Aztán lehet majd szemet forgatva megbotránkozni azon, hogy azok a szégyentelenek megint a Fideszre szavaztak

Fotó: Balogh Zoltán / MTI Fotó: Balogh Zoltán / MTI

Miközben egyesek már hangosan is kimondják (ugyan nem röhögték el magukat), hogy Isten kegyelméből kormányoznak, mások egymás tyúkszemére taposva igyekeznek mindent megtenni azért, hogy az egyesek legközelebb hahotázva üvöltsék bele az arcunkba: annyira hülyék vagytok, hogy Isten kegyelme ide, vagy oda, addig fogunk kormányozni, ameddig mi akarunk.

Más szavakkal: miközben Orbán egyre vadabbakat és durvábbakat mond, tesz, és úgy tűnik, az agya visszafordíthatatlanul ledobta az ékszíjat, az ellenzék ugyanúgy vergődik, mint fél éve, két éve, négy éve. Rossz nézni. És ha naponta beszélünk arról, hogy mennyire elviselhetetlenül borzasztó az, amit ez a rezsim művel az agyakban, lelkekben, közben néha elsiklunk a lényeg fölött: nyolc év semmihez nem hasonlítható ámokfutás után a változatlanul fantáziátlan, erőtlen, saját árnyékát átlépni képtelen, darabjaira szakadt ellenzéki oldalon még mindig azt látjuk: nincs olyan alakulat, olyan szerveződés, amely érdemi kihívója lehet a Fidesznek. Pár százalékos, a parlamenti küszöb környékén lézengő, leendő pozíciók fölött egymás torkának eső törpepártok nevetséges árnyékbokszolása zajlik.

És akkor jön Gyurcsány Ferenc, aki minden érdeme és bűne mellett sem hajlandó megérteni, hogy ha nyolc év nem volt elegendő a társadalom bizalmának érdemi visszaszerzéséhez – és bármennyire népszerűtlen leszek, vállalom, újra meg újra leírom: Gyurcsány Ferenc többet visz, mint hoz – és megváltja a világot. Öt hónappal a választások előtt, sok fordulós ellenzéki szerencsétlenkedések után Gyurcsány Ferenc előkapja a rögeszméjét, és harcba lendül a határon túliak ellen. Ha faszságokat volna kedvem beszélni, akkor azt mondanám, hogy Ferencet tutira a Fidesz pénzeli, mert különben nem hiszem el, hogy ekkora kibaszott taktikus húzással elő lehet állni a választások előtt néhány hónappal.

Mielőtt elszabadulnának az indulatok, tisztázzunk néhány alapvetést, nem mintha magyarázkodnivalóm lenne:

Ezen a felületen egyetlen olyan szerző nincs, aki elvi szinten nem ért egyet Gyurcsány Ferenccel a határon túliak szavazatának fölöttébb káros, kifogásolható és igazságtalan jellegét illetően.

Ezen a felületen senki nem gondolja azt, hogy méltányos olyanoknak szavazni egy másik ország jövőjéről, akik nem viselik közvetlenül döntésük következményét, akik úgy nyilvánítanak véleményt, hogy a valóságról sok esetben halvány fogalmuk nincs.

Mi itt, ezen a felületen a legocsmányabb fenyegetéseket, és érvek nélküli mocskolódásokat talán pontosan azért kaptuk, mert minden körülmények között megkérdőjeleztük a kettős állampolgárság mellé ajándékba adott szavazati jog indokoltságát.

De könyörgöm az összes még gondolkodásra képes, magát demokratának (ez nagyon fontos!) és normálisnak nevező ember nevében! Mi ez?

A 2018-as parlamenti választások előtt néhány hónappal mi a stratégiai elképzelés egy szerzett jog megvonásának lebegtetése mögött?

Milyen racionális cél áll amögött, hogy semmilyen következménnyel nem járó aláírásgyűjtésbe, adátbázisépítésbe kezdünk, miközben a Kubatov-listát mélyen elítéljük?

Mi az, hogy a DK kampányfőnöke úgy harangozza be ezt a nagyszerű kampányfogást (példás bátorságra vall), hogy a Dél-Afrikában, Ausztráliában élő magyarokra hivatkozik – akikről azt állítja, hogy talán soha életükben nem jártak Magyarországon, soha adót itt nem fizettek, és a döntésük következményeit sem viselik -, miközben nyilvánvalóan az erdélyi, felvidéki, kárpátaljai, vajdasági magyarok jogfosztására irányul az akció?

Milyen demokrata az, aki egyébként jogosan hányja naponta Orbán Viktor szemére a parttalan gyűlölködés elszabadítását, a nemzetrészek közötti lövészárkok megásását, miközben ő maga a felületes tudásokat és ellenérzéseket meglovagolva ugyanezt teszi?

Milyen demokrata az, akinek a fennálló hatalommal, annak nyilvánvaló politikai haszonszerzésre irányuló nem bocsánatos döntéseivel van vitája, és ezt magyar állampolgárok egy részének jogfosztásával akarja rendezni?

Millió kérdés kavarog a fejemben, mert amit Gyurcsány Ferenc kétségtelen igazságokat tartalmazó, ám manipulatív csúsztatásokat sem nélkülöző előadásában prezentált tegnap, amivel a DK kampány címszó alatt előrukkolt, az számomra maga a gyalázat.

