Na, bumm! Ki mondta, hogy igazunk van?

cica

Ez a cikk egy félreértésből született. Egy olvasó – név szerint Criticalrider (akit ez úton is üdvözlök) kommentjén akadt meg a szemem, ami így kezdődik:

Kissé leegyszerűsítetted a dolgot.

Gondoltam, megválaszolom, mert jófej vagyok. Aztán vettem észre, hogy nem a cikknek – nem a Szalonnának – szólt a komment, hanem két olvasó beszélgetett. Jelzem, meglehetősen európai módon – többnyire így szoktak és erre nagyon büszkék vagyunk, mármint az olvasókra -, de mivel erősen elgondolkodtam ezen a leegyszerűsítés dolgon, mégis elmondom a gondolataimat. Ha már egyszer a világra jöttek, ne vesszenek kárba.

Mi például tényleg leegyszerűsítünk. Szándékosan. Nem azért, mintha butának néznénk az olvasókat. Ha így lenne, akkor lemennénk a legalja-bulvár ötven szóval gazdálkodó szintjére, de mi ilyet soha nem tettünk. Azt hiszem – és remélem, az olvasók is azt hiszik – eléggé színvonalas írásokat publikálunk, vagy legalább törekszünk erre.

De törekszünk arra is, hogy részekre bontsuk az egészet, mert van az úgy, hogy valami egyben túlságosan nagy ahhoz, hogy átlássuk. Ha a részleteket figyeljük, ha szétszedjük apró darabokra, akkor értelmet nyer az egybefolyó massza.

Ha valaki részletes mélyelemzést szeretne olvasni a nagy egészről, azt meg tudja tenni máshol. Nagyon jó, hozzáértő, okos elemzők és politológusok mondják el napról napra a gondolataikat. Ha valaki tényfeltáró cikkeket akar olvasni, azt is meg tudja tenni. Bár nem sok ilyen portál van, de azért van és nagyon jól dolgoznak. Ők azt tudják jól. Mi pedig igyekszünk azt jól csinálni, amire magunkban ígéretet tettünk.

Kibelezünk, szétdarabolunk, miszlikre szedünk. Felforgatjuk a kavicsokat (a köveket felforgatják sokkal hozzáértőbbek), előkotorjuk a gilisztákat és férgeket, kituszkoljuk őket a fényre. Amit mi csinálunk, az aprómunka. Az egész kicsi darabjait tesszük nagyító alá, azt bámuljuk minden irányból és elmondjuk, mit látunk.

Azt gondoljuk, hogy kell ez is. Kell a nagyon szakszerű elemzés és kell az egyszerű, olykor pofánrúgó látásmód is. Egyszerűsítünk. Még akkor is, amikor féloldalas körmondatokat sikerül kipréselni magunkból (szasz, Andi) és akkor is, amikor káromkodunk. Soha nem öncélúan tesszük. Akkor sem, ha zúdul a nyakunkba a stílusmagaazember (édes istenem, de utálom ezt a lózungot!) és akiígybeszélannaknemlehetigaza.

Na, bumm! Ki mondta, hogy igazunk van? Senki. Csak azt mondhatjuk, amit mi gondolunk bizonyos dolgokról. Akár igazunk van, akár nincs. De egyszerűsítünk, mert úgy hisszük, szükség van erre is. Mert nem mindenki tud végigolvasni egy hosszú elemzést. Mert nincs ideje, mert nincs kedve, mert unja. Mert ezer más baja van, mert egyszerűen leszarja. Akármiért, de nem olvassa, vagy igen, de más nézőpontból is akarja látni.

Egyszerűsítünk. Hogy bonyolultabb legyen. Jó reggelt!

adomany-1