereverézik havi nemtomhánymillióért Brüsszelben, hogy ezzel a bunkó, alpári és vérközönségesen pofabőrpirító stílussal emlékeztessen arra: a kormánypárt sem a politikai ellenfeleit nem tiszteli, sem úgy általában véve senkit.

Mennyire lehet perverz büdösbunkó valaki, hogy két ellenzéki politikus közéleti pengeváltása kapcsán a szexuális zaklatás jusson eszébe? Nem az, hogy alkalmatlanok, szakmailag inkompetensek, hazudnak, vagy további tetszőleges észérvek alapján ki kell röhögni őket, hanem a homoszexualitásra való burkolt utalgatás mellett bedobjuk a szexuális zaklatást is velük összefüggésben, mert az mennyire kurva vicces?

Miközben tudjuk – én remélem, hogy még a Deutsch Bulika Tamás is tudja, hogy ez egyáltalán nem vicces, még akkor sem, ha egyesek szerint nevetséges, hogy a szexuális zaklatás emberi életeket tehet tönkre, traumákat okozhat és egyáltalán nem a mindennapi élet normális velejárójáról van szó.

Egyáltalán, egy választott képviselő hogy a büdös francba képes idáig süllyedni? Értem én, hogy ezt a nyelvet beszéli a rajongótábor (amúgy ez nem igaz, sokan mások is ezt a nyelvet értik legjobban), hogy minden nap egy újabb kihívás, hogy a tegnaphoz képest még színvonaltalanabb görénységet dobjunk, amin még harsányabban lehet hahotázni. De ez után mi jön? Tamásunk nyilvánosan fingani is fog, mert lesz, aki azt is értékeli?

Tudom, sokan vélik úgy, hogy kizárólag taplóságtól túlcsorduló megnyilvánulásai között ez még a viccesebbek közé tartozik. Fene tudja, milyen kificamodott értékrend szükségeltetik ahhoz, hogy ezt a sudribunkó stílust viccesnek találja az ember, én bárhonnan közelítek a témához, valahogy nem sikerül. Pláne pont most nem, amikor mindennél fontosabb lenne, hogy a szexuális zaklatásról értelmes, nyílt párbeszédet folytassunk.

Elhiszem, hogy Deutsch Tamás, minden titkárnők gyöngye, aki számára a fűvel-fával félrekúrás a világ rendje és büszkén vállalt életforma, a szexuális zaklatáson is könnyes szemmel tud röhögni, és azt semmibe vett politikai ellenfeleivel kapcsolatban is képes elsütni. Csakhogy miközben Deutsch Tamás nőügyei nem társadalmi és közügyek (egészen addig legalábbis nem, ameddig a másik fél is akarja), a szexuális zaklatás nagyon is súlyos közügy.

Persze, hogy én vagyok a gumicsontot rágicsáló, moralizáló seggfej balliberális, de én ezen képtelen vagyok harsányan röhögni. És akkor sem tudnék, ha történetesen nem ellenzéki politikusok lejáratása okán vette volna az ízléstelen bátorságot, hogy ezzel előálljon. Lesújtó látni, hogy a nyolcadik éve kormányzó párt egyik alapítójára ennyi év alatt sem rakódott semmi kultúra, illem és jó modor. Ez a stílus ugyanúgy nem menő, mint amennyire elképesztő, hogy a lánctalpas uszítás hatására lassan egymás torkának esünk.  adomany-1