És nem azért, mert egyébként naponta nem próbálok rávilágítani a fideszes nemzetegyesítés és néphülyítés kártékony, pusztító hatásaira, hanem mert egyértelműen azt gondolom: valamit – egy szerzett jogot – elvenni valakitől sokkal nagyobb botrány, mint bármennyire megkérdőjelezhető módon odaadni azt. És azért is, mert ennek a jelenlegi igazságtalan és erkölcstelen helyzetnek van más rendezési módja is.

Gyurcsány Ferenc az erő, a bátorság meglétével magyarázta, hogy pártja – a többi ellenzéki párttal ellentétben – bele mer állni ebbe a kérdésbe. Én a hülyeség, a rosszul felismert politikai érdek és az ostobaság megnyilvánulásának érzem. Mert a többi ellenzéki pártnak (és itt külön kiemelném Karácsony Gergelyt, a Párbeszéd társelnökét és miniszterelnök-jelöltjét) igenis van demokratikus, felelős megoldása erre a problémára. Ami – hangsúlyozom – még akár békét is hozhatna az úgynevezett nemzeti összetartozás ügyében.

Gyurcsány Ferencnek azonban nem a béke, hanem ugyanannak a puskaporos hangulatnak a táplálása a célja, amiben Orbán Viktor verhetetlen. Pontosan tudja, tegnap el is mondta, hogy milyen reakciókra számít a kormánypárt részéről. Gyurcsány Ferenc pontosan tudja, hogy ezzel a témával nyerni nem lehet, ellenben sokat lehet rombolni ott, ahol eddig is csak a rombolás folyt, és mégis beleállt.

Pedig csatlakozhatott volna a normálisakhoz: ezt az igazságtalan helyzetet úgy lehetne orvosolni például, hogy a magyarországi lakcímmel nem rendelkező választók számára egy speciális önálló választókerületet hoznánk létre, amelyben a határon túliak saját jelöltjeik közül választhatnák ki azt, aki képviselni hivatott őket a magyar parlamentben. Csak ezzel nem lehet rivaldafénybe kerülni, és szélsőséges, azonnali felindulásban gyökerező hisztérikus reakciókat kiváltani.

Gyurcsány Ferenc e tekintetben ugyanazt csinálja, mint Orbán: a magyar belpolitika összes mocskát, szarát, bomlástermékét rádobja a határon túliakra (nyilván ők juttatták kétharmadhoz a Fideszt 2014-ben is, amikor egy mandátum sorsáról döntöttek; arról most sem esett egy szó sem, hogy a 133 mandátumból 132 sorsáról mindeközben ki döntött, és hogy emezeket milyen felelősség terheli) és a velük szembeni előítéleteket csúcsra járatja ahelyett, hogy a határokon átívelő megbékélésre törekedne. De a megbékélésben nincs szavazat, ugye, Feri?

Miközben gyűlölöm, hogy sokan úgy szavaznak külföldről, hogy semmit sem tudnak a valóságról és naponta ugatok ellene, soha nem adnám az aláírásomat ahhoz, hogy vegyék vissza ezt a jogot. Ha én határon túli magyar lennék, akinek a feje fölött ugyanúgy politikai érdekek alapján néz át a mindenkori hatalom, mint az anyaországban élők feje fölött, most mély undorral köpnék egyet. Mert ha az én életemre bármilyen hatással bír az, hogy Magyarországon éppen ki kormányoz, akkor olyan ne kormányozzon, aki egy megszerzett jogot el akar venni tőlem. Köszönöm, vannak éppen elegen, akik a román, szlovák, stb. nemzetállam árnyékában ezt megteszik velem.

A legszörnyűbb ebben az, hogy miközben Orbán szétvert és ellopott mindent, ami a keze ügyébe akadt, ráadásul a magyarsághoz tartozás, vagy nem tartozás önjelölt ítélőbírájává léptette elő magát, Gyurcsány rádob egy lapáttal a már most is a józan ész fölött torát ülő vad, szélsőséges indulatcunamira. Értelmetlen, jogkövetkezmények nélküli, öncélú, de legalább kampányízű aláírásgyűjtésével jó szolgálatot tesz annak, hogy a napi politikával, különösen a magyarországi politikával együtt nem élő, sok esetben alul- és félreinformált határon túli magyarok zöme köpjön egyet, amikor Gyurcsány (és sajnos a komplett baloldal, remélem megköszönik neki) neve szóba kerül. Aztán lehet majd szemet forgatva megdöbbenni azon, hogy azok a marhák megint a Fideszre szavaztak.

Itt tart ma Magyarország a kibaszott Kárpát-medencében: a nyolcadik éve kormányzó Orbán a migránsokkal, Sorossal és nem létező démonokkal hergeli a szektáját, a sokadik éve nem kormányzó Gyurcsány meg a határon túli magyarokkal. Az ország egyik fele gyűlölettől eltorult arccal rázza az öklét, a másik fele erre ugyanúgy válaszol, a határon túliak meg ugyanilyen álláspontról kiegészítik ezt a gyönyörű tájképet. Ha ez volt a cél, akkor én kérek elnézést, akkor jól van ez így is.

adomany-